Lett egy kis időm a gyerekek mellett az internetre (alszanak), talán sikerül is befejezni ezt a post-ot mielőtt megébrednek, és elkezdődik a horror...
Addig van más horror. Zombik, például.
Szóval, van ez a magát írónak hívő ember, aki talán író is lenne (íráskészsége kétségtelenül meg van hozzá), ha képes lenne felismerni at a tényt, hogy az írás nem kizárólagosan az író saját szórakoztatására és/vagy saját egójának fényesítésére és/vagy saját nagyszerű géniuszának demostrálására szolgál, hanem elsősorban az olvasó agyának megmozgatására. Tehát gondolkodásra, kikapcsolódásra, tanulásra, ilyesmikre...
Amíg ez így lesz, addig emberünk nem lesz képes felismerni saját írásaiban az értékest és értéktelent, és a szerkesztőségek számára kezelhetelenül hullámzó színvonalon fog írni (összhangban többek által szolgáltatott információval, akik szintén voltak oly szerencsések, hogy valamiféle szerkesztőként találkozzanak több írásaival). A hullámzó színvonal a gyakorlatban azt jelenti, hogy – mondjuk – két elfogadott mű után jön az elutasítás. És ezt igen nehéz földolgozni – főleg, ha az ember nem is kíváncsi a valódi okokra, mert saját egója takarja előle a valóságot. Az önismeret hiányának nem tett jót az a régi gyakorlat, hogy egyes publikációs helyek (igen, az Új Galaxis is) szinte válogatás nélkül mindent közöltek, közölnek. Ilyen gyakorlat után belefutni abba a helyzetbe, amikor valóban többszörös követelményszinttel találja magát szembe az írás – elrestült, maga nagyságába elmerült elme számára szinte feldolgozhatalan szituáció.
Emberünk így nem fogja elviselni a kritikát, egy írása visszautasítását nem lesz képes másképpen földolgozni, csak mint valamiféle személyes bosszú eredményét, vagy ami még rosszabb, a Magyarországon valóban létező irodalmi klikkek általi kirekesztettséget.
Ez az út egyenesen vezet a paranoiába, bizonyos paranoiások pedig bajaikat többnyire aggresszióval vezetik le. Ez történt most. Megszületett a zombie-pamflet, mely kísértetként járja a netet, ugyanis több helyről levették a publikálása után [1]. Ami, valljuk be, szamárság volt, több okból is, a legfőbb ezek közül, hogy emberünk paranoiája ezzel csak tápot kapott. A botrány okozta látogatottság emelkedésről nem is szólva.
Nem akarok kitérni itt zombie-pamflet alaptalan, tényeket elferdítő vagy figyelembe sem vevő hőzöngéseire, hiszen éppen a hőzöngés léte – tehát, hogy van miről hőzöngeni – cáfolja alapjait. A tükör által homályosan tipikus eseével állunk szemben, csak itt saját reflexiójától nem látja valaki a tényeket, és a logikai ellentmondásokat saját érvelésében.
Arra szeretném csupán fölhívni a figyelmet, hogy az írás igazságtartalma mellett nem szabad gondolkodás nélkül elhaladni!
Igenis, léteznek olyan tendenciák, melyek állóvízzé (ha nem is élőhalottá) változtathatják a fantasztikumot.
A zombie-pamflet természetesen nem hagyta szó nélkül az Új Galaxist sem, hiszen az utolsó, talán legnagyobb tüskét a kézirat elutasítással magam vertem szerzője körme alá. A nyilvánosság előtt itt és most utoljára: a HungaroConig fogalmam sem volt, hogy a pamflet szerzője valamikor blogján közzétett pár Diagnózist fikázó mondatot, a kéziratát szimplán minőségi okokból vágtam vissza, nem "bosszúból". Nem a zombie-pamfletre válaszul, bár annak állításainak cáfolatára is alkamas az Antológia honlapján tegnap közzétett szerkesztői üzenet, mely valójában az Utópia pályázat lezárulásáról és az Antológia helyzetéről általában szól.
Jegyzetek:
[1] Az scifi.hu-nak immár avatott és agilis főszerkesztője van, az ő nyilvánvaló megkerülésével publikálni valami, kihasználva a régi rendszer [2] nyújtotta kiskaput, enyhén szólva sikamlós erkölcsiségre vall, de akkor sem kellett volna automatikusan eltávolítani. Még úgy sem, hogy azóta zombie-pamflet a főszerkesztői válasz részeként, immár eltávolíthatatlanul a site-ra került.
[2] Bűbájos, hogy ilyen módon lehet az Avanát farbakúrni, miközben az Avana tagságból fakadó jogosultsággal visszélve az Avanát minden oldalról támadó írást a főszerkesztő háta mögött az Avana által üzemeltetett site-ra fölrakni. A bűbájt azt is fokozza, hogy emberünk bajait Avana tagként az Egyesület Hungaroconon tartott közgyűlésén simán előterjeszthette volna. Ha ott lett volna.
[3] Profit szándékosan nem mondok, fájóan kis hazánkban alig akad fantasztikumban alkotó minden értelemben profi ember.
Addig van más horror. Zombik, például.
Szóval, van ez a magát írónak hívő ember, aki talán író is lenne (íráskészsége kétségtelenül meg van hozzá), ha képes lenne felismerni at a tényt, hogy az írás nem kizárólagosan az író saját szórakoztatására és/vagy saját egójának fényesítésére és/vagy saját nagyszerű géniuszának demostrálására szolgál, hanem elsősorban az olvasó agyának megmozgatására. Tehát gondolkodásra, kikapcsolódásra, tanulásra, ilyesmikre...
Amíg ez így lesz, addig emberünk nem lesz képes felismerni saját írásaiban az értékest és értéktelent, és a szerkesztőségek számára kezelhetelenül hullámzó színvonalon fog írni (összhangban többek által szolgáltatott információval, akik szintén voltak oly szerencsések, hogy valamiféle szerkesztőként találkozzanak több írásaival). A hullámzó színvonal a gyakorlatban azt jelenti, hogy – mondjuk – két elfogadott mű után jön az elutasítás. És ezt igen nehéz földolgozni – főleg, ha az ember nem is kíváncsi a valódi okokra, mert saját egója takarja előle a valóságot. Az önismeret hiányának nem tett jót az a régi gyakorlat, hogy egyes publikációs helyek (igen, az Új Galaxis is) szinte válogatás nélkül mindent közöltek, közölnek. Ilyen gyakorlat után belefutni abba a helyzetbe, amikor valóban többszörös követelményszinttel találja magát szembe az írás – elrestült, maga nagyságába elmerült elme számára szinte feldolgozhatalan szituáció.
Emberünk így nem fogja elviselni a kritikát, egy írása visszautasítását nem lesz képes másképpen földolgozni, csak mint valamiféle személyes bosszú eredményét, vagy ami még rosszabb, a Magyarországon valóban létező irodalmi klikkek általi kirekesztettséget.
Ez az út egyenesen vezet a paranoiába, bizonyos paranoiások pedig bajaikat többnyire aggresszióval vezetik le. Ez történt most. Megszületett a zombie-pamflet, mely kísértetként járja a netet, ugyanis több helyről levették a publikálása után [1]. Ami, valljuk be, szamárság volt, több okból is, a legfőbb ezek közül, hogy emberünk paranoiája ezzel csak tápot kapott. A botrány okozta látogatottság emelkedésről nem is szólva.
Nem akarok kitérni itt zombie-pamflet alaptalan, tényeket elferdítő vagy figyelembe sem vevő hőzöngéseire, hiszen éppen a hőzöngés léte – tehát, hogy van miről hőzöngeni – cáfolja alapjait. A tükör által homályosan tipikus eseével állunk szemben, csak itt saját reflexiójától nem látja valaki a tényeket, és a logikai ellentmondásokat saját érvelésében.
Arra szeretném csupán fölhívni a figyelmet, hogy az írás igazságtartalma mellett nem szabad gondolkodás nélkül elhaladni!
Igenis, léteznek olyan tendenciák, melyek állóvízzé (ha nem is élőhalottá) változtathatják a fantasztikumot.
- A legfőbb ezek közül a rossz értelemben vett amatőrizmus, mely a rajongói szinttől a kiadói szintig jelen van a magyar fantasztikumban. Részben a rossz értelemben vett amatőrizmusből fakad a magyar fantasztikum másik rákfenéje, a klikkesedés és szekértáborosodás. A rossz értelemben vett amatőrizmus mutatkozik meg a fantasztikum kritikájának gyakorlatilag köszöb alatti létében. Ha van élőhalott a magyar sci-fiben, az a kritika! Úgy tűnik, maga fogalom nem világos még azok előtt sem, akik magukat annak művelőinek tartják. A kritika nálunk kimerül a tematika ellenőrzésében, a döntések tetszik-nem tetszik alapon történnek, és még ez a tetszik-nem tetszik döntés is többnyire megfeneklik a tematikán. Többnyire a téma tetszik vagy nem tetszik a vélemény és/vagy ítéletalkotónak. Ez alól sajnos nem képeznek kivételt a pályázatok, díjak zsűrorai sem.
- Veszélyes tendenciák mutakoznak időről-időre kiadói részről a szánalmasan kicsiny piac monopolizálására is.
- Ugyancsak veszélyes tendencia az alkotói gárda önmagába záródása, a feltörekvő alkotógenerációk iránti közömbös, paternalizáló vagy egyenesen ellenséges attitűd a sikeres (ez relatív) vagy inkább befutott [3] alkotók részéről.
- Veszélyesnek tartom az írókörök alkotógárdáinak magukba záródását is, bár örvendetes tény, hogy kezd beérni a körök munkája, és akadnak már alkotók, akik a körökön kívül próbálgatják oroszlánkörmeiket.
- Nagyon veszélyes tendencia a fantasztikum ellen-sznobosodása – a nem populáris irodalom (tágabban művészet) "lenézése" ignorálása, fikázása, ahelyett, hogy tanulnánk tőle.
A zombie-pamflet természetesen nem hagyta szó nélkül az Új Galaxist sem, hiszen az utolsó, talán legnagyobb tüskét a kézirat elutasítással magam vertem szerzője körme alá. A nyilvánosság előtt itt és most utoljára: a HungaroConig fogalmam sem volt, hogy a pamflet szerzője valamikor blogján közzétett pár Diagnózist fikázó mondatot, a kéziratát szimplán minőségi okokból vágtam vissza, nem "bosszúból". Nem a zombie-pamfletre válaszul, bár annak állításainak cáfolatára is alkamas az Antológia honlapján tegnap közzétett szerkesztői üzenet, mely valójában az Utópia pályázat lezárulásáról és az Antológia helyzetéről általában szól.
Jegyzetek:
[1] Az scifi.hu-nak immár avatott és agilis főszerkesztője van, az ő nyilvánvaló megkerülésével publikálni valami, kihasználva a régi rendszer [2] nyújtotta kiskaput, enyhén szólva sikamlós erkölcsiségre vall, de akkor sem kellett volna automatikusan eltávolítani. Még úgy sem, hogy azóta zombie-pamflet a főszerkesztői válasz részeként, immár eltávolíthatatlanul a site-ra került.
[2] Bűbájos, hogy ilyen módon lehet az Avanát farbakúrni, miközben az Avana tagságból fakadó jogosultsággal visszélve az Avanát minden oldalról támadó írást a főszerkesztő háta mögött az Avana által üzemeltetett site-ra fölrakni. A bűbájt azt is fokozza, hogy emberünk bajait Avana tagként az Egyesület Hungaroconon tartott közgyűlésén simán előterjeszthette volna. Ha ott lett volna.
[3] Profit szándékosan nem mondok, fájóan kis hazánkban alig akad fantasztikumban alkotó minden értelemben profi ember.
33 megjegyzés:
A címben az az is nem are egész véletlenül?
Kösz, jogos, javítottam. Ilyen, ha útközben gondolja meg magát az ember... :-)
http://javori.sfblogs.net/2009/08/14/justitia-egy-fantasztikus-asszony-elete/
1. Egy vélemény általában többet mond el a véleményezőről, mint magáról a vélemény tárgyáról.
2. Egy író írjon, és ne rinyáljon. Ezt zombinak tanácsolom.
Akkor megpróbálom összefoglalni, hogy _szerintem_ mire is lenne szükség arra, hogy megújuljon egy kicsit a Zsoldos Péter díj.
Először is át kellene gondolni, hogy van-e „díjkiadási–kényszer”? Azaz minden évben ki _kell-e_ adni a díjat, legyen bármilyen/bármennyi is a felhozatal?
Igen, korábban volt olyan év, amikor nem adtak ki díjat (gyenge felhozatalra hivatkozva) – és volt olyan is, amikor csak egy regényt jelöltek, és az meg is nyerte.
Ha minden évben _ki kell adni_ a díjat (mert hogy néz az ki, ha nincs díjazott, sértődések lesznek belőle, és különben is, a díj egy adott időszakra vonatkozik: akkor a felhozatalból az volt a legjobb, amelyik, és kész), akkor be kell vállalni, hogy néha olyan mű lesz a díjazott, ami egy másik évben labdába sem rúghatna – és ennek meglesz a visszhangja is.
Ha nem kell kiadni minden évben (mert nincs erre írói, kiadói, olvasói kényszerítés), akkor nyugodtan lehetne mérlegelni, és lehetne azt mondani: ebben az évben nem talált a zsűri olyan művet, amit méltónak talált volna a díjazásra. Természetesen ebből lesznek sértődések – de ezt be kell tudni vállalni.
Hagyjuk a pontozást: van, aki szórja a tíz pontokat, a másik meg elvből egyet sem ad – ennek nem sok teteje van. Minden zsűritag állítson rangsort, és azokat összevetve legyen egy abszolút győztes. Így elkerülhetővé válik a kínos „hát igen, két egyforma pontszámú állt az élen, de újraszavaztunk/pontoztunk, és no lám…”.
Igen, fájdalmas – igen, kicsit kínos és rossz szájízt hagy majd maga után, de… határolódjon el és kérjen bocsánatot a zsűri a korábbi, _vállalhatatlan és arcpirító döntésekért_.
Nagyobb emberek meg tudják ezt tenni, sokkal fajsúlyosabb ügyekben, akkor egy sf-zsűri miért ne tudná?! Csak így tudom elképzelni a tiszta lappal indulást – ha egyszer a Zsoldos Péter díj elnevezés egy közös platformra kényszerít, és a nevet az egyesület, a zsűri vinni akarja tovább.
Nem, nem igaz, hogy senkit nem sértettek (írók, olvasók) ezek a döntések – nem, nem igaz, hogy nem ártottak senkinek (írók, olvasók) és semminek (sci-fi műfaj egésze, Zsoldos Péter díj renomé, Avana) ezek a döntések.
Ha ez nem történik meg, akkor az átkos múlt még sokáig fog csontvázként ki-kiesni a szekrényből. És ez mindig a legszebb pillanatokat fogja megkeseríteni.
Igen, tisztán látszik, hogy kialakult egyfajta „ismerősi/baráti” összefonódás. Érezhető, hogy kik azok, akik a zsűri „szája íze szerint” tudnak és akarnak írni. Kialakult a belső kör, akik között nyugodt szívvel szét lehet osztani a díjat minden évben, és nagyon nem lehet vele mellényúlni.
Hogy ebbe a belső körbe nehéz bekerülni? Hja, kérem, menni és nyomni kell mindenkinek a saját pr-ját, és akkor évek kitartó munkájával egyszer, valamikor, a távoli jövőben… talán.
Most komolyan: valaki érzett minimális reális esélyt Dörnyei Kálmánnak Markovics Botonddal szemben? Jó volt, jó volt a Nordy… de kicsoda ez a Dörnyei? Tett le már valamit az asztalra? Na ugye. Markovics pedig többszörös Zsoldos díjas… vele nem lehet annyira nagyon melléfogni, mint egy újonccal.
Ezen pedig csak a zsűri „vetésforgójával” lehetne segíteni. Ha ez nem megoldható/kivitelezhető, akkor könnyen meg lehet jósolni az elkövetkező évek díjazottait.
Egyelőre ezek lennének a konkrét észrevételeim.
bigbadwolf
A konkrét észrevételeidből sokmindennel nem értek egyet, de nem akarok belemenni egy hiábavaló óriáskígyóvitába. Viszont megkérdeznélek, bigbadwolf, nem akarod esetleg azt a bizonyos sokat emlegetett elutasított novelládat feltenni a Soláriára? Szerintem, úgy ahogy én is, sokan kíváncsiak lennének rá...
Odo
Odo,
árnyékra vetődtél. A mi Nagy Csúnya Farkasunk, nem Bolyki Tamás...
Zoli, kösz a linket! És te elolvastad már?
Hát akkor ki? De komolyan, mondjátok meg, ki az, aki ennyire azonos nézetek vall B.T.-vel.
O.
A pontosság kedvéért, MB csak az idén lett többszörös ZSP díjas.
Jóska, természetesen elolvastam. A megjelenése után rögtön.
Bolyki Tamás novelláját szívesen látjuk a Karcolaton. Mivel Tony elutasította, a Scriptorium tagjai remegve várják, hogy szétszedhessék atomjaira.
(és én is) :P
Eve, megelőztelek. Mármint, ha sikerül elérni B.T.-t, elsőbbségem van.
:) Azért ez lassan kabaréba illő kezd lenni, kitört a csata az elutasított írásért...
O.
Odo, remélem, azért nekünk is csurran-cseppen valamit. A kis lurkóknak tanulniuk kell. És mi lehet a legjobb tananyag, mint egy felmagasztalt, de elutasított novella elemzése. Nálunk a kritika és a novella aránya 3:1.
Vagyis egy háromoldalas mű kilencoldalas véleményt kap. :)
Akkor kénytelenek leszünk lézerkarddal (ami ugye fénykard)párbajozni a novelláért. Reszkess, Éva, mert velem van az erő...
O
Nálam meg sárkány van, és nem félek használni. :)
Tényleg kiváncsi lennék, hogyan végezné a novella a mi jó öreg hantosbárdunk alatt.
Én meg még alakváltó is vagyok...
Na, hagyjuk abba az idétlenkedést, én írtam pár sort B.T. honlapjára, kíváncsian várom a válaszát. Ha válaszol, és aszerint ahogy reagál, majd esetleg kettétépjük a kéziratot. Vagy jön a Kaukázusi krétakör...
O
Látod, derék Balfrász? Prekoncepció - ember a neved!
Vagy még pontosabban: sf-rajongó/olvasó/író ember. ;-)
Mert ugye:
ad1.) Nagywouk azért írta - csak azért írhatta! -, amit írt, mert meg van sértve a novellája elutasítása miatt;
ad2.) aki bármilyen ellenérzést/változtatási javaslatot mer kifejezni a Zsoldos Péter díj kapcsán, az legalábbis elutasított író(cska (sic!) - pusztán a lenézés kedvéért...), vagy szimpla rosszakaró, de legalábbis kertek alatt vonyító csikasz (nem, nem, ezzel nem Aaron F. Loacher -re kívánok nemtelenül utalni! ;-) );
ad3.) a jóindulattól szinte csepegő kritizálási/megjelentetési/hentelési ajánlkozásokban pedig véletlenül sem a visszavágás elszánt vicsora lapul.
Prekoncepció. Igen, az lesz az.
Mert mindenkinek megvan a vitapartnerről, a másik (ne adj' isten "ellenséges"...?!) félről a maga szépen érlelt meggyőződése.
És így fel sem merül(het) az, hogy:
ad1.) esetleg tényleg a jobbító szándék szikrája villan fel a másikban;
ad2.) nem valami régi sérelem miatt kíván revansot venni;
ad3.) tényleg a kíváncsiság és a puszta jóindulat miatt szeretné látni/kritizálni az inkriminált művet.
A (szekér)táborok (egyesületek) szorosra zárják soraikat, idegen, felforgató - forradalmi? - eszméket nem tűrnek (és nem is hallgatnak meg - ugye, Balfrász? ;-) ) meg és nem vesznek fontolóra sem, valamint kíméletlenül leszámolnak a vélt és valós ellenségeikkel.
Én még emlékszem Indy dühödt kirohanására az Avana közgyűlésről, bár akkor és ott nem értettem a lobogó indulatát.
Mára már értem, és át is éltem, azt hiszem, de az indulat mostanra rég elszállt belőlem. Megtehetném azt, hogy nem törődök az egésszel - de valahogy még mindig érdekel, még mindig szeretném, ha jobb, ha szebb lenne...
Ezért próbálok meg újra és újra beleugatni a nagyok dolgába: hogy ne álljunk meg, ne dőljünk hátra elégedetten, mert messze még...!
De persze, lehet, hogy az Encouragement Award metódusa a követendő irányvonal, és akkor meg minek pattogni. Menjen csak minden a maga útján, ahogy eddig. Az a biztos.
bigbadwolf
Ööö és izé... Kedves bigbadwolf, ha már ekkorát tévedtem (amiért elnézést kérek), légyszíves, áruld már el, hogy ki rejtőzik nicked mögött!
Odo/Sz.Á.
Nem én lettem megszólítva, de azért hadd mondjak el pár gondolatot, ami felmerült bennem bigbadwolf hozzászólása kapcsán!
Elöljáróban annyit, hogy tavaly még tagja voltam az Avanának, ám az év végén kiléptem, jobban mondva kigolyóztak. Két embernek köszönhetem, akik nem bírták a lendületemet, hogy a dolgokat úgy is lehet csinálni, ha nem ülünk ölbe tett kézzel. És hogy miért voltam a szálka a szemükben? Gyakorlatilag egyedül szerkesztettem az ÚG 12. számát. Energikus voltam és kissé "arrogáns", mert nem hagytam túl sok beleszólást a dolgok menetébe annak érdekében, hogy haladjanak is a dolgok.
Kiléptem az Avanából, mert így tartottam jónak, de nem emlékszem, hogy valaha nyilvánosan ócsároltam volna az Egyesületet. Nem emlékszem, hogy megneveztem volna azt a két embert, akik miatt léptem, nyilvánosan semmi esetre sem. Magánban persze elhangzott egy-két anyázás, de hát én sem vagyok szent.
Úgy gondolom, Bolyki Tamás a legnagyobb hibát azzal követte el, hogy - akármilyen indíttatásból - a nyilvánosság elé tárta vélt vagy valós sérelmeit. Gyakorlatilag hátba támadta az Avanát és Bódi Ildikót. Bármi problémája volt, megbeszélhette volna az Egyesület tagjaival, vezetőségével, elmehetett volna a tarjáni közgyűlésre is, vagy csak ír egy szimpla levelet. A jobbító szándékhoz nem a hátba támadás a megfelelő eszköz.
Jelzem, hogy ha a Kimtében történne hasonló (és történhet), az illető két perc alatt kívül találja magát.
A szekértáborok lehet, hogy szorosra zárják soraikat, de az egyesületek nem. Mindenhol van tagfelvétel, a Kimtében is, ezért hoztuk létre. Nem a belterjesség a kívánatos, hanem a nyitottság és az, hogy tenni akarunk a magyar fantasztikumért. (most pl. pályázatot írtunk ki)
A Kimte 1-2 éven belül megalapítja a magyar fantasy díjat, és létrehoz egy rendszeres nyári tábort, amely nem csak a fantasy, hanem valamennyi műfaj kedvelőnek szól.
Ha Tamást a jobbító szándék vezette, és nem a novellája visszautasítása miatt érzett sértődöttség, semmit sem veszít azzal, ha bebizonyítja, hogy a novellája jó.
Vagy nem.
A Karcolat Scriptorium tagjai (velem együtt), szívesen szétszedjük a művet.
Persze csak Odo után. ;)
Nekem még mindig nem jön le, hogy a novella minősége miért olyan fontos ebben. Épp a bloggazda írta a kommentek feletti bejegyzésben, hogy a nem túl elegáns és szép dolgok nem szabad, hogy a kritika igazságtartalmáról eltereljék a figyelmet. Sőt, ő maga is felsorol jó pár fejlesztenivalót. Hogy ebből a visszadobott novella jön így fel... az vesse rá az első követ, akinek még nem dobták vissza semmilyét a szerkesztők. (Az meg azért nem teszi, mert überprofiktól nem elegáns) :)
Emlékszem, anno SzS (aki minden szinten képben van, és nem lehet félrevezetni ;-) ) volt az Avana előbb külső, majd "belső ellensége": mert néhány dolgot billentyűre vett - meg is kapta a magáét rendesen.
Nekem Nagywouk írása amolyan segélykiáltásnak tűnt, mint amikor az ember a környezetében süket fülekre talál, ezért elkeseredésében a nyilvánossághoz fordul. De biztosan az az átkozott novella, az áll a háttérben, és a meg nem értett írói arroganciája volt az oka. Talán ez a legegyszerűbb magyarázat - ráadásul ez egy olyan védekezés, ami egyben kemény ellentámadás is: remekül alá lehet így ásni a szavahihetőségét valakinek.
De egy röpke pillanatra, csak úgy futólag tételezzük fel, hogy nem a visszautasított novella (majd utána rögtön újra vissza lehet citálni a témát, nehogy elterelődjön a szó), hanem a jobbító szándék áll a háttérben, és végső mentsvárként fordult a nagyközönséghez.
(Nagyközönség: kb. 100-150 ember, akit még érdekel a téma. Ezt azért ne feledjük.)
Milyen üzenete van annak, ahogy mindenhonnan törölték, és egy emberként ugrott rá mindenki?
Nekem az jött le: az Nagy Testvér nem szereti, ha önálló gondolataid vannak. A Nagy Testvér mindent lát, és utánad nyúl. El is töröl, ha kell, úgy vigyázz.
Vannak fenntartásaim az sfportal-lal és prominenseivel, de nagyon korrektnek tartom, hogy ők kitették a "kifakadást" és próbáltak érdemileg reagálni rá.
Balfrász is igyekezett személyes megtámadtatása ellenére felelni a felvetésekre.
De a többségi reakcióból valahogy az jön le, amikor a pártutasítás végighullámzik a frakción, és mindenki azt mondja (urambocsá' "szajkózza"), ami az elnök(ség?) állásfoglalása. ("Igen! Mi mindannyian egyéniségek vagyunk!")
Az rpg.hu-n is kemény egy csapat tud összegyűlni - de nekem valahogy ijesztőbb, amikor külön-külön csendes, kedves, derék emberek állnak össze alaktalan masszává, és rideg fagyossággal, kíméletlenül kövezik halálra az embert.
De talán ezt nevezik közösségi szellemnek. Növeli az összetartozás érzést, meg ilyesmi.
Persze, attól még egy kívülállónak elég ijesztő.
bidbadwolf
Sry, késő/korán van.
Akartam mondani:
bigbadwolf
Nem értem. Én tegnap ide egy hosszú választ írtam... A saját blogom nyeli el a saját kommentemet?
Szóval a lényeg az volt, kedves Farkas, aki Nagy és egészen Rossz, hogy Tamás "ilyensége" azóta eredeztethető, mióta a kéziratát visszavágtam. Azóta nem szűnik támadni engem, az ÚG-t és most már nyilván az Avanát is, mert nem rúgott ki. A post meg nem erről szól, hanem ennek a zombie-pamfletnek a nagyon is áttetsző lelki motívumait boncolgatja, és éppen ezt mondja, hogy nem szabad elmenni mellette, mert a zombisodásnak igenis megvan a veszélye. Mellesleg 16-a reggeléről idemásoltam az SFPortálos hozzászólásomat:
"Nem tudom már megállni szó nélkül ezt a nyavalygást!
Nem a magyar sci-fi halott, vagy élőhalott, vagy egyéb ilyesmi.
Egy embernek visszanyomták a kéziratát (én) oszt\’ ennyi.
Az más kérdés, hogy jelenlegi sci-fi (áltakban fantasztikus) termés nem teszik egyeseknek. Nekem se tetszik. Viszont nem a hőzöngés lenne a megoldás, hanem, hogy szívós munkával kivigyük a legjobbjainkat angolszász piacra, hogy ott teljesítsenek. Nem az EUROCON buli-díjaival (nekem is van), hanem a külhoni olvasóikkal mérve. Erre azonban a kidókra van szükség, meg a kiadók igen vékonyka tőkéjére, vagyis ez gyakorlatilag zsákutca - egyelőre.
Nem teszik sokaknak a jelenlegi sci-fi közélet. Nekem se teszik. Csak elég öreg vagyok hozzá, hogy elmondhassam, a tömeges mozgósulásokat leszámítva (ma 150-200 aktív, kisujját az egéren mozdítani hajlandó ember van jelen a közéletben) a helyzet ma jobb, mint az elmúlt húsz évben bármikor, de még a legendás klubbéletnél is jobb. Az interclub sértődések és anyázások, kérészéletű szövetségecskék helyét átvette at internet. Így most már szervezeti háttér nélküli baráti társsaságocskák, és sértett emberek acsarkodnak egymásra. Oszd meg és uralkodj!
Nem teszik sokaknak a kiadói gyakorlat. Nekem sem. A kiadóink kevés kivételtől eltekintve amatőrök. Szervezetben, gondolkodásban, tőkererőben.
És nem teszik sokaknak a könyvterjesztés, mely a kiadókat ebben a paralizált állapotban tartja. Nekem sem teszik. Sőt egyensen gyűlölöm. Ölni tudnék miatta. De ezt a szart csak kemény, antimonopolista törvényi intézkedésekkel lehet megszünteteni."
"Kis lépéseket azonban lehetne tenni:
Pillantnyi előrelépés lenne már az is, ha az EUROCONra konszenzusos delegált is menne a kiadói és magánembereken kívül, és vinné a HUNGAROCON által jelölt műveket díjazásra. (Ezt elmondtam már párszor - füle meg a botja, meg idealista vagyok.)
Rá lehetne venni a kiadókat, hogy tegyenek egy foundot, ahova mondjuk minden eladott köte után beraknak X fillért, és ez a fantasztikum díjaira menjen. Minden kategóriában és szerzői szintnek, minden alzsánerben. Nem halnának bele. És mivel az alap nem egy kiadóé lenne, elvileg nem lenne beleszólásuk a díjak odaítélésébe. A díjazottak pedig akár lehetnének a HCON által ECONra jelölt írók, művek. (Ezt is elmondtam már párszor - ugyanaz a reakció.)
Esetleg rá lehetne venni a zsűriket, hogy ne tematkai tetszik-nem tetszik döntéseket hozzanak, és ha rangsort kell felállítani, akkor rangsort állítsanak föl, ne tízpontozzanak le mindent. (Itt is süket fülek)
Irodalomkritikát kellene írni a megjelent művekről, nem azokat a szórakoztató és/vagy bosszantó véleményecskéket, melyek ma kritika álnéven futnak. Ehhez aznban el kellene tudni lépni a tetszik amiről ír/nem teszik amiről ír szintről, vagyis a tematikai ítéletektől és azt megvizsgálni ahogy megírta az illető azt, ami nekem nem teszik vagy nem teszik. Azonban amint LN Peters vagy Bihari Péter valódi kritikát írt, mely hosszabb három mondatnál, és nem egekbe magasztaló, vagy sárba tipró, szelemskedő magamutogatás, azonnal a fanyalgás a válasz, nagyképűzés, ilyesmi. Igazából az olvasónak-rajongónak is föl kellene nőni a az arctalan fikázásból a megértésig, és az azután következő korrekt elfogadásig vagy elutasításig. Az ÚG kritikai rovata minden valódi kritika előtt nyitva áll. Egyelőre azonban Vásárhelyi Lajos véleményeit közöljük, mert még azok állnak legközelebb a kritikához. (Itt sem történt semmi)
Aki temetni jött, vagy áramot vezetni a halottba, az tartsa már meg gyászbeszédét, vagy vezesse azt az áramot, ne csak a bűzre panaszkodjon, és szólamokat puffogtasson.
Fanyalgó oldalról itt még egyetlen értelmes érv nem hangzott el, hogy mi a konkrét baja a jelenkori magyar sci-finek, és a bajokra mi a megoldás.
Úgy lenne kerek ugyanis. Addig a szokásos szó, szó, szó…"
És még annyit, hogy akinek valami nem teszik, az álljon már ki konkrét problémákkal, soroljon fel konkrét hibákat, ne kerülgessük, mint macska a forró kását. Annyi azonban nem elég, hogy a Galaktikában hibás ízlésű, bugyuta és kapzsi emberek dolgoznak, az Avana tehetségtelen, impotens amatőrök gyülekezete, Szélesi egy nagyképű, kapzsi bértollnok, Jun a seggéből lóg kifelé és egy köcsög, Botond a Wikipédiát novellizálja, Antal mindenkit kihasznál, mindenkinek nyal, emellett az amatőr szint alatt ír, és fogalma sincs a szerkesztésről, csak zsarnokoskodik. Az ÚG sokkal rosszabb, mint egy amatőr fanzin a hetvenes évekből, bár nem olvastam... A feltörekvő zseniket pedig egyaránt elnyomja kiadó, befutott író, és még az ág is húzza őket.
Ja, az Antal még buzi, pedofil impotens is...
Most itt tartunk nagyjából bírálatban. Látod milyen könnyű ilyeneket leírni?
Ami az egységes fellépést illeti: mindenkit sért, aki keresztbe szalmát is tesz ez a tévedésektől, csúsztatásoktól és sértettségtől bűzlő pamflet. Ne csodálkozz, hogy aki sértve, igaztalanul bántva érzi magát, az reagál. Nem parancsra, belsőből vezérelve.
Tenni kellene, mondjuk belépni az Avanába tömegesen, és dolgozni, remekműveket és remek kritikákat írni, nem csaholni.
Én ezt a postodat olvastam már, Balfrász - mondjuk, nem rossz ide begyűjteni -, és párszor céloztam is a benne leírtakra.
"idegen, felforgató - forradalmi? - eszméket nem tűrnek (és nem is hallgatnak meg - ugye, Balfrász? ;-) )"
Értsd.:
"(Ezt elmondtam már párszor - füle meg a botja, meg idealista vagyok.)"
"(Itt is süket fülek)"
"(Itt sem történt semmi)"
A kifakadásodat meg nem értem ("Ja, az Antal még buzi, pedofil impotens is..."). Pont _te_ vagy az, aki kaptál már eleget - tudod, hogy hogyan kell a helyén kezelni a(z elvtelen) támadásokat. Most meg ennyire kijöttél a sodrodból?
Pont az sfportal-os posztodra utaltam akkor, amikor azt mondtam, hogy te megpróbáltál érdemben válaszolni, és rávilágítani a dolgokra.
Most meg - újra visszatértünk a személyes(kedő) vonalhoz.
Tartok tőle, hogy az egyesületi tagságokhoz nem éppen ezek a hozzászólások fognak kedvet hozni.
A fene se akarja, hogy az Avana kimondja rá a fatvát - mert valamiben különvéleménye van.
Hisz itt mindenki mar mindenkit - van, aki belép, aztán egy év múlva kilép (Eve) - van, aki belép, aztán inkább hallgat, és nemkívánatos személynek érzi magát (SzS) - van, aki süket fülekre talál (Balfrász). Lelkesítő. (Csapatleépítés (Severance) - remek film, nézzétek meg. :-) )
Azt hiszem, már mondtam pár dolgot, amiken - ha van kedv, és fogadóképes kereslet - akár el is polemizálhatnánk. De következetesen ignorálva van minden más, ami nem Nagywouk személyes indíttatásáról és a megbosszult, lassan mítikus magasságokba emelkedő, titokzatos novellájáról szól.
Ha ott, ahol a legtöbb nyitottságot, és legkisebb elutasítást éreztem, ilyen szintű ignorálással találkozok, akkor tényleg jobb ezt nem erőltetni.
Én kérek elnézést, de részemről nincs harag.
bigbadwolf
"Hisz itt mindenki mar mindenkit - van, aki belép, aztán egy év múlva kilép (Eve) - van, aki belép, aztán inkább hallgat, és nemkívánatos személynek érzi magát (SzS) - van, aki süket fülekre talál (Balfrász)."
Alapvetően nem marok senkit. :)
Általában engem marnak és ilyenkor bekapcsolom a berzerk üzemmódot (vö. Szs bolg)
Mint említettem, de jure valóban én léptem ki, de facto kigolyózott az a két drága ember, akik nem bírták el, hogy meg kell mozgatniuk az ülepüket és tenni is valamit az Avanáért.
Nem azért léptem be oda, hogy utána a lábamat lógatva élvezzem a "népszerűséget", hanem mert elfogadtam az irányelveket, rábólintottam az Alapszabályra, és magaménak éreztem a közösség érdekeit. Furcsa, hogy épp én beszélek az Avana mellett, de kijelenthetem, ha nincs az a fojtogató rosszindulat, ami a személyemnek szólt (két ember részéről, nem a teljes közösség részéről), még mindig ott vagyok nem kevesebb lendülettel és energiával, mint amit most a Kimtébe fektetek.
Az aktuális Zsoldos-díj után mindig fellobbannak a viták, előkerülnek a sértődött szónokok és az ő szócsövük. Miért csak mindig ilyenkor derül ki, hogy "valami baj van az Avanával"?
Ott a teljes év, ezernyi lehetőség, amikor tenni lehetne valamit azért, hogy ne legyen baj.
A kardozás és a sárkánycsata is elmarad, mert eldőlt, hogy kié lesz a Bolyki novella! Senkié, azaz mégis, mert B.T. azt válszolta, hogy már valahova eladta a novellát. Úgyhogy pax vobiscum...
O
Nos, majd egyszer elolvassuk!
Pax tecum!
El? Adta?
Az Új Galaxis fizetett volna érte?
Úgy tűnik, jól járt...
"Ha semmid nincs, legalább ellenséged legyen." Lehetőséget ad a háborúra. A háború lehetőséget ad arra, hogy hősnek érezd magad. Sovány vigasz. Hazug vigasz. A háborút nem a katonák szokták megnyerni. Ők csak túlélik. Vagy nem
Zoli,
ez tus! :-)))
Farkas Koma,
nehogy megsértődjél már te is! Az Avana nem az a hely, ahol bármi is szervezetten menne, ergo Tamás elleni fellépés sem az... :-)
Te is elgondolkodhatsz viszont azon, hogy nem lehetséges-e, hogy az említett úriember esetleg mégiscsak sértődöttségből írta, amit írt. Alsó Merániában ugyanis nemcsak az számít, hogy mit, ki, hanem az, is, hogy miért mondta...
Hadd kérdezzem már meg: ki ignorálja itt a mondanivalódat? Mert én nem: sokban azonosakat mondunk, miért is tenném? Hogy az én olvasóim nem veszik a lapot, hát, ez a kétszáz ember, aki rendszeresen idejön, már csak ilyen... Rúgjam ki őket? :-)
Egyébként a kérdés azért velejéig rossz, mert nem a magyar sci-fi élőhalott. Világszerte az. Elgondolkodott már valaki, mi a gyökere Miéville sikereinek? A júniusi Glaktikában megjelent egy 1999-es spanyol novella, melyet - életemben elsőzör teszek ilyet - nem fogok végigolvasni, mivel az ÚG Utópia pályázatra beküldött novellák középmezőnye jobb - azokat olvasom inkább újra az értékeléshez.
Hát, sajnálom, hogy nem lesz catfight a novellán! Ilyen az élet, hölygyeim! Én olvastam, nekem, megvan - kéziratokat bizony megőrzünk! :-) Bebebebe!
A baj az, hogy ha valakinek ellenvéleménye van, s az ellenvéleménnyel szemben ellenvéleményt fogalmaznak meg, akkor nem diskurzus alakul ki, hanem rögtön sértődés, és "kigolyózásérzés" lesz belőle. Már én is kezdem úgy érezni, hogy jobb, ha csendben maradok, mert mindjárt "kigolyózó" leszek. Holott csak a saját gondolataimat mondom én is el.
Mellesleg, mintha meg sem hallgatnának, amikor a rangsorral kapcsolatosan teszem meg meglátásaimat... :P Én beszélgetnék róla, de süket fülekre találok, amikor elmondom, szerintem miért jobb a pontozás...
A fentiek egyébként túl hosszúak, hogy reagáljak mindenre, csak egyre: az Euroconon nem könyveket díjaznak, balfrász. Aztán ha az Avana delegál, delegálhatna a Kész-tető, a Kreart, és talán a Kimte is. Nehéz kérdés ez... Én azt ajánlom, hogy a 2010-es Euroconra minél többen jöjjetek ki, azok, akikben javító szándék van, nem csak hogy megismerjék az európai közösségi életet, hanem hogy tudják is, miről beszélünk. Itt lesz a szomszédban, a cseh-szlovák-lengyel hármashatáron.
Nem mellesleg a magyar sf-életen (többek között) még-még-ésmég szerkesztett kiadványokkal lehetne sokat segíteni. Kiadói oldalról ez sajnos nem rentábilis :(
Megjegyzés küldése