Meghaltam és ujjászülettem ugyanabban a pillanatban.
Meghaltam, mint Antal József, és újjászülettem, mint a saját fiam...
Zombi vagyok.
Legalábbis annak számára, aki úgy gondolja, meghaltam, és saját fiam vagyok. Legalábbis átmenetileg, bizonyos időre... Vissza-visszatérően.
Hihetetlenül törékeny, ugyanakkor hihetelenül robusztus szerkezet az agy. Sokszor filóztunk, hogy tulajdonképpen mekkora csoda, hogy egyáltalán ennyire is működik, mint amennyire normálisnak nevezett embertársaink elméje mutatja, és nem csupa eszelős tolong körülöttünk (including ourselves). Csoda-nem csoda, mindenessetre azt vagyok kénytelen tapasztalni, hogy éktelen összekuszálódás mellett is jelentős kapacitások megmaradnak, őrzik az egész működőképességét – legalábbis annyit, amennyi adok világban a túléléshez elegendő.
Anyám el-elveszik az időben, hátrébb zuhan vagy harminc-nyolcvan évet, miközben – és ez önmagában is félemetes – a magasabb logikai funkciói és életvezetési automatizmusai tökéletesen épek. Be tudná fizetni a csekkjeit, bevásárolna, meglátogatná hetente apám sírját, virágot vinne rá, kapálna kertecskéjében – és közben talán egészen máshol járna hosszú élete útvesztőjében...
Időnként nem tudja (elfelejti?), hogy ki vagyok, a legutóbbi ilyen alkalommal azt állította, hogy meghatam, és az unokája vagyok. Pár nappal azelőtt megkérdezte kinek a fia vagyok, azután logikusan kikövetkeztette, hogy csak az övé lehetek...
Félelmetes.
Ha ilyen állapotba készülök kerülni, lőjetek le! Vagy adjatok Euthasint!
A Justitia elkészült, a boltokban van, bár lehet, hogy még nem rakták ki... Így megy ez.
Holnap kiviszek a térre tíz ÚG 14-et, talán a Tuan lesz olyan kedves, és kiteszik maguknál – merthogy boltban még az sincsen..., sőt, ha már könnyek és könnyterjesztés: a 14. szám egyik szerzője írta:
"Jártam újságosnál, könyvesboltban, kicsiben, nagyban, de sehol nem tartanak ÚG-t. Nemhogy nem tartanak, de még csak nem is hallottak róla."
Erre nem tudok mit mondani: EZ VAN. Az a kibaszott nagy helyzet, hogy talán a könyvszakma az egyetlen, melyben sem piackutatást nem végezenek, sem a piaci igények utólagos felmérése nem történik meg. A kiadó azt ad ki, amihez kedve, szerencséje, tőkéje, akármije van. A terjesztők ordas lelkébe pedig vajon ki lát bele? Azért döbbenetes ez, mert, ha könyveladásról van szó, az érdekeltek számára a könyv = áru, ha viszont az áruhoz kapcsolódó dolgokat kérjük rajtuk számon, akkor viszont a könyv = lilaködös kulturmaszlag, intellektuális küldetés etc.
Talán ez is a bolsevizmus öröksége: egyrészről kiadóink a könyvészet kulturális misszió, népfelvilágosítás oldalát képtelenek levetkezni, másrészről kénytelenek piaci viszonyok között,profitot előállítani. A (Haszon)Leső Harcsa ezt jól ismerte föl, csak éppen a helyzetfelismerésből fakadó reakciója lett adott helyzetben tökéletes katasztrófa. Mondjuk kellettek hozzá az alsómerán viszonyok is.
Szóval ezt (is) helyre kéne tenni, hogy mi is a könyv a könyvszakmában...
Ha épelméjű piaci felmérés létezne, nem fulladnánk bele a könyváradatba, viszont tisztességes példányszámok alapján mindenki szépen megélne...
Utópia. Új Galaxis 15. szám. Ha megérjük... Pedig milyen érdekes anyag kezd gyűlni!
Meghaltam, mint Antal József, és újjászülettem, mint a saját fiam...
Zombi vagyok.
Legalábbis annak számára, aki úgy gondolja, meghaltam, és saját fiam vagyok. Legalábbis átmenetileg, bizonyos időre... Vissza-visszatérően.
Hihetetlenül törékeny, ugyanakkor hihetelenül robusztus szerkezet az agy. Sokszor filóztunk, hogy tulajdonképpen mekkora csoda, hogy egyáltalán ennyire is működik, mint amennyire normálisnak nevezett embertársaink elméje mutatja, és nem csupa eszelős tolong körülöttünk (including ourselves). Csoda-nem csoda, mindenessetre azt vagyok kénytelen tapasztalni, hogy éktelen összekuszálódás mellett is jelentős kapacitások megmaradnak, őrzik az egész működőképességét – legalábbis annyit, amennyi adok világban a túléléshez elegendő.
Anyám el-elveszik az időben, hátrébb zuhan vagy harminc-nyolcvan évet, miközben – és ez önmagában is félemetes – a magasabb logikai funkciói és életvezetési automatizmusai tökéletesen épek. Be tudná fizetni a csekkjeit, bevásárolna, meglátogatná hetente apám sírját, virágot vinne rá, kapálna kertecskéjében – és közben talán egészen máshol járna hosszú élete útvesztőjében...
Időnként nem tudja (elfelejti?), hogy ki vagyok, a legutóbbi ilyen alkalommal azt állította, hogy meghatam, és az unokája vagyok. Pár nappal azelőtt megkérdezte kinek a fia vagyok, azután logikusan kikövetkeztette, hogy csak az övé lehetek...
Félelmetes.
Ha ilyen állapotba készülök kerülni, lőjetek le! Vagy adjatok Euthasint!
A Justitia elkészült, a boltokban van, bár lehet, hogy még nem rakták ki... Így megy ez.
Holnap kiviszek a térre tíz ÚG 14-et, talán a Tuan lesz olyan kedves, és kiteszik maguknál – merthogy boltban még az sincsen..., sőt, ha már könnyek és könnyterjesztés: a 14. szám egyik szerzője írta:
"Jártam újságosnál, könyvesboltban, kicsiben, nagyban, de sehol nem tartanak ÚG-t. Nemhogy nem tartanak, de még csak nem is hallottak róla."
Erre nem tudok mit mondani: EZ VAN. Az a kibaszott nagy helyzet, hogy talán a könyvszakma az egyetlen, melyben sem piackutatást nem végezenek, sem a piaci igények utólagos felmérése nem történik meg. A kiadó azt ad ki, amihez kedve, szerencséje, tőkéje, akármije van. A terjesztők ordas lelkébe pedig vajon ki lát bele? Azért döbbenetes ez, mert, ha könyveladásról van szó, az érdekeltek számára a könyv = áru, ha viszont az áruhoz kapcsolódó dolgokat kérjük rajtuk számon, akkor viszont a könyv = lilaködös kulturmaszlag, intellektuális küldetés etc.
Talán ez is a bolsevizmus öröksége: egyrészről kiadóink a könyvészet kulturális misszió, népfelvilágosítás oldalát képtelenek levetkezni, másrészről kénytelenek piaci viszonyok között,profitot előállítani. A (Haszon)Leső Harcsa ezt jól ismerte föl, csak éppen a helyzetfelismerésből fakadó reakciója lett adott helyzetben tökéletes katasztrófa. Mondjuk kellettek hozzá az alsómerán viszonyok is.
Szóval ezt (is) helyre kéne tenni, hogy mi is a könyv a könyvszakmában...
Ha épelméjű piaci felmérés létezne, nem fulladnánk bele a könyváradatba, viszont tisztességes példányszámok alapján mindenki szépen megélne...
Utópia. Új Galaxis 15. szám. Ha megérjük... Pedig milyen érdekes anyag kezd gyűlni!
9 megjegyzés:
Ma megjelent és kapható a könyv.
Köszönöm.
csz
ÚG14 kapható Fehérváron. Már fogtam a kezemben :)
Egerszegen úgy két hónapja kapható a 13-as
, az Alexandrában. Szóval november tájékán szerintem a 14-est is megvehetjük.
Crei
Győrbe tegnap érkezett az UG14. Az alsó polcra volt begyömöszölve tíz-tizenkét darab, de azért megtaláltam:)
KÁ.
Egerben visszamenőleg is lehet kapni majdnem mindet.
elméletileg van gugli accom, de majd a végén aláírom ;)
szóval nálunk keszthelyen is van mindkét alexandrában ÚG, több szám is, és az újságosboltban is láttam (mondjuk ő nagyban nyomatja az újságozást, faluhelyen a vegyesbolt kisebb, mint az ő üzlethelyisége)
nem olyan jó hely az a bűnös város, na :)
vinitor/atreides/melyik blogon melyiket szereti a rendszer
Zsigeri félelmem, hogy és elveszem a saját elmémben. A szörnyű, hogy nincs védekezés, nem lehet mit tenni.
Sajnálom édesanyádat, bár a fura az, hogy így is boldog lehet az ember...
Amit javasolni tudok Édesanyáddal kapcsolatban és segítségedre lehetnek, az a napi rutin. Ha reggel van, akkor reggelivel indítani, és szellőztetni, délben pontosan ebéd, és minden pontosan legyen. A mosdatások rutinja, a beszélgetések közben… amiket szeret pl. ha olvasni, akkor felolvasni Neki, amíg türelme van hallgatni, megkérdezni, miről olvastál.
Nem fontos a jelenben lenni, néha egészen szükségtelen.
Meglátod, ha elfogadod ezt az állapotot és nem tragédiaként éled meg, mennyi örömöt hoz Neked, mennyi új dolgot hallasz meg Tőle a múltról! Amikor gondozónőként dolgoztam, nekem rengeteg örömöm volt minden idős emberben, állapotától függetlenül.
Ne félj és ne védekezz! Éld meg! Ő is ő és Te is Te maradtál.
Kösz, fijjug. Végszóra mndehová megérkezett, sőt az Alexandra Antológia Top 90-ben a tizenötödik helyen van eladásban kb. három nap után. Ami persze ki tudja, hogy mit is jelent... Sárdi tanárnőnek azonmód adtam egyet. Ez is tzanagyag lesz... :-) Ne mondjuk el senkinek, hogy a nyomd 5 mm-t felcsúszott a vágással...!
Sanyi, ez az állapot nem rossz annak, aki benne van. Amikor anyám iskoláskoráb zuhant vissza kórházban, oylan ártatlan, tiszta kék szeme lett, mint az enyám volt elsős koromban...
De ha én kerülnék hasonló helyzetbe, ismétlem, lőjetek agyon!
Timi, a helyzet bonyolultabb, bár a rutinja megvan szegénykémnek. Sikerült beszerezni az öreglányt egy nyugdajasotthonba hat háznyira tőlünk. Valójában tizennégy éves korom óta nem laktunk iylen közel egymáshoz. Mindennap látom. Fura.
De felügylet nélkül már nem hagyható. Nincs ugyanis veszélyérzete sem.
Megjegyzés küldése