Én hiányoztam magamnak. Erősen. Damn!
Meg a jó idő. Miután sikeresen végignyavalyogtam és nyünnyedtem februárt, múlt csütörtökön ismét feltűnt (szerintem nem sikerült legyilkolni legutóbb, elbújt a spájzban a Lenin válogatott dohos kötetei közé, már az augmentin sem a régi) Gyula bácsi és vasárnap estig használhatatlanná tett. Megvolt a negyedik arcüreggyulladásom a szezonban (saját rekord hét, világcsúcs ismeretlen) és a szenynes időnek még talán nincs is vége. Crap!
Az egészben az az érdekes, hogy a három év washingtoni tartózkodás alatt egyszer látogatott meg Gyula bá, akkor is kicsempésztem magammal a karácsonyi hazalátogatás után a koponyaüregeimben. Valahogy még a levegő is tisztább arrafelé. Nahát! A parlagfűallergiáról meg annyit, hogy a ragweed őshazájában egyetlenegyszer volt rohamom, amikor Elemér nyugdíjasfalujába a semmin keresztül mentem gyalog, és belebotlottam a valószínűleg egyetlen washingtoni parlagfű-tőbe. A félillegális kanadai orrspray viszont csodát tett.
Most inkább a Polit(e)bürón szórakoztatlak, vagy szórakozok veled, és feltettem egy egypercest az Apokalipszis sorozatból a Junkra, melyről azt hittem, elveszett. Namost ez tényleg egyperces, sőt fél, csak ha igazán elszánt vagy, akkor ér meg egy klikket.
Ha én nem én lennék, írtam volna az ötletből egy novellát, valahogy az lenne a sztori, hogy XY véletlenül elgépel egy karaktert egy internetes honlapcímben, és aztán az oldalra jutva furcsa (kísérteties) dolgok esnek meg vele... Ilyesmi. de én én vagyok, és ez a cucc pontosan 589 leütést ér...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése