Being Somebody's Father

Apának lenni különös dolog, főleg, ha az ember gyereke már csaknem felnőtt, amikor már szinte mindenben partner, sőt a világ egy jókora szeletéről nagyobb tudása van, mint az embernek - és közben még mindig a gyereke, akit pátyolgatni kell, segíteni, és még gyerek is igazából, hiába kéri el minden hivatalos tahó a diákigazolványát, tizenöt éves...
Van ez a buzogányos dolog, sötétben ilyen világító buzogányokat forgatnak, minden valószínűség szerint látványos, a buzogányokat egymástól öröklik, lecsapva a végük, ott az izzó, ráhúzva a hagyományok szerint a félbevágott Ultra Daisy falakon (a nehezét is könnyeb végzi, ha segít, mint tudjuk, külön történet, már nem gyártják, ennek megfelelően lejárom a lábam, hogy találjak, mert persze elvesztek már, és a drága gyermek úgy emlékszik, hogy Ultra Dosia, amely nem létező termék, de azért pár boltos úgy emlékszik, hogy van iylen, csak éppen nekik nincs), szóval öröklött buzogány eltörik, másik garnitúra csináltat, az ember elvállalja, hogy a világítást belerakja,m és aember ismeri a lányát, ezért a legerősebb kapcsolót veszi meg, de az sem segít, mert a kapcsolók akkora ütéseket kapnak, hogy BELÜLRŐL törnek össze tőle, az ember tehát három héten át, kb. négynaponta buzogányokat szerel, aztán eljő a fellépés napja, az ember lánya természetsen előző nap osztálykirándulásra megy, ember meg buzogányt szerel, pályaudvaron találkoznak, kiderül, még három óra a fellépésig, és már ott vagyunk, amiért ezt a bejegyzést írtam, mert mi a túrót csináljunk három órán át, menjünk moziba, mit nézzünk, Alkonyat, vámpírfilm, ember lánya figyelmeztet, hogy ez romantikus vámpírfilm, és már az összes osztálytársnő olvasta a féltéglát, az ember nem hallgat a figyelmeztetésre, főleg mert más film nincs a közelben, a vetítőteremben csupa tinilány, és még tinilányok jőnek, és az ember lánya megesketi az embert, hogy nem röhög majd bömbölve...

És megtörténik a csoda! A film jó. Nemcsak a tinilány-vámpirnosztalgia szintjén, hanem vámpírfilm szinten, sőt film szinten is. Gyönyörűen fényképezve, minimális tinilány gagyival, a vámpírság új értelmezésével, anélkül, hogy az a hiba elkövetődne, hogy megpróbálják magyarázni, mi is az a vámpírság. Legfőképpen pedig filmes allúziókkal, melyek közül a legfontosabb a Szarvasvadászt idéző kibaszott jó nyitójelenet, és a kedvencem, a Találd ki ki jön ma vacsorára és kifordított (igen találó, bár komolytalan) remake-je a A csajom apja ideges, idézete, amikor valaki egy tökéletes (ellenséges) idegent visz haza a családjához, mint szerelmét. Azért az öt percért érdemes megnézni a filmet, annyira jól megcsinálták. De a persze a többi sem elvesztegetett idő.

Szóval, az ember életében először sikeresen betartotta egy esküjét, minekutána elkíséri az ember lányát a Symába, és hazamegy, és megszabadul a nyolc dl. kólától, mely a mai világban a közepes üdítő térfogata.

Két tanulság van:

1. Tinilányok között is életben lehet maradni, sőt előfordulnak ott értékes dolgok is
2. Az ember megint megint lemaradt a homo sapiens egyik evolúciós ugrásától, mely ezúttal az emésztő és kiválasztó szerveket érintette...