Have Some Fun

"Judapest, judapest, te csodás! A dumát mennyi híd íveli át!" 

(Félreértések elkerülésére: ez fogászati tárgyú élcelődés volt, ha nem vettétek volna észre... Tehát megint elkalandoztam. Magyar szokás. Muhahahaha.)

Szóval:

A zsidó viccek általában a legjobbak közé tartoznak a világon - a "Te figyelj, Pekka! Milyen volt az idei nyár?" "Nemtom, mind a két nap részeg voltam!" utolérhetetlen finn tárgyú remekművet leszámítva. Nem a randa antiszemita viccekre gondolok, hanem a finomakra, melyek a néplélek pulzusán tartván gyengéd, de határozott ujjukat, párolják le a ledesztillálnivalót. (Lubick a képzavarokban. Csak tessék!)
Az olyanok mint, "Rabbi súlyos kérdéseim vannak! Felkereshetnélek az egyik este?" "Hát persze! Gyere holnap nyolcra! Tudod hol lakom? Eljössz a Rumbach Sebestyén utcába, ott a zsinagógával szemben sréhen a harmadik ház, feljössz a második emletre, balra fordulsz, és rögtön a második ajtó mellett a könyökeddel megnyomod a csengőt..." "De rabbi! Miért a könyökemmel?" "Nu! Csak nem jössz tán üres kézzel?"

Hogy miért jövök ezzel?

Mert nekünk itt a Nagy fuvaros utcában nemcsak kurváink, kiskutyáink és striceratopszaink vannak, hanem zsinink is. A 4-es szám alatt. Nem olyan puccos, mint a hetedik kerültiek, amelyek még romosan, esetleg kétméteres, világcsúfja háromszög alakú cégtáblával elrandítva is a magyar romantikus szecesszió remekei, hanem olyan is helyes, olyan kis kriptozsini. Nálunk még nem láttam se harisnyás holland ortodoxot, se kucsmás galíciait (akik nem is olyan jöttmentek* már, ahogy a bundáikat elnézem), ide másféle emberek járnak. Persze ez még mindig nem lenne elég indok zsidó viccekre, de a zsinivel átellenben van egy zaci is. És mit láttam a kirakatban? Nem találod ki!

Imasálat. Rojtokkal. Jól agyonhasznált, lyukas. De imasál. Rojtokkal. Legalábbis így összehajtva úgy néz ki. Ha csak nem imasálnak kinéző törölköző, akkor bocs. Hamu a fejre, nem számoltam meg a rojtokat. Nem szeretek este tizenegykor kirakatok előtt ácsorogni a Nagyfuvarosban, na!

Elképzeltem a szituáciját, valaki megelégelte a törvényeket, vagy megkívánta a jó kis császárszalonnát a szomszéd hentesnél (Nagyjából ugyanaz: Fuck your laws, Moses!), abbahagyta az egészet, de nem akart rosszul járni a bolton, meg egyáltalán, még meggondolhatja magát, bevágta hát azon frissibe'  a zaciba...

Na innen jön a klasszikus vicc, ha valójában hagyatéki jellege vagyon a dolognak, amiben meghal a Kohn, és a felesége elmegy  hogy a gyászhirdetést föladja. "Fájdalomtól megtört szívvel tudatom, hogy férjem Kohn Izidor hosszas szenvedés után meghalt. Részvétüket kifejezhetik özv, Kohné Dohány utca 524." A hirdetésfelvevő figyelmezteti a bús özvegyet, hogy a hirdetés huszonöt szóig ingyenes. Az özvegy eltöpreng, aztán azt mondja: "Akkor tegye még hozzá, kedveském: 'Ugyanitt Trabant eladó.' "

És, hogy erről a kényes témáról elevezzünk, kedvenc viccem, amikor a klasszika filológia szolgáltatja az alapanyagot a legdurvább favicchez (aki ismeri, itt abbahagyhatja):

Szóval: Sziszifusz a büntetését tölti a hellén pokolban, görgeti fölfelé a szikláját, aki történtsen Ödipusz, neki meg ez a büntetése: Sziszifusz felviszi, közben össze-vissza huppan, meg egy izzadó istenbarmát kell szagolnia, hogy aztán vakon leguruljon, és össze-vissz törje magát. És minden kezdődik előlről. Ödipusz ezt már nagyon unja, meg tudjuk, a kiszabott dolgokkal sohasem volt megbékülve, egyre fűti Sziszifuszt, hogy álljon meg, hagyja ott félúton, hát nem látja, hogy semmi értelme sincs, amit csinál, szívatás az egész (Eddie Murphyt kell elképzelni a szikla hangjának). Sziszifusz aki tudja, hogy nem tehet mást, ezt mérték rá az istenek, végül megunja, és kifakad: "Tudod mit, Ödipusz? Baszd meg az anyádat!"

Ne keress tovább! Itt vége van...

Ebben ráadásul az a szép, hogy azon kevés viccek egyike, amelyet angolul is el lehet mondani...

Azért kerültem egyébként ilyen vicces kedvembe, mert:

1. Oda vissza megjártam ma este a Rezedaszagút a MÁV Start ZRt-vel
   
2. Oda a szlovák, vissza a horvát vasutak kocsijában utaztam, és mind a kettő összehasonlíthatalanul jobb állapotban volt mint a magyar kocsik (Mikor láttál utoljára függönyt MÁV kocsin? Hajaj! Segítek: az összes hajam megvolt még, szép voltam, mint a fiatal Don Johnson, etc.), nem beszélve az ilyenkor a hatodik vágányon veszteglő Német Államvasutak szerelvényének kocsijairól, melyeken elektronikus kijelzők közölnek hasznos és haszontalan információt
   
3. Időhurokba kerültem: már négy perce leszálltam, és a Keleti kijáratánál jártam, amikor a hangosbemondó közölte, hogy a vonatom az első vágányra érkezik
   
4. Láttam a bookline üzleti híreiben, hogy az elmúlt hónapban a cég felvásárolta saját részvényeinek 95%-át, mely négy szomorú dolgot jelenthet:
   

• idegen felvásárlási akciót akadályoztak meg
• koncentrálták a részvényeiket, hogy kedvezőbb feltételekkel adhassák el magukat.
• a kettő kombinációja
• az idegen felvásárló mindhárom esetben csak az Alaxandra lehetett.

Hát nem röhejes a világ?

Update:

a Mikulásról eszembe jutott még egy fasza vicc:

"Na, Móricka! Hát mit hozott a Mikulás?"

"Lófaszt!"

"Hát nem a seggedet kellett vóna kitenni az ablakba!"

Jegyzet:

* a kifejezést NEM a magyar jobboldal, hanem a gzadag pesti zsidóság használta a Galíciából menekültekre... Sors. Fintor. Kis ország. Kurta memória.