A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm

2008. november 7., péntek

Am I back?

A fülem se tudja, milyen gyakran fogok blogolni.
Pedig kéne.
Most az volt, hogy az ÚG szerkesztése elvette minden szabad időmet. Nem is annyira a szerkesztés, a novellákkal asszem szeptember végér megvoltunk, hanem a címlapgrafika. Kurva sokáig tartott a kiborgtestet összehozni: mondjuk sikerült egy működőképesnek látszó mesterséges csont, ízület izomrendszert megtervezni, de asszem igazából feleleges volt...
Dolgozni is kellett, mókahelyen, több, mint napi nyóc órát, de megérte: a cégünk a mai nappal átlépte a "me, too" fejlesztés és gyártás színvonalát, mától elmondhatjuk, hogy a világ előtt járunk, amit mi tudunk, azt senki se tudja...
Ha nem tudtam volna, hogy milyen alja lett a tudomány az utóbbi évtizedekben, csodálkoznék, hogy mennyi szándékos hazugság, és mélységes tudatlanság van a cikkekben és a kapcsolódó szabadalmakban, így csak megerősítette, hogy jól döntöttem, amikor megléptem az akadémiai szférából, és lenézett ipari fejlesztő lettem. (Mellesleg alapkutatást is csinálunk, bebebe, legalábbis azt, amit Alsó Merániában alapkutatásnak neveznek.)
Elégtételt kell, hogy adjak a utált membrán biofizikus kollégáknak: amit viszont ők leírtak, az mind igaz, az alapkutatási eredményeiket minden előzetes ismeret nélkül úgy tudtam beilleszteni a fejlesztésbe, hogy a gyakorlat egyszer sem cáfolta az elméletet. Erre gondolt Crichton, amikor a Jurassic parkban azt mondta:"óriások vállán állunk" és, hogy az előrelépés még a hülyéknek is pofonegyszerű. És emiatt félek a biokémiai-genetikai ismeretek közprédává tételétől...
Közben írtam is. A kis rózsaszín fényesen bevált, ajánlom az ASUS Eee PC-t mindenkinek, aki nem multimédiás erőművet, hanem egy workhorse egyszerűségű, viszont igazán hordozható írógépet szeretne. 
Nem a Diagnózist írtam, azzal elakadtam mielőtt elkezdtem volna, viszont Bogdán, és a Lonya (aki az egészen hülyék kedvéért nem nőnemű) története lassan regénnyé dagadja magát, a nyolcvanadik oldal táján tartok. Ez van.

Egy részlet:
"– Kilencen jöttek ki a hóba hajigált fegyvereik után, fejtetőre kulcsolt kézzel, egyáltalán nem látszottak különösebben marconának, ha érted, hogy mire gondolok, nem úgy néztek ki, mint Bogdán, hogy ha szembe jön, lehajtod a fejed és kitérsz, nehogy hozzáérj, vagy egyáltalán egy méternél közelebb kerülj hozzá, inkább értelmiséginek látszottak, középkorúak, két egyetemista volt köztük, láthatóan azt sem tudták, valójában mibe keveredtek, dideregtek a hóesésben, amíg a meseautóra vártak, kinyúlt pulóver, nikontinfoltos ujjak, szélfútta séró, igazi forradalmár imázs, az előző századból, az egyiknek a mellén Che ikonizált képe, hányni tudtam volna tőlük, mintha a fiatal magamat láttam volna. A többség díler volt, azok láthatóan ismerték a dörgést, már az átnevelőre készültek, odasündörögtek hozzám, már kabátban voltam, meg kucsmában, kis ember, dől belőle a sörszag, mindnek sörszaga van, olyan lehet a sör ott Prágában, mint nálunk a vodka, felnéz rám, a kis madárszemével, majd elröhögöm magam, aszongya: “Mennyire számíccsunk, atamán?” “Látatlanba’ tíz mázsa, a lövöldözés miatt.” mondom én. “Mink nem lőttünk.” válaszolja. “Mindegy, ki lőtt. Egy ember meghalt” “A Pattogós.” mondja. Semmi együttérzés a hangjában. Kiköpött. “Izgága kis köcsög vót. Hát bekapta. De aztat maguk lőtték le, atamán!” “Mi nem lövünk le senkit. Csak visszalövünk, ha szükség van rá. Az Őrző nem szereti a halált.” “Ha maga mongya…” “Én mondom.” Megint rám néz. “Tíz mázsa, aszongya?” “Kezdetnek. Majd meglátjuk, mivel is foglalatoskodtak maguk ezek a szép helyen. Felmehet huszonötre.” “Az nem lehet!” “Dehogynem.” “Akkor is, ha mindet bevallunk, mindent elmondunk?” “Enyhítő körülmények adódnak…” “Aszongya? Hát akkor szorongassák meg a Görögöt!” “Melyik az?” “Az a magas, szemüveges, karót nyelt… Enyhítő körülmények, aszongya? Nincs egy cigije, atamán?” Erre a pofátlanságra már elröhögöm magam, elhajtom a halál faszára, odamegyek a harmadik csoporthoz, hárman vannak, nagy-gyon értelmiségi kinézetűek, előkaparom a zsebcentert, kitt-katt, azonosítás, ez aztán a trojka, tényleg értelmiségiek, a Károly egyetem professzorai, Milan Pokorný párhuzamos programozás, drága kollégám, Jan Höschl kisfeszültségű hálózatok, ez Bogdán haverja és Miroslav Liguš a klasszikus filozófia nagydoktora. Na, ez a csodabogár mit keres itt? És éppen ő az a hórihorgas, karót nyelt. A Görög. Rám néz, a szemében undor – Nem! –, megvetés, és lenézés, vagy, hogy mondtad ezt a démonizálás dolgot, inkább úgy nézett rám, mintha nem lennék ember. “Lám, lám! A Terminátor személyesen.” “Kozáknak öltözve!” tódítja Höschl, a humorzsák. Nem átallnak röhögni. Közelebb lépek, felfelé kell bámuljak, ha a “Görög” képébe akarok nézni. “Életfogytig a sitten rohadnak majd! Az átnevelőtáborról csak álmodhatnak.” “Ugyan, Gépember! Ne fenyegessen! Majd a tárgyalás után meglátjuk. Mert lesz tárgyalás, ugye? Rendes, nyilvános tárgyalás, nemde? Nem puffantanak le itt az udvaron, mint a régi szép időkben. Vagy igen? Vissza hatvannyolcba, tovaris? Mit mond a programja, Terminátor?” “Ha rajtam állna, itt lőném le magukat! Egy gyerek meghalt a maguk kapzsisága miatt!” kiabáltam, most mit csináljak, nem tudtam uralkodni magamon, ezek a sima szájú, sima gondolkodású gazemberek kihoztak a sodromból, nem lett volna szabad, megaláztam magam azok előtt a hitvány, gőgös szarháziak előtt, de igazából a “tovaris” ütött meg, Bogdán jutott eszembe, holnap szabadul, látni sem akar, ezeknek nincs joguk tovarisozni, előrébb léptem, belemásztam a képébe, kénytelen volt egy lépést hátra lépni, szar alak, de nem hagyta magát. “Kapzsiság, Gépember? Azt hiszi, olyanok vagyunk, mint maga? Hogy a szaros pénzért csináljuk? El fogjuk tüntetni a maga szaros gépezetét. Eltüntetjük a fejünk felül azt a szemetet. Szabadok leszünk, ha nem mi, akkor a gyerekeink, az unokáink! Az ember nem élhet úgy, mint egy háziállat! Vagy mint egy gép… És akkor maga, meg a magához hasonló zsoldosok eltűnnek, úgy nyeli el magukat a történelem, ahogy feldobta a csúcsra. A történelem, Gépember, egy szennycsatorna, csak a szar kavarog benne, egyszer fenn – egyszer lenn…” Vigyorog az átkozott, csak pofázik, azt se tudja, mit beszél, megmámorosodik a saját hangjától, a csodálatos gondolataitól, micsoda mélység. “És maguk micsodák ebben a szennycsatornában, professzor? És mi történik, ha majd magukat dobja föl a szennylé?” “Akkor szabadság lesz, és a történelem nem lesz többé szennycsatorna, sem a magafajták játékkaszinója, Gépember! Mi pedig hősök leszünk!” Felveti a fejét, keshedt mellét dülleszti, már a saját emlékművéhez pózol az istenverte. “Az új kor hősei! A szabadságé!” rikácsolja. Azon a hurutos, raccsolós hangján, csehül a szabadság egyszerűen röhejesen hangzott, de nem volt kedvem nevetni, megragadtam az isten barmát, én még Bogdántól tanultam verekedni, de mire is számítsak, a hang felakad benne, izom semmi, csak csont ez a jószág, kap egy istenes pofont, hogy a kapuig tántorog, de már rajta vagyok, leütöm, és a gallérjánál vonszolom kifelé az utcára, mint egy zsák szart, nem is egyéb, felráncigálom, kap egy másik pofont, úgy irányítom, hogy a gyerek két darabja közé zuhanjon, arccal a véres hóba, hogy felfogja végre, hogy mit csinált, hogy ez a gyerek az ő tetű gondolatai miatt hever itt két darabban, és csak üvöltök: “Látod? Látod? Ezt akartad? Ez a szabadságod?” És visszamegyek, megkeresem az ostoba szemüvegét, és kiviszem neki, négykézláb áll a véres hóban, és üvöltve sír, és akkor is sír, amikor végre megjön a meseautó, és berámolják az egész kompániát…"

Addig-adig olvasgattam a Sportpályázat novelláit, amíg magam is írtam egyet. Mivel Odónak nem igazán teszik, így felrakom ide, hátha érdekel valakit.

Odónak még üzenem, hogy a piros kefija mégiscsak jelent valamit, mert az arab valutaüzér előre köszönt a Keletiben...

Hétvégén végre frissítem a Terrát is. Egy új író jelentkezett - Amerikából. Az irigység esz meg...
Ennek a sokféle szerkesztésnek hála, már harmadik alkalommal vagyok tanúja annak, ahogy tehetség egyre gyorsabban emeli önmagát magasabb szintekre, olykor fokozatokat ugorva át. Ezúttal Udvari Máté, többen talán jobban ismerik úgy, hogy mohicane. Az ő írása is felkerül majd, ha elkészülünk. Ha  nem most, akkor hamarosan.

Hosszas vajúdás és vívódás és szarozás utána a Terra Évkönyv végre terjesztőnél van. A Bookline már eladta az összes kiadói példányt, talán lassan megindul a dolog. Mivel a Líra és Lant vette át, felteszem, hogy a Fókuszban és a Libriben kapni, de még nem volt időm ellenőrizni...

Van azért rossz is:

Internetes hirdetésben olvasom: "a nagyi tutti bekönnyezik". Miféle helyre kerültem? Ez még Magyarország? Vagy már nem is Alsó, hanem Hátsó Meránia. Ha van érkezéstek, küldjetek nekem ilyen szép bégetős gyönygszemeket! Megköszönöm szépen.

Ma este az Újpest stadion megállóban (is) gyülekeztek a drukkerek. Régen nem így nézett ki egy meccs Magyarországon. Hol itt a sport? Elmondom, hogy fest Washingtonban egy football mérkőzés. A lakókocsik már előző nap gyülekeznek a parkolóban, mire a meccs elkezdődik már egy csomó grill üzemel, méga  csomagtartókban is, és a szurkolók - bizonyos szempontból fanatikusabbabk, mint ezek, akiket láttam, mert elég sokat levezetnek, hogy ott lehessenek, a meccsen, nem a balhén - barátságosan eszegetnek, iszogatnak. Nincs csürhe az utcákon, nincs heccelés és cukkolás, nincsen részeg fetrengés. A rohadt tahó amerikajiak! Assetuggyák hogy kell szurkolni! Ria, ria, Hungária!

Ha már sport: a röfögés is megindult, bár egyelőre csak az ÚG új címlapja látható. Hát ez nem az, amit megszoktak az elvtársak: nem akar a régi Galaktikára hasonlítani - az újra még kevésbé. Nem akar semmire sem hasonlítani. A címsor a régi ÚG betűképe, a jó öreg Hattenschweiler, ennyiben a régi Új Galaxis. Abban sem akar egyik fantasztikus kiadványra sem hasonlítani, hogy a címlap ezúttal azt mondja, ami belül van. Képben és szóban. Nehéz ezt megszokni. Miként a zsáner szó értelmezése is nehéz olyas odvas elméknek, akik a sci-fit műfajnak tételezik. Vagy témának. Vagy annak se. A zsáner egyelőre a legpontosabb meghatározása annak, hogy hova is tegyük ezt  valamit. Ha tud valaki jobbat, szívesen látom.

Arculcsapásként ért viszont, hogy valaki, aki részt vett benne, nem engem keresett meg azzal, hogy nem teszik neki a címlap, hanem a csürhével jajongott inkább az ólban. Nem vagyok krisztusi természet, ha esetleg a másik pofám fordulna az illető felé véletlenül, nem azért van, mert odatartom a másik elé, hanem mert féltéglát keresek, hogy visszadjam az elsőt...

Hát még belül mi van! Ilusztrációk vannak benne, és nem csak a megkívánt fantasztikus reálista gagyi/alibi/utánérzés/3D küszködés. Az valójában nincsen benne. Álprimitív se, meg jajdefasza ez a Photoshop kolázs se.

Nem biztos, hogy a legjobbak ezek az rajzok, de ha a hat rajzolóból legalább a fele tetszik majd, akkor azt mondom, errefelé jó lesz haladni. Itten néhány illusztráció nem szimplán illusztrál, lerajzolja, hogy mit kellene látnunk a novellában, hanem, ahogy azt  - legalábbis én hiszem, hogy - kéne: a rajzoló saját vízióját teszi a szöveg mellé. Lehet, hogy hányingered lesz tőle, lehet, hogy utálni fogod, de amikor másodszorra látod, majd elkezded a részleteket böngészni... Remélem.

A novellák egyelőre nem száz százalékban az én választásaim, de jók, némelyik a zseni kasztjelét viseli a homlokán. De nem lesz minden zseniből író a végén, azt tudni kell. Ha csak a fele megmarad, ír, és nem enged saját minőségéből sikerszempontok előtt behódolva, akkor talán hamarost majd az első jó regényeikkel is megismerkedhetünk.

November végére kint lesz a nyomdából, az is meglehet, az sfportál-AXN találkozóra már tudok is vinni belőle.
Azután majd lehet a belsejét is fikázni!
Erre az esetre, egy kis eszmefuttatás: a fika zöld zászló érdemrenddel kitüntetett frontharcosok lassan egy évtizede mérgezik a levegőt kissé részrehajló nemtetszésükkel miközben eddig egyetlen gyufaszálat, nemhogy hatot nem tettek keresztbe azért, hogy 
  1. kezdő írókat (saját csürhén kívülről) publicitáshoz segítsenek
  2. megmutassák a tengernyi fika, vagyis "nem" után, hogy ők hogyan csinálnák. Hogy nézne ki a fantasztikus álomkiadvány, hogy nézne ki az álom címlap, az álom illusztráció, az álomnovella és álom tanulmány. A magam részéről szívesen tanulnék.
Hogy vidáman fejezzem be, hétvégén hazavonatoztam a Rezedaszagúba, és valahol Karácsond táján láttam, hogy a nagy, üres mezőn egy jókora nyúl rohan eszeveszetten. A vonat tovább ballagott, akkor láttam, hogy a szomszédos táblán, a bakterház másik oldalán hajtás van. Megúszta a dörzsölt vén csibész! Nmcsak megúszta: átbaszta őket! Puskástul, mindenestül. Megkerülte a bakterházat, és a hajtók mögé szaladt. A Hobó meg Bill jutott eszembe: "Fut a nyúl a mezőn, és énekel". Pont ilyen fílingem volt szombat este, amikor elkészült a tördelés, és elftpéztem a számot a nyomdába.

Nyúl után pedig kutya, hazafelé, a Rezedaszagúból, a vasút felé egy kerítés mögött buzgón csahol a fiatal puli, végzi a dolgát, jelzi befelé, hogy valaki a ház előtt jár, nekem pedig, hogy jobb, ha vigyázok. Szegény jószág nem tudja, hogy már túlhaladott, a modern kutya 2.0 nem ugat, csendben van, hangját sem hallani, és nem rohangál a kerítés mentén: a szomszédok még szóvá tennék a hangoskodást... Valahogy így vagyok én is. Ugatok, de minek?

Harapni kell! Szó és provokáció nélkül, mint a szlovák rohamrendőr...

16 megjegyzés:

Névtelen írta...

"Arculcsapásként ért viszont, hogy valaki, aki részt vett benne, nem engem keresett meg azzal, hogy nem teszik neki a címlap, hanem a csürhével jajongott inkább az ólban"

Hát ez kinek szólhat vajh?
A borító jáj, igen. Minek szóljak erről a színfalak mögött? Láthatólag kész, az interneten publikált, meghívott szerzőként meg semmi közöm hozzá, hogy mit raktok a borítóra. Egyszerűen mellbevágott, amikor megláttam, és ez nem vicc, vagy költői túlzás.
Cizellálhatom is: a grafikával semmi bajom, de a címsor borzasztó nyolcvanas évek, a betűkbe zárt csillagok meg zavarosak. Ez így visszalépés szerintem.
Más az ízlésem ennyi.Ne vedd magadra.

Névtelen írta...

Egyébként bárki, akinek nem tetszik, az a csürhe tagja az ólban? Vagy megengedsz kivételeket is?

Balfrász írta...

Sezlony,

arról, hogy mi az illendő egészen eltérő véleményünk van. Engem nem zavar, ha ha nem teszik, az se ha ha szóvá teszed, képzeld, van aki a színfalak mögött is szóvá tette, nem szaladt röfögni a csürhébe. Ugyanis, ha túl sok negatív visszajelzés jön az ólon kívülről AKKOR még nyugodtan lehetett volna változtatni. Ha viszont harmincból háromnak nem teszik, akkor azért nem. Ezért nem is lett más.
Ja, az ól hangját természetesen nem veszem figyelembe, már többször kifejtettem, miért.

És nem azért a csürhe tagja valaki, mert neki sem teszik, hanem azért, mert velük röfög az ólban. A mi népünk bölcs, van neki egy mondása korpáról meg a disznókról. Már nem tudom, ki kit esz meg...

Visszalépés? Hova?

Sheenard írta...

Istenem, a bejegyzéseidhez szabadságot kell kivenni, olyan hosszúak. :)

Fura a címlap (most megnéztem), de nincs baj vele. Meglátjárok mennyivel jobban vagy nehezebben adja el magát az antológia, aztán lehet dönteni a következőkben arról, hogy ez járható út-e.

Mert a vásárló kiszámíthatatlanul kiszámítható állatfajta :)

Névtelen írta...

balfrász, tudom, hogy nehéz ezt elfogadni, mert nagyon nem vagyunk egyformák, de engem nem érdekel, ki mindenki kommentel még egy adott posztban, se Judnál, se Nálad, se sehol. Így visszanézve volt értékelhetetlen meg értékes hozzászólás is abban a posztban. Ott láttam meg, ennyi. Sajnos azt már elfelejtettem, hogy te minden egyéni lépést csoportviselkedésként könyvelsz el. :) De akkor ez maradjon a szokásos egyet nem értésünk terepének.

Egyébként eszembe sem jutott, hogy magánban szóljak a címlap miatt. Nem vagyok társszerkesztő, tipográfus vagy hasonló, gondolom semmi közöm hozzá. Nem küldted körbe véleményezni - megjegyzem, helyesen, a Rohamnál már láttam egy ilyen címlapszavazós vitát.

Visszalépés a korábbiakhoz képest. Az letisztultnak tűnt, ez meg olyan, mint egy fanzine 1987-ből.

Névtelen írta...

A címlap nekem sem tetszik, de a úgyse értek hozzá. A lényeg, hogy mi lesz benne. Kiváncsi vagyok már nagyon.
onsai

Névtelen írta...

Sezlony, te röfögő korpa, te... :)

Névtelen írta...

Onsai szólt, hogy olvassalak. De jó, hogy megtette! Az álmosnak ébresztő, a fáradt vándornak felüdülés. Tetszik ahogy írsz. Az új dolgokat az emberek nehezen fogadják, ez a megszokás. A legfontosabb, hogy milyen novellákat, kritikát olvashat az olvasni, tanulni vágyó, egy antológiában. Gondolkodni, olvasni, nos, ez a nehezebb. Nézelődni könnyebb, és a készet kritizálni még ettől is egyszerűbb.
Bisos

Balfrász írta...

Utoljára és ezt lezártam:
Sezlony, szokás szerint csúsztatsz és összemosol: nem minden egyéni lépést fogok fel csoportviselkedésnek, de ha egy coport tagja a csoporthoz hasonlóan cselekszik, a csoport tagjaival együtt mozdul, akkor talán nem túlzott extrapoláció, ha annak tételezem. És ne kezdjük megint a fene nagy függetlenségedet meg mindenki más függetlenségét, etc. mert már a könyökömön jön ki!

Eve szépen megírta magánban, hogy nem teszik neki és eszem ágában sem volt bezárni a disznók közé. Vajon miért? Pedig ő ráadásul Cherubionos író.
A gyűlölködő kislány blogjára nagy százalékban csürhetagok kommentelnek - nem véletlenül...

Esztétikai alapon, ha az előző szám neked a letisztult design, akkor nincs mondanivalónk egymásnak ezen a téren. Azt nem állítom, hogy ez letisztult volna, mert jelenleg egy valamennyire tiszta címlap van a fantasztikum nyomtatott változataiban, és az a Terra. A korai Rohammal szintén nem volt baj, de hol van az már!
A nyolcvanas évek fanzinjairól sem igen folytathatunk eszmecserét, mert ezek szerint te nem láttál olyanokat...

Az ÚG írott anyagával nem lesz gond: aki abba köt bele, az szedje össze magát. Hülyeséget írok: a kötözködéshez nem kell színvonal. Csak indulat és egyéb érzelmi motivációk.

Névtelen írta...

Történt azóta megint valami vicces, de biztosan észrevetted, vagy ha nem, majd észreveszed holnap.

Unknown írta...

Tony,

arról esetleg nem tudsz valamit, hogy a Líra és Lant vagy a Libri (nem teljesen értem a kettő összefüggését) az egész országban szétszórja a dolgot, vagy a példányszám miatt csak Pesten igyekszik túladni rajata?

Egyébként meg jó az a borító, bár nekem az elődöké is tetszett (pár kivétellel). Talán csak a címet hagytam volna olyan sárgára, mint a képen lévő fotel színe. de nekem ilyenhez semmi érzékem...

Balfrász írta...

Drága doktor,

nincs időm nyomozni. Mi a fasz van?

András,

nem tudom. A Lírának nem sok bótja van vidéken, viszont azért ment hozzájuk, mert ők a Libri beszállítói. De ne kelljen beszélnem a terjsztésről (huhhhahhhhh!!!!) mert még mindig összekoccan a fogam, ha rájuk gondolok. Most már tudom, hogy Csizmás Kandúr titkos könyvterjesztő vót: csak azok tudják legyőzni az ogrékat...

Írjál! Mndenfele dicsekszem veled, oszt nem írsz.

Névtelen írta...

balfrász, szerintem paranoiás vagy, és úgy tűnik, hogy ez nem fog változni, bár nekem is néha a könyökömön jön ki. Bár jobban zavar, amikor a csoportképzelgéseid egyből ilyen sértegetésekben bugyognak fel.
Vesd már össze, hogy egy kiadványra mondtam valamit, te meg rögtön disznókkal, óllal, pofánveréssel köpködsz le.

Ahogy úgy véled, jogod van ilyesfajta véleménykifejtéshez, úgy én is fenntartom a jogot, hogy mellé tegyem a sajátomat. Ennyi a játészabály.

Unknown írta...

Nagyon elvesztem az utóbbi időben, de Bélának hála újra kedvet kaptam az íráshoz! Szóval készülget nálam is valami :-)

Névtelen írta...

Halihó!
Nem tudom,mi nem tetszett Odónak?
Tán,hogy már kétszáz valahány napja nincsenek emberek?Hát ha azok a kétlábú egymást lökdöső ,letaposó,becsapó,kirabló izék az emberek akkor szerintem már sokkal régebb óta nincsenek.Vagy tán ,hogy a huszonvalahány millió robot között nem volt egyetlen bankár- vagy könyvelőrobot sem,aki megmondta volna , hogy az egész szarság (mármint a versenysport)a pénzről és csakis a pénzről szól. Ahová az beteszi a lábát azt megb@szta a Jóisten.(hi-hi)
Tényleg ,miért nem tetszett Odónk?És mert neki nem jön be (hi-hi)már be sem adtad?Pedig szerintem jó,bár én csak olvasó vagyok nem kritikus./vagy az(nem) ugyanaz?(hi-hi)/
Fan

Balfrász írta...

Hová is adtam vóna be? Egyrészt magam is csak egy kis szösszenetnek tartom (eccer majd az életműköteben landol, höhö), másrészt, ha elolvasod az új ÚG-t találazs benne gy tanulmányt a sport mint SF téma helyzetéről, harmadrészt a Galaktika az egyetlen hely, amely novellát közöl és ugyebár któberben már megjelent egy, negyedrészt a Galaktika novellakiválasztási automatikája számomra egyelőre kiismerhetelen.
Jó helyen van az ott, ahol van.
Odó elvei egy kisé magasabbrendűek, mint az enyémek, ezért - mivel ő az első olvasóm - általában hallgatok rá.