Disconnected

Elvágva a nettől, naponta kb. tíz perc időt lopok, hogy ránézzek, így az itteni megjegyzésekre válaszolni egyszerűen nincsen időm. Talán a jövő héten. Addig is vitázzatok csak, bár ahogy látom vita igazából nincs, mert a helyzetet mindenki válságként éli meg. És akkor még nem szóltunk az

On demandról. Megérkezett hozzánk, robog is, egyelőre a lánctalpas buldózer sebességével, de ugyanezen buldózer erejével az on demand könyvkiadás. Két éve még üdvözöltem volna, sőt még mindig forgatom a fejemben egy OD kiadó (kissé másképpen működő) alapítását, de már nem vagyok optimista. Tévesnek látszik az optimizmus, mint amikor azt hittem, a blogírás megfelelő mederbe csatornázza a grafomániát. Hát nem csatornázza, sőt, hála a blogműfaj komment fícsörének, még táplálja is. Mindegy nem tartozik ide, csak demonstrálja, hogyan szalad időnként vakvágányra a gondolkodásom.
Az on demandban nincs kontroll. Normális viszonyok között ez a Kritika lenne, de azt tudjuk, hogy nálunk nincs. (Az Exitben megjelent Génszimfónia recenzió nem teszi olvashatóvá a könyvet.) Kevésbé normális viszonyok között a szerkesztés kontrollálna, de az on demandból per definitionem éppen ez hiányzik.
Az eredmény a Shayren.
Meg az a hype, ami kíséri. Látatlanba mondom, 2008 legjobban fogyó sci-fije lesz! És akkor? Mi a baj? Végre!
Olvassátok el, és akkor megtudjátok! De ne kölcsönkönyvet, vegyétek csak meg szépen, áldozzatok rá! Két okból. Egyrészt, hogy máskor óvatosabbak legyetek, másrészt, hogy R. Norbert családja kapja vissza a pénzét, amit belefektetett. Ennyit megérdemelnek, ha már ilyen jó leckét adtak nekünk.
A könyvről nem beszélek, Odo ismertetője fenn van a Solarián, Attila is írt róla az rpg.hu-n, lesz még másutt is, lefogadom, kevésbé visszafogott. Nem a könyv a lényeg, mondhatnám, vagy másképpen, ez a könyv lényegtelen.
Elolvastam.
A lényeg a hype, amit, mint a birkák felkaptunk. Száz hozzászólás a Solaria fórumon! Úgy, hogy a könyvet alig olvasta valaki... Emberek, Az idén megjelent László Zoli Keringése, Brandon Hackett Poszthumán döntése, Benyák Zoli Kvartettje! Hány hozzászólás keletkezett ezekről? És miért nem?
Ez a lecke!
És hallom, hogy a sci-fi site-ok (Nem egy site!) interjút terveznek a szerzővel. What?
Persze, megint kérdezed, mi a bajom? Be kell mutatni az új generációt, a feltörekvő tehetséget, etc. Maszlag, feleim! Új generáció az van, feltörekvő tehetség is van, de nem ennek a könyvnek a szerzője az. Azokat kellene meginterjúvolni, akik már valamiképpen bizonyítottak... Nem marketingszlogenek szintjén, hanem a valóságban, helyes, tehetséges olvasható kisprózával. Akik most püfölik a gépbe kisregényeiket, és birkóznak a kiadással. De róluk is hallgatás vagyon, mint a a legjobb már befutott szerzőkről és műveikről. Miért?
Pörgessük csak tovább a hype-ot. Mert pörögni fog tovább, nincs kétségem. A hype már csak ilyen.
Ez a lecke!
De ha már leckét kapunk, akkor fizessük meg a tanulópénzt! Mindenki, aki pörgeti, vegye csak meg a könyvet és olvassa el! Aztán írjon róla. De őszintén ám!
Tévedések elkerülésére, ezt nem irigységből, nem személyeskedésből, nem azért írom, hogy csírájában elfojtsak egy „ifjú tehetséget”, aki nem létező babérjaimra tör. Nem. A jelenség, a hype-olt, alap nélküli marketing ellenében írom. És azért, hogy még aki úgy is dönt, hogy magánkiad, az is mutassa már meg valami szerkesztő-félének az írását, mielőtt belevág! Apuci, anyuci, tanárbácsi nem ér!

Mert azért van jó is az on demandban. Megjelent például Maruzs Éva életmű-novelláskötete. Amely természetesen – szerkesztés hiányában -, nem sikerült olyan jól, mint sikerülhetett volna.

De lesz Kritika. legalábbis megkíséreljük az Új Galaxisban, amelynek a szerkesztésével az AVANA megbízott. Egyeseknek talán rossz hír, másoknak jó: Vásárhelyi Lajos hegyezi a tollát, folytatja majd, amit az Átjáróban elkezdett.