A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm

2008. március 23., vasárnap

Kenya kínja

Szexizmust ígértem, fogd fel annak!
A Nők lapja hetente feltűnik valamiért a lakásban, át szoktam lapozni, asszzem az a legszínvonalasabb női hetilap, mindenestre - színvonal ide, színvonal oda - a legutóbbi szám tartalma erősen közelített a zérushoz, reklámból viszont annyi volt benne, hogy túlcsordult: tele reklámmeléklettel. Eddig nem sokban különbözik a férfimagazinoktól...
De: az egyik reklámmeléklet a marie clair (a névadót kizárták vóna a francia gittegyeletbül?) bemutatkozása. Persze ez még semmi, de bemutakozásként többek között a "MADE IN KENYA" című cikkel jöttek, melynek alcíme: "A divat életet ment a nyomornegyedben".
Szeretném ezt a cikket elolvasni.
Hogy megtudjam, a magazin szerkesztő valóban azt hiszik, hogy a nőknek valóban csak ennyi eszük van? Vagy tényleg ennyi eszük van?

Valóban komolyan gondolhatja bárki, hogy azokat a divatcikkeket jótékonyságból készíttetik a kenyai nyomornegyedekben és nem a kibaszott extraprofit miatt, amit a rabszolgamunkának köszönhetnek. Nem azért, mert olyan kibaszott gazdag a fejlett világ, és olyannyira megveti a kézzel végzett munkát, hogy odahaza már nem lehetne erre munkaerőt találni - vagy megfizetni? Miközben egyre jobban feljövő üzletág az álművészeti barkácsolgatás (creative hobby, vagy mi a franc), melynek legfőbb vásárlóerejét éppen a nők jelentik?

Ez lenne Afrika jövője? Meg a miénk?

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Van Afrikának jövője? Én nem úgy látom... O.

Unknown írta...

Érdekes, hogy az ÚG novelládban is foglalkozol Kenyával.

Balfrász írta...

A novellában nem véletlen, a marie clairben az.