Utolérhetetlen

érzés, amikor ülök Trombi hátán, és dübörög a híd alattunk!

Ne találgasson, kedves doktor!

Az van, hogy a jóasszony könyvét nem lehet egyszerre olvasni, csak kis adagokban ajánlatos, mert különben jóvátehetelen agyi károsodást okoz, ami ugye az én agyammal csakugyan jóvátehetetlen. Ez ugyebár mennyiségi kérdés.
Azt a keveset eliszom inkább. Inkább a szesz, mint ez. Az alkoholtól legalább jól érzem magam egy darabig.

Egyáltalán nem értem, hogy Ön, kedves Watson hogyan úszta meg fordítás közben?

Elővettem hát a vadiúj első kiadású Viking visszatértemet, és mit találok benne:

".......- De ha így van, ha ilyen kevés a valószínűsége, hogy sikerül, nem lehetne még egy keveset... várni?
.......Mintha valami gorombaságot vágtam volna a fejéhez, fölpattant.
.......- Várni? Mire?
.......- Hogy nagyobb legyen a valószínűsége a visszatérésnek - hebegtem -, amíg tökéletesebb technika... nagyobb biztonság..."

A könyv 1963-ban jelent meg, 1961. május 25-én hirdette meg Kennedy elnök az Apollo programot, kezdetét vette a Moon Race, bár 1963-ban Hruscsov még tagadott minden ilyen tervet, a Szovjetunió hivatalosan csak a könyv megjelenése után egy évvel jelentette be saját holdprogramját. 1963-ban én még csak a a második ötéves tervben szerepeltem, melyet drága szüleim, jó magyarhoz híven az utolsó pillanatban teljesítettek, így csak elképzelem, hogy értelmiségi szinten milyen viták folytak a holdprogramról Magyarországon is. Zsoldos Péter állást foglalt, nagyon szimpatikusan, a program mellett, és az érvei, melyeket az idézet után a Móra Kiadó kötetének 36-37. oldalán olvashatsz, bizony - most jön a dübörgés! -, nagyon is pariban vannak az érveimmel, melyek a India alkirálya novellámban sorakoznak.
Miért is? Mert a vita most újra erről szól, és Alsó Merániában akadnak sci-fi rajongók, sőt szerzők is, akik tagadják az emberes űrkutatás szükségességét.

Ennyit Zsoldos aktualitásáról.

És, ha már Viking, vissza egy kicsit a mocsár mélyébe! A kettővel előtti postban említett Solaria vitán még az is elő jött, hogy még mindig kapni a Scolar kiadást a Vikingből (1999) is, és a Távoli tűzből (2002) is. Ez baj? Azt jelenti, hogy a könyv értéktelen?

Gimme a break!

Nyilván az a kétezer példányban kiadott fantasy az érték, amely maradéktalanul elfogy. Mert ugye zabálják, hiszen elfogyott... Most ne jöjjön nekem senki a Harry Potter vagy a da Vinci kód eladott példányaival! Mert ugye az is elfogyott.

Mellesleg a Viking első kiadása 21 700 (??????? a bolsevik tervgazdálkodás diszkrét bája?) példányban jött ki.

Az ilyen klaszikusoknak a boltokban a helye. Kifejezetten örülök annak, hogy mindkettőt kapni lehet, és egyszerre, legalább a Libriben.

Más részről szégyen, hogy kapni lehet. Szégyen azokra a sci-fi rajongókra, akinek nincsenek meg. Persze bizonyos szempontból értehető az idegenkedés: sajnos a Scolar Vikingjének borítója könyvészeti mélypont.