Bástya elvtárssal, na valahogy az hiányzik a fantasztikum (na jó, valószínűleg a teljes alsómerán intellektus, de őrájuk általában szarok) modern művelőiből.
És itt nemcsak kedves író szaktársaimra gondolok. Bizony, bizony a fórumozók kemény magja, és/vagy a fantasztikumban elméleti síkon mozgó esszéisták/kritikusok döntő többségére ugyanez igaz.
Nem tudom, hogy mikor fogjuk megérni, hogy egy esszé/kritika ne az írójáról szóljon, hanem a tárgyáról, mint a régi szép időkben. Tessenek már egy kis Ecot olvasni, csak, hogy meggyőződjünk, lehet azt rendesen is csinálni! Pedig a jó Umbertót azután nem lehet a szerénység lovagjának nevezni.
Sejtheted már, hogy valami jócskán felabszott.
Elementary, doctor Watson! Elementary.
(Ezt ugyan sohasem mondtam, de jól hangzik. SH)
Szóval, gyors egymásutánban több különböző dolog történt.
Elsőbben folytattam tovább a jóasszony könyvének olvasását (lásd előző post), és hidd el, nem tesz jót a léleknek. Hihetetlenül jól nyomonkövethető a folyamat, ahogyan a fantasztikumot a szappanoperák/szentimentális női regények szintjére süllyeszti, témában, történetben, jellemábrázolásban, stilárisan... A logikáról, tudományról nem is szólva.
Figyelj csak!
"1970-ben azt hittem, a sci-fit a bezárkózás, a belterjes tökéletesítés veszélye fenyegeti. E helyett - ezt látnom illett volna - utolérte a sikeres műfajok végzete; zászlaja alá sorakoztak a féltehetségek, a szubkultúrák hívatlan parazitái, a horrort és a pornót becsempészők, az áltudományos mítoszteremtők, az öncélú szürrealista virtuózok, a hatásvadász, western-elemekből összetákolt fércműveket gyártó tollforgatók. ...
Az íróval együtt-gondolkodás szép játékát - ami szerintem e műfaj lényege - felváltotta a meghökkentésre építő, azzal manipuláló szerzők egymásra licitálása; ki tud vadabb, vérfagyasztóbb, követhetetlenebb, vagy bárgyúan primitív történetet az olvasó elé tárni? Sajnos a műfaj kiadói szférájában is akadnak olyanok, akik, ki tudja miért, pártolják e méltatlan írásokat. Ezzel nemcsak a bíráló-támadó kritikusok helyzetét könnyítették meg, de megzavarták a jóhiszemű olvasót is, sőt a műfaj korábbi helyzetét, belső értékrendjét is kétségessé tették. ...
Mindezek ellenére hiszek a sci-fi életképességében, jövőjében, bár nem olyan egyértelmű optimizmussal, mint korábban. A bajok legjobb orvosságának azt tartom, ha az olvasó kritikai érzéke szelektál,... ha saját ízlésével képes elválasztani az értéket a talmitól. ... "
Döbbenetesen igaz ma is. És hol volt még a rendszerváltás meg az Internet.
Ennyit talán Zsoldos látnoki képességeiről...
Mert a következő dührohamot az a szellemi kútmérgezés váltotta ki belőlem, ami pont Zsoldos Péter életműve kapcsán kezdett kibontakozni a Solaria fórumán.
Kannibalizmus, feleim? Láttatok már kis törzsi háborúban csimpánzot csimpánzra vadászni, aztán megenni a zsákmányt? Most megnézhető a Planet Earth-ön, magyarul. Csak ennyit arról, mi Zsoldos Péter viszonya a tudományhoz...
Persze ennyi még nem lett volna elég ehhez a posthoz, de lásd be, az már igazán bosszantó, ha pont békának kell igazat adnom!
És bizony szóba került Zsoldos és a marxizmus kapcsolata, ebből aztán olyan antimarxista fröcsögés indult, olyan nemtörődöm tudatlanságot elárulva, hogy kénytelen voltam megnézi az esszét, amely mindezen fröcsögés kiindulásául szolgált.
Tudják az urak, hogy mi a marxizmus? Mert ha igen, akkor elég gáz összekeverni a bolsevizmussal.
Mocsárgáz.
Vajon mi a Viking visszatér és a Távoli tűz filozófiai motorja, ha nem a történelmi materializmus? Véletlenül nem a kommunista Földről indul el Gregor Mann, és véletlenül nem a gámai kommunista társadalom ásatásai fedezik fel Mann agyagtábláit a Távoli tűzben? És ami közte van, az talán Aquinói Szent Tamás misztikája?
Értsük már meg, hogy senki nem lesz sem kisebb író, sem kisebb gondolkodó azért, mert egyszer esetleg azt a ma kevéssé divatos világnézetet vallotta magáénak. Vagy még mindig.
Mert persze mostanában a Sztrugackij fivérek marxizmusát is illik megkérdőjelezni. Csak mert ők maguk csalódásukat fejezték ki afölött, amivé a bolsevik szisztéma végül vált. A társadalomkrika, még a rendszerkritika sem szükségszerűen az egész elvetése.
És persze nyilván Miéville és Saramago sem tökhülye.
És itt nemcsak kedves író szaktársaimra gondolok. Bizony, bizony a fórumozók kemény magja, és/vagy a fantasztikumban elméleti síkon mozgó esszéisták/kritikusok döntő többségére ugyanez igaz.
Nem tudom, hogy mikor fogjuk megérni, hogy egy esszé/kritika ne az írójáról szóljon, hanem a tárgyáról, mint a régi szép időkben. Tessenek már egy kis Ecot olvasni, csak, hogy meggyőződjünk, lehet azt rendesen is csinálni! Pedig a jó Umbertót azután nem lehet a szerénység lovagjának nevezni.
Sejtheted már, hogy valami jócskán felabszott.
Elementary, doctor Watson! Elementary.
(Ezt ugyan sohasem mondtam, de jól hangzik. SH)
Szóval, gyors egymásutánban több különböző dolog történt.
Elsőbben folytattam tovább a jóasszony könyvének olvasását (lásd előző post), és hidd el, nem tesz jót a léleknek. Hihetetlenül jól nyomonkövethető a folyamat, ahogyan a fantasztikumot a szappanoperák/szentimentális női regények szintjére süllyeszti, témában, történetben, jellemábrázolásban, stilárisan... A logikáról, tudományról nem is szólva.
Figyelj csak!
"1970-ben azt hittem, a sci-fit a bezárkózás, a belterjes tökéletesítés veszélye fenyegeti. E helyett - ezt látnom illett volna - utolérte a sikeres műfajok végzete; zászlaja alá sorakoztak a féltehetségek, a szubkultúrák hívatlan parazitái, a horrort és a pornót becsempészők, az áltudományos mítoszteremtők, az öncélú szürrealista virtuózok, a hatásvadász, western-elemekből összetákolt fércműveket gyártó tollforgatók. ...
Az íróval együtt-gondolkodás szép játékát - ami szerintem e műfaj lényege - felváltotta a meghökkentésre építő, azzal manipuláló szerzők egymásra licitálása; ki tud vadabb, vérfagyasztóbb, követhetetlenebb, vagy bárgyúan primitív történetet az olvasó elé tárni? Sajnos a műfaj kiadói szférájában is akadnak olyanok, akik, ki tudja miért, pártolják e méltatlan írásokat. Ezzel nemcsak a bíráló-támadó kritikusok helyzetét könnyítették meg, de megzavarták a jóhiszemű olvasót is, sőt a műfaj korábbi helyzetét, belső értékrendjét is kétségessé tették. ...
Mindezek ellenére hiszek a sci-fi életképességében, jövőjében, bár nem olyan egyértelmű optimizmussal, mint korábban. A bajok legjobb orvosságának azt tartom, ha az olvasó kritikai érzéke szelektál,... ha saját ízlésével képes elválasztani az értéket a talmitól. ... "
(Zsoldos Péter, 1986. június)
Döbbenetesen igaz ma is. És hol volt még a rendszerváltás meg az Internet.
Ennyit talán Zsoldos látnoki képességeiről...
Mert a következő dührohamot az a szellemi kútmérgezés váltotta ki belőlem, ami pont Zsoldos Péter életműve kapcsán kezdett kibontakozni a Solaria fórumán.
Kannibalizmus, feleim? Láttatok már kis törzsi háborúban csimpánzot csimpánzra vadászni, aztán megenni a zsákmányt? Most megnézhető a Planet Earth-ön, magyarul. Csak ennyit arról, mi Zsoldos Péter viszonya a tudományhoz...
Persze ennyi még nem lett volna elég ehhez a posthoz, de lásd be, az már igazán bosszantó, ha pont békának kell igazat adnom!
És bizony szóba került Zsoldos és a marxizmus kapcsolata, ebből aztán olyan antimarxista fröcsögés indult, olyan nemtörődöm tudatlanságot elárulva, hogy kénytelen voltam megnézi az esszét, amely mindezen fröcsögés kiindulásául szolgált.
Tudják az urak, hogy mi a marxizmus? Mert ha igen, akkor elég gáz összekeverni a bolsevizmussal.
Mocsárgáz.
Vajon mi a Viking visszatér és a Távoli tűz filozófiai motorja, ha nem a történelmi materializmus? Véletlenül nem a kommunista Földről indul el Gregor Mann, és véletlenül nem a gámai kommunista társadalom ásatásai fedezik fel Mann agyagtábláit a Távoli tűzben? És ami közte van, az talán Aquinói Szent Tamás misztikája?
Értsük már meg, hogy senki nem lesz sem kisebb író, sem kisebb gondolkodó azért, mert egyszer esetleg azt a ma kevéssé divatos világnézetet vallotta magáénak. Vagy még mindig.
Mert persze mostanában a Sztrugackij fivérek marxizmusát is illik megkérdőjelezni. Csak mert ők maguk csalódásukat fejezték ki afölött, amivé a bolsevik szisztéma végül vált. A társadalomkrika, még a rendszerkritika sem szükségszerűen az egész elvetése.
És persze nyilván Miéville és Saramago sem tökhülye.
11 megjegyzés:
üdv,
a marxizmus is igen mostoha megítélésben részesül az utókor szemében. Pedig az elv és a szándék (akárcsak minden világforradalmi ok) tiszta volt, az ember, a kannibál adta hozzá a vörös színt és a felismerhető dögszagot...meg az idő.
"Az elv és a szándék tiszta volt?"
:-D
LoL
Nyilván jómódú polgár és gyároscsemeték csupán azért vállalták a száműzetést meg a börtönt, mert csupán geciségből ki akartak baszni a világgal...
Nem kellenne az emberek szándékait az alapján megítélni, amit mások a nevükben elkövettek. Mert akkor kezdhetjük leköpdösni Jézust vagy Szent Ferencet is.
Nem akarok ezen a blogon politizálni, mert nem az a hely, de a Kommunista Kiáltványban már benne van az erőszak. És ugye a munkásosztály önkényuralmáról is hallottunk már Lenin előtt. :-) Meg ott van az is, hogy a jó Marx nem írta ám meg pontosan, hogy is néz ki a kommunista társadalom. A jómódú gyároscsemeték vagy elkényeztetett degeneráltak, vagy sötét trendmániások voltak. Nekem az a véleményem, hogy aki ma a kommunizmusban mint eszmében hisz, az vagy agyban gyenge, vagy velejéig romlott. No offence.
Köszönöm a szép jelzőket!
Egyébként úgy gondolom, hogy világnézetekről, filozófia rendszerekről vitatkozni nem politizálás.
Dehát agyilag gyenge vagyok.
És mert azt is hiszem, hogy erőszak nélkül nem megy a tárasadalom átalakítása valami igazságosabb szerveződés felé, mivel az éppen adott haszonélvezők nem mondanak le önként a hasznukról, hát velejéig romlott is vagyok. Sőt még azt is feltételezem, hogy az ember biológia lény - állat is vagyok.
Mindesetre jó társaságban érzem magam olyan agyilag zokni genny állatok körében, mint a Sztrugackij fivérek, (akik de facto leírták, milyen a kommunizmus*), és Miéville meg Saramago.
A modern liberális társadalom pedig nyilván a létező legigazságosabb és legbékésebb formáció az agyilag erősek és romlatlanok szerint. Legyen.
Bár erről meg kellene kérdezni az ún. szabadság nevében kínzott milliókat is. Akik mind nyilván agyban gyengék és velejükig romlottak, tehát megérdemlik.
* Ha Marx leírta volna milyen a kommunizmus, akkor rohadt diktátor lenne a liberális logika szerint.
Sajnálom, ha kommunista vagy. :-D Viszont én meg nem vagyok liberális. Főleg nem a poszt II. Vh-s libertariánus értelemben.
És ha már genny alakok: Köstler biztos egy hazug szemétláda volt, Hemingway meg a becsület bajnoka. :-))
Kérdezzük már meg az a 100 milliót is, akit a szocializmus nevében a kommunizmushoz vezető úton irtottak ki az elmúlt 90 éveben. 90 év alatt!!!!!!
Egyébként ajánlok egy kis Vass Csabát. Nem scifi, de jófajta lektűr.
lister: milyen bátor dolog életművet hátrahagyott, elhunyt alkotók felett ítéletet mondani vagy gúnyos megjegyzést...
Hemingway, úgy gondolom, az elmúlt évszázad legkiemelkedőbb alakja volt. Elvei mellett végsőkig kitartó, hitéért meghalni képes író nagyság aki úgy életében mint írásaiban férfias erények megtestesítője.
Az agyban gyengék filozófiai vitában nem szoktak reálpolitikai tényeket felhozni. A velejéig romlottak nem hullamérleg és népirtási verseny* alapján ítélnek meg társadalmi rendszereket.
Ezeket az argumentumokat, mi gennyek, meghagyjuk az agyilag erőseknek és romlottaknak. Mint ahogy a divatos szalon-globalizációkritikát is.
Mint agyilag teljesen gyenge óvatosan megkérdezném, hogy a ha valaki nem kommunista (a társadalmi szolidalitás egyik szélsősége), akkor jelen helyzetben mi a csoda? Mert az agyilag rendkívül erős Fukuyama szerint csupán a liberalizmus (a társadalmi szolidaritás másik szélsősége) maradt, itt a történelem vége felé...
Ezzel a gyenge aggyal azt sem tudom, hogy kerül ide Koestler, és ha ő igen, akkor Orwell vagy Zamjatyin miért nem?
És ha ők valamiképpen idekerülnek, akkor én is mondok pár nevet, Lengyel József, akit felteszem, a rencerváltás után felserdülő generációk már névről sem ismernek, Fejes Endre, Sánta Ferenc...
*Mely mérlegek sarokszámai leginkább a mítoszok körébe sorolandók, és rendkívül bájos csúsztatásokat tartalmaznak.
Hát nem tudom, ki büszkélkedett azzal, hogy a Szturgackijokkal egy hajóban evez. Gondoltam, ha vki ily komolyan foglalkozik írók élettörténeteivel, akkor más írók felemlegetésével lehet párhuzamokat vonni. Hát ez nem jött be. :-D
Egyébként a te globalizációkritikád miben különbözik a szalon-globalizációkritikádtól? Mert az meg nem jön le. ;-)
Az "agyilag rendkívül erős Fukuyama" (idézek, ez fontos, mert magamtól ezt a mondatot ki nem mondanám :-) meg ugye revideálta magát, mert azt vette észre, hogy a történelem mégis folytatódni látszik. Ezek után te nem röhögtél? Azért egy picinykét csak göcögtél. ;-)
A reálpolitika pedig... Az a baj, hogy ha a kiindulási hipotézis xar, akkor a kísérletek is mind xarok lesznek. És itt nem a szokásos "ha nem pozitív az eredmény, akkor az nem eredmény" teljesítmény és impaktfaktor-vadász kísérletekre gondolok. Marx Frankenstein és Engels Frankenstein szörnyetege pedig kicsit debil, még ha vannak jó meglátásai is.
Egyébként te korodnál fogva még az egyetemen is tanulmányoztad A TAN-t. Hányast kaptál vizsgán?
Az eszmében meghasonlott (egyébként összeférhetetlen, lásd Faludy), acsarkodó Kösztlert nem lehet összevetni a Sztrugackíj fivérekkel. Meg is öngyilkolta magát szegény, mert már önmagéából is elege lett. Gondoltam, hogy ezért hoztad fel, de csak nem akaródzott kimondanod. Lengyel József viszont kitűnő párhuzam a Fivérekkel.
Abban különbözik, hogy én nem kritizálom a globalizációt, hanem mellette vagyok... Kritikátlanul.
Fukuyamaától nem röhöghetnékem, hanem sírhatnékom van. Nem is annyira az embertől, hanem a jelenségtől, hogy egy ilyen ostobát istenként lehet tisztelni. De nincs egyedül, egy hajóban evez a szingularités apostolaival...
Tudom, ha egy agyban erős mondja, hogy a kiindulási hipotézis szar, akkor az úgy is van, ezzel én agyaban gyenge nem vitatkozhatom, csupán azt szeretném megkérdezni, hogy melyik hipotézis szar, és miért?
Az olyan agyban gyengék tudományában mint én általában a negatív eredmény is eredmény. Persze vannak manapság (nemcsak manapság, megsúgom, a nagy Szent-Györgyi is ilyen volt, biztos forrásból tudom), akiknek csak a pozitív az eredmény. Mind, mind agyban erős, antikommunista tudósemberek. szent-györgyi ráadásul a párt kedvence is volt...
Ugyan semmi közöd hozzá, de bevallom, annyira gyenge voltam agyban, hogy a főiskolán és az egyetemen is jelest kaptam filozófiából, PG-ből és szociológiából (a főiskolán nem jutottam el odáig) is. Minden másból megbuktam.
Akkor ezt megbeszéltük, kedves bal-frász. :-D
Megjegyzés küldése