A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm

2007. október 30., kedd

Watson and the Readers' Case

„Hát Watson? Mi legyen vele? Szükségünk van-e rá? Bizony van. Halál a szerzőre, aki az utolsó fejezetre tartogatja a kibontakozást, s mind a többi fejezetet csak bevezetésnek szánja egy ötperces drámához. Ez nem eljárás. Így nem lehet regényt írni. Tudassák velünk, fejezetről fejezetre, hogy mit gondol a detektív. A szerző ennek érdekében kénytelen watsonizálni vagy monologizálni: az egyik a másiknak csak párbeszédesebb formája, és a párbeszéd mindig olvasmányosabb. Tehát legyen Watson, de nehogy a szükség rávigye a szerzőt arra, hogy egy ostoba Watsont formáljon. Lehet kissé lassú gondolkodású – hisz talán közöttünk is akad ilyen –, de legyen barátságos, emberséges, szeretetre méltó...”

A.A Milne, A Vörös Ház rejtélye. Gábor Magda fordítása

A könyv egyébként nem egy nagy durranás, bár 1922-es létére olvasható. Viszont soha ilyen szépen nem írtak Watsonról, a Watsonságról, és kevesen így az olvasó iránti tiszteletről. Ez utóbbiról még Vonnegut aranyszabályai, talán.

Mert feleim, nem az ütődött kritikusoknak írunk, nem is díjakért írunk, hanem azoknak és azokért, akik olvasnak bennünket.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Halihó!
Balfrász,ha ezt

(Mert feleim, nem az ütődött kritikusoknak írunk, nem is díjakért írunk, hanem azoknak és azokért, akik olvasnak bennünket.)

tudod mi a gyíkért foglalkozol annyit velűk?
Jó,persze,gondolom miért,de nem megy ez a mi (olvasók Hi Hi)kárára?
Nekünk ÍRJ !
(A G ben igenis jók voltak a variációid)
Fan

Balfrász írta...

Elárulok valamit, de meg is írtam ám, hogy miről is van szó.

ha az olvasók (és kiadók) véleménye egy bizonyos ízlés, ideológia etc. befolyása alá kerül, akkor az, aki nem felel meg ennek az ízlésnek, ideológiának, az nem kerül az olvasók ele.

Nem foglalkoznék én semmi ilyesmivel, utálom a konfrontációt. Ez önvédelem.

Egyébként mivel az értelmes írástól veszi el az időt, ha nem is az olvasók (de jó is lenne, ha annyi olvasónak hiányoznának az írásaim!), de az írás kárára megy.