Splinter

Nyugi, Flesy!

lesz bejegyzés, de momentán időnek az ő szűkiben vagyok.

Mindössze azért ugrottam be, hogy gratuláljak a tisztelt feleknek a magsröptű anyázáshoz. Most az egyszer örök tanulságul bennhagyom, de legközelebb nem fognak eszkalálódni a dolgok.

Más: engem is megdöbbent, hogy menyiféle eszközt próbáltok ki a lejáratásomra. Hajrá!
Most mindössze kettő, mert némi tanulságul szolgálhat, így nem haszontalan.
1. Úgy beállítani, hogy valamiféle általam magamnak megítélt erkölcsi magasságból prédikálok -egyszerűen hazugság. Az, hogy a gyomrom kifordul attól, amit csináltok, nem erkölcsi, hanem fiziológiás ítélet. Soha, sehol nem emeltem a saját erkölcsi rendszeremet a t. urakénál és hölgyekénél magasabbra. Ha valamiért úgy érzitek, az nem az én hibám.
2. Bájos, mennyire önmagát demonstrálja a tétel, kedves jó Amon, hogy ha arról pofázunk, amiről fingunk sincs, mennyire mellélőhetünk. Nem kenyerem a magyarázás, de most kivételt teszek, a gyengék kedvéért: Ha elolvastad volna a könyvet, akkor tudnád, hogy a Diagnózis borítóján egy jelenet látható a regényből, amikor Macao kitárt karral és üres kézzel jelzi a felette, a sötétben lebegő helikopternek, hogy fegyvertelen. A fény tehát nem a jó doktor homlokából indul ki, hanem a helikopter reflektorából, de ez mellékes tény. A kép második rétegének jelentéseit, miszerint a jó doktor reflektorfény miatt vetett árnyéka egy vörös keresztre feszül, neked, azt hiszem, felesleges magyaráznom.
Ezzel szemben a Dűne borítónak annyi köze van ahhoz könyvhöz, mint bármilyen másik sci-fi vagy fantasy szöveghez. Na jó, van homok. Az, hogy a békaperspektíva mennyire erős, kifejező nézőpont, és mennyire a kedvencem, függetlenül mások munkáitól, megnézheti bárki a honlapomon a galériában.