Vénséges tónál
vízbe toccsanó béka
visszhangja ér el.
vízbe toccsanó béka
visszhangja ér el.
Eredetiben:
"Furuike ja
kawazu tobikomu
mizu no oto"
kawazu tobikomu
mizu no oto"
Ami nyersen:
Öreg tó
Béka beleugrik
Víznek a hangja
Béka beleugrik
Víznek a hangja
Sokan próbálkoztak vele, a legmókásabbak az angol nyelvűek, azok között is Allen Ginsbergé:
The old pond
A frog jumped in,
Kerplunk!
A frog jumped in,
Kerplunk!
Nem mintha a magyar próbálkozásokjobbak lennének. Kosztolányival az élen, aki szahart a haiku szabályaira
Tó
Öreg halastó szendereg a langyos
magányba némán... Most beléje cuppan
loccsanva egy loncsos varangyos.
Öreg halastó szendereg a langyos
magányba némán... Most beléje cuppan
loccsanva egy loncsos varangyos.
pedig nekük legalább szótagjaink vannak...
Hangulatilag SzVSz Illyésé a legjobb:
Tó. A hínárba
most be egy béka -
Micsoda lárma!
most be egy béka -
Micsoda lárma!
Hogy fair legyek, szerintem angolra a legbritebb versformával - hagyomány a hagyományhoz -, limerickkel lehetne/illene haikut fordítani, ahogy azt Alfred H. Marks tette:
There once was a curious frog
Who sat by a pond on a log
And, to see what resulted,
In the pond catapulted
With a water-noise heard round the bog.
3 megjegyzés:
Ez a rossz Kosztolányi, tényleg nem törődött vele, mitől haiku egy haiku. Pedig amúgy nem tartom egy tehetségtelen baromnak, de ezt nagyon elrontotta.
Írok egy újat, ezt még soha nem írta le senki:
Gyanútlan mocsár
Békazöld kékül
Döbbenten állok.
Most, hogy egy kicsit jobban megcsócsáltam életem első haikuját, rájöttem, hogy ezt akár a kritikáról szóló bejegyzésekbe is beleillene mmint komment, höhö.
Félreértés ne essék, Kosztolányi rajongó vagyok, de a fordításai nem mindig jók. Ha jól emlékszem, a Hollót is elkúrta, Babitssal együtt, azt csak Tóth Árpádnak sikerült rendesen megkárogtatni.
Egyébként költőink sokszor indokolatlanul szahartak az eredetire. Valamiért ezt csak Faludynak nézem el.
Ő egyébként ezt tette békafronton:
Lábát kinyújtja hosszan
a versenyúszó béka,
mikor a tóba lottyan.
De te is elkúrtad. A szótagszám szigorú 5-7-5!
Viszont valamiféle telepata (vagy pszicho?) elveszett magában májdír Watson!
A levelibékás történet ugyanis folyatódott. Miután szépen átteleltek, az első meleg tavaszi napon egy gyékényszőnyeg árnyékában kitettem őket a gangra átmelegedni. Csakhogy. Megjött gyermekkori barátom, és a jó lélek, megszánván a gémberedett kis ártatlanokat, eltávolította az árnyékolást.
Mire észbe kaptam, a szerencsétlenek szabályosan kékre főttek. Olyan kellemes Vindóz-keret kékre.
De ezt ne terjeszd, mert asszem védett állatok.
Megjegyzés küldése