Hogy kúráljam magam a Ráma sokkból, Gaimant olvasok, meg novellákat a sci-fi aranykorából.
Szerettem volna végre valami szart, vagy legalább gyengét olvasni Gaimantól, de a Neverwhere is jó! A legelső oldaltól kezdve élvezhető. A legelső mondattól. Pedig én aztán nemigen vagyok nagy fantasy-faló! Pláne nem urban fantasy fogyasztó. But man! It's something completely different.
Az aranykori novellák meg...
Hát, amikor kamaszként a Galaktikát olvastam, biza nem realizáltam, hogy negyvenháromból, negyvennégyből olvasgatok cuccokat... Mindenesetre fura érzés eredetiben olvasni őket. De megéri. Azokban az időkben a szerkesztők biza nem hagyták a szahart ömölni minden csatornábul. Nem is volt annyi csatorna, valljuk be!
Azt is érdekes volt megtudni, egyenesen a nagy Izsáktul, hogy J.W. Campbell nem szerette és tűrte a Bradbury féle vonalat...
Semmi sem változik.
Huszonhárom oldal kész a Kód kettóbül. Fogalmam sincsen mi lesz a címe. A vámpír szó mindenesetre szerepel majd benne...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése