A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm

2007. március 23., péntek

Wrath of God

Well, az a valaki, aki szabályozza a washingtoni időjárást, végül az én seggemet rugdosta szanaszét. Mondhatom, a hidegrázás csak a legkevésbé kényelmetlen tünete volt az elmúlt négy napnak.

Viszont három nagyszerű könyvet olvastam az elmúlt két hétben, Miéville Perdido (Utcai?) Pályaudvara, Asimovtól a Maguk az istenek is és Neil Gaiman novelláskötetete a Tükrök és füst (eredetiben fordítva van, de magyarul az szerintem szaharul hangzana). Szóval lesz bookcrashing a hétvégén, mert így, az Asimov könyv kapcsán van apropója az Einstein hídja rég halogatott hentelésének is.

Kollariknak itt egy vicc:

Egy szép nyári napon Sherlock Holmes és Dr. Watson túrázni mennek a skót felföldre. Beesteledik, sátrat vernek, takaróikba burkolóznak és elalszanak. Éjféltájban Holmes oldalba böki Watsont:
- Mondja, Watson! Mit lát?
- A csillagos égboltot, Holmes.
- Very well! És mit még, Watson?
Watson gondolkodik.
- Ezek a csillagok mind távoli napok, ha lenne megfelelően erős távcsövünk, talán láthatnánk a körülöttük keringő bolygókat.
- Nagyszerű, Watson! És mit lát még.
Watson érzi, hogy elkapta a fonalat.
- Némelyik csillag valójában nem is csillag,, hanem egész csillagrendszer, olyan, mint a mi Tejutunk...
- Watson! Ellopták a sátrunkat!


Well, at last he, who controls the weather around Washington DC, actually kicked my ass apart. I can say, shivers were the least inconvenient symptoms of mine.

On the other hand, I read three great books during the last weeks, - Perdido Street Station by Miéville, The Gods Themselves by Asimov, and Smoke and Mirrors, a short fiction collection by Neil Gaiman -, so there will be a nice weekend bookcrashing including Einstein's Bridge which is an old owe to myself (simply there was no any good pretext to waste my time for crashing that).

And here is a joke, for Peter Kollarik who is the Hungarian translator of the Children's Star by Joan Slonczewski whatever that means.

On a pleasant Summer day Sherlock Holmes and Dr. Watson made a nice excursion on the Scottish Highlands. It turned to night, they set their tent up, wrapped themselves into their plaids, and fell asleep. Around midnight Holmes poked Watson:
"What can you see, Watson, right now?"
"The star spotted heaven, Holmes."
"Very well! What else, Watson?"
Watson thought hard.
"Those stars are distant suns. If we had a proper telescope we would observe their planets orbiting around them."
"Great, Watson! Something else?"
Watson felt his chance.
"Some star is not a star at all but a whole star system like our Milky Way..."
"Watson! Our tent was stolen!"

8 megjegyzés:

Névtelen írta...

Én is küldök nektek egy viccet:

Közös Szovjet-Amerikai Hold expedíciót szerveznek a hidegháború idején.Fellövik a hordozó rakétát és az űrállomás sikeresen landol a Hold felszínén.Az űrszonda fedélzetén egy amerikai asztronauta az alábbi sűrgős üzenetet küldi a hazai irányítótoronynak :
-Fiúk nagy baj van.Iván több tonna vörös festéket hozott magával és elkezdte befesteni vörösre a Holdat.
Az alábbi válasz érkezik :
-John ne aggódj,lazíts,várj további utasításra!
Harmadnapon újabb üzenet a toronynak :
-Halló torony,Iván már félig befestette a Holdat vörösre,mit tegyek?!?
-Pánikra semmi ok,további uatsításra várj!
Ötödik napon üzenet a toronynak :
-Iván teljesen befestette a Holdat vörösre,most mi lesz??
-Figyelj John! Találsz az ülés alatt fehér festéket meg ecsetet, kapd elő és írd fel nagy betűkkel : Coca-Cola!

:) Na ezt aktualizáld kínaira.

tapsi írta...

csak annyit, hogy a Miéville (Perdido pályaudvar, végállomás) és a Gaiman (Tükör és füst) könyv is létezik magyarul már egy ideje, mind a kettő más címmel - talán üdvösebb lett volna utánanézned, és a létező magyar címüket megadnod... ;)

Monsterkid Pete írta...

Na, talán másodjára összejön...:

A witz találó, de vajmi keveset segít.
Van az illetőnek neve, vagy a nickjérül kéne ismernem?
És másnak tényleg it's-elementary-my-dear-Watson, csak nekem nem?

Egy kis kiegészítés az English verzióhoz: ...Peter Kollárik, translator of The Children Star by Joan Slonczewski (besides a score of other fi, sci-fi & non-fi books plus a lot of short stories by Jack London, Isaac Asimov, P. K. Dick, John W. Campbell jr., Robert Silverberg, Robert Sheckley or Fredric Brown to name but a few). Nehogy ott Washingtonban (gyermekkori földrajzkönyveink szerint "ejtsd: uasingtn") is ehhez a J-Slo könyvhöz kössék a nevemet, életem legnagyobb égéséhez… :)

(Tényleg! BEég!)

Monsterkid Pete írta...

A nomen est omen egy baromság, lásd tapsi esetét... Höhö.

tapsi írta...

az az érzésem, hogy én itt most egy egész röltexre elegendő fonalat elveszítettem... :)

Balfrász írta...

Én fel se kaptam a fonalat.

Watson, magának homályba merül a képzelete!

Köszönöm az infót, lesz legalább egy post belőle. Nékem ugyanis ezek a magyar címek nagyon nem teszenek. Még a Maguk az istenek magyar címe sem.

A viccet köszönöm. Jó. Valahogy mintha sohasem halottam volna.

Monsterkid Pete írta...

Megvan

Monsterkid Pete írta...

Na, Tony!
Megvan az illető!
Ami azt illeti, egy kicsit félrevezettél, mert amikor megkérdeztem, hogy az endless.hu vagy az rpg.hu úton induljak-e el, a válaszodból azt szűrtem le, hogy egyiken sem. Próbáltam a www.magyarfantasztikumnagyelokritikusai.hu oldalt is, de semmi.
Aztán nem tudom, emlékszel-e még Dévényi Tibor Ki ölte meg Barnabás professzort? című novellájára (Képtelenségek a XXI. századból – képekkel, Natura Kiadó, 1985.), de abban volt egy Csupor (!!!) őrmester, aki az orrszarvúszagból rájött, hogy ki ölte meg Barnabás professzort.
Nem tudom, a Béla rokona-e ennek a Csupornak, mindenesetre konkrétan rákérdeztem, de nem tudott segíteni.
Nekem viszont segített az elefántszag és az egérszag (nem mértem meg, hány Penetron, höhö), mert miután alaposan áttanulmányoztam a blogot, rájöttem, hogy a dübörgés a kulcsszó. Úgyhogy tudom már! És azt is tudom, hogy ez a személy e helyen egy „persona non gratis”, ahogy ezt Hejő Csaba felesége mondaná.
(Ejnye, de belejöttem a Tibi bácsizásba!)
Hát férfiasan megvallom, hogy bár olvastam már tőle kritikákat, mégsem tudtam, hogy ő a magyar fantasztikum legnagyobb élő kritikusa.
Jaj, be meg vagyok elégedve magammal…!