Nocturne

A szél akadálytalanul rohan le az Északi Sarkról, ó áldott észak-Amerikai hegyvonulatok!, egyenesen a pofádba és üresek az utak, a kormány is bezárt, mennyire mást jelentene ez Közép Európában, mindkét értelemben, és a zsíroskenyér a könyvben (kösz, Csilla!) olyasmit mozdított meg mind a madelaine Proustban, emlékek, hohó, micsoda emlékek! és hazaérsz, lerakod a füled az előszobában, majd ha kiolvadnak visszaragasztod őket, mire jó a Gorilla Glue, meg tükör, ugye, Petár, ha nem akarsz folyton átesni rajtuk, és kensz magadnak zsíroskenyeret, ami megint túlzás, mert kenyér az itt nincs, ez afféle zsemle, de ki kell sütni még egyszer, mielőtt megkened, és akkor már ehető, bár a hólfúdccos portugál zsemle, az majdnem magyar kenyér, néha még meleg, amikor kiveszed a kosárból, de kinek van kedve akkorát kerülni ebben a szélben, és egyáltalán csak előbb eszedbe jutott volna, de eh! így is jó, a hagyma ugyanolyan csípős, azt nem kellett gumisítani, de semmi sem ugyanolyan, leírni egy jó kupac fenségesen csengő, de üres és értelmetlen metafórát, minek, minek a metafóra a mikor a vers halott a próza meg már olyan sebesen rohan mint az élet, kinek van kedve egy kungfuparódia csócsálása helyett Eliotot olvasni, mikor olyan kétségbeesett szeme van, egy halott ember verseit, mikor a jelen odakint süvít, bele kell dőlni, hogy előrejuss, valami történt a jövővel, halálos sebet kapott, a vére pöttyözi a havat, de mindenütt, lassan elszivárog belőle az ami a jövőt jövővé teszi, és ha kiüresedik nem marad más csak a permanens jelen, de nem látod, nem találod, nem mélyesztheted a kezed vastag, puha, foltos bundájába, mert elrejtőzött meghalni a kő-acél-üveg-gipszkarton bozótban, nyomai olyan gyorsan olvadtak bele a hóba, három inch, barátaim, s a zélet practically paralized!, mint a Commandosban, vagy a hó nyelte el, vagy bezárta magával együtt a kormány, vagy valmelyik multi szorítja ki belőle éppen az utolsó csepp profitot, a jövő halott, számtalan jövőt kivégeztünk, mi sci-fi írók, csak valószínűségekről beszélhetünk már, ez maradt, mert olyan, hogy jövő többé nem létezik, kicserélted a dell döglött drive-ját, mert volt időd, és ha már a kormány úgyis bezárt oda, kellett egy kis kikapcsolódás a cikkírás örömei között, mert valójában nem tudod, hogy azok a hurkok miért úgy és ott ölelik körbe azt a másik fehérjét, amit meg akarnak ölni, és az a másik fehérje valójában miért fekszik bele ezekbe a kurva hurkokba, önként, mint cica az ágyba, hogy megdögöljön, vagy megölje, legalábbis megbénítsa az emzimet, amikor a rákokat hányattuk, éjjelente kavargó ízelt lábak bozótjával álmodtál, ötszáz rák lábai, lehet a Zsiger is hányatott rákot, guszta munka és hogy megérte! mert a kecskerák húsa jóízű és igazi tudós lettél tőle, tudod, hogy nem lenne szabad tudományt csinálni, dehát már tudomány sincsen, karrier van, tudományos segédmunkatárs, munkatárs és főmunkatárs, és algebra, gebra, főgebra, és segédmunka, munka és főmunka (lopás) a tudományban, olyan csend van az utakon, mintha tényleg bezárt volna nem a kormány, hanem az egész gyönyörű élet, a fivérek internátusban nevelt egyenes, bátor, szelíd és erős, de legfőképpen boldog gyerekekről álmodták a jövőt, nem láttál gyereket már nagyon régen, csak miniatűr felnőtteket amint elég nagyok, hogy elhagyják a babakocsit, és az amerikai szüzek száma vagy öt száalékkal nőtt a kilencvenes évek óta, noha a szex könnyeb, mint valaha vagy ki tudja, a bonobók szintjét még nem értük el, de jó esély van rá, persze nem ezen a hideg, kanadai széllel terhelt estén.

---

The unarrested wind is running down from the Noth Pole, Óh, you blessed North American ridges! straight into your face, empty roads and the government is closed too, what a different meaning it would have in Central Europe in both sense, man, you cannot got this, my friends you are not so damned to grown up at that hopeless place, like you cannot understand a slice spread with lard (lard, man!) in the book (thanks, Csilla!) what strikes a string, like the madelaine stroke another strings in Proust, memories, hey! what memories! and you get home, put your ears down in the hallway, when they are melt you’ll stick them back, the good old reliable Gorilla Glue and the good old reliable mirrors, they are really useful if you cannot fell thru them continuously, isn’t they Pete? and you really spread a slice for yourself with lard, man that was not an idle threat!, this is a lie ‘cause there is no bread here, this is some kind of roll, it should be re-baked before and then it turns to be edible, though the Portuguese roll from the Almost Whole Foods, that’s a piece, that is almost Hungarian, sometimes it still warm when you pick it up from the basket, but who has any intention to go there in this wind and anyway you forgot abut it absolutely, but, erh! as good as it got, onions are the same crisp, it’s not rubberized yet, nothing is the same, to write a good bunch of well polished but empty and senseless metaphors, why, why if the poetry is dead and the prose is running at the same speed as the life runs, who cares with Eliot when you have a cool kung fu parody on air, who is Eliot he is dead too, he has desperate eyes, his poems are dead and the present is roaring outside you have to lean against it if you want to proceed, something happened with the future, she is mortal-wounded, her blood is spotting the snow everywhere, what makes future to future leaks slowly as she is bleeding, and if she’ll be drained nothing else remains than the permanent present, but you couldn’t find her, you couldn’t immerse your hand her dense, soft, clouded fur, ‘cause she hide to die into the queach of stone-steel-glass-drywall, her track dissolved into the snow, three inches, my friends and the whole world is paralyzed practically! so quickly like the track in the Commandos, either she was sunk by the snow or she was closed with the government or some multi is just juicing out the last drop of profit, anyway, future is dead, we executed countless of futures, we sci-fi writers, we can speak about probabilities only from now, because future no longer exists, you replaced the Dell’s dead driver ‘cause you had some time and you needed some relax among the permanent joy of scientific paper producing, ‘cause you really don’t know why those loops embrace that other protein on that way to kill it and why that other protein lies into those sonofabitch loops voluntarily, like a kitten into the soft bed, just right to decay or to kill or at least paralyze the enzyme, when we made crayfish throw out their guts you dreamed with the jungle of arthro-pods, legs of five hundred crayfish, maybe Giger has also made crayfish throw out their guts, it’s a delicate job and how it’s worth! ‘cause the meat of those crustaceans are delicious and it made you to be a real scientist, you already know how you mustn’t make good science, but there is no longer science at all there is career only, scientific work, slave work and misconduct ‘cause the slaves always cheaters, the roads are so silent like the whole world would be closed not only the government, the brothers dreamed the future of honest, brave, gentle and strong, but all above, happy kids, you couldn’t see any kid for a long time ago, you can see only miniature adults when they are big enough to leave their strollers and the number of American virgins are increased some five percent since the ‘90s despite of the easier sex ever or who knows, we haven’t reached the bonobos’ stage yet but we have a good chance to accomplish that, of course not in this cold evening burdened with Canadian winds.