Apcon a szomszéd városkában működő hűtőbontó produktumát, a bálákba préselt kondenzációs rácsokat rakodták, ami kimaradt, most halmokban áll a sínek mellett – szürrealisztikus látvány. Van valami organikus, Gigeres jellege.
Lemaradtam sajnos Szélesi Sanyi és F. Tóth Benedek i/o találkozójáról, de jó volt ott lenni a Csupor Béláén. Remélem, a legközelebb már a Terra íróival rendezünk ilyet. Béla mondott egy érdekeset: az író mániákus tolvaj módjára lop az életből – saját és mások életéből.
Ezzel vége is volt a Hungaroconnak, amely úgy zárult, ahogyan elkezdődött, risztóan kis létszámú közönséggel, és a kiadók tüntető távolmaradásával – és az én ízlésemhez képest túl sok ezotériával. Állítólag tegnap kétszer annyian voltak, amely még mindig rettenetesen kevés. Intő jel egyébként, hopgy az sfportál szavazásai rendszeresen kb. 150 embert mozgatnak meg: ennyi azoknak a száma, akik sci-fi ügyben a szó szerint a kisujjukat hajlandók megmozgatni.
Sajna lemaradtam Sezlonyról és Kollarikról is a bolygó konténer miatt. (Európa inkompetenciája egészen kozmikus méretű, kaptam egy mélt, melyből kiolvsható, hogy a konténer kódjában szerepel a Delhi szó. Hátsó Indiába bizony Delhin keresztül a legrövidebb…) Amint belépek az Avanába, szóvá is teszem, hogy át kellene gondolni ezt a CON dolgot, talán vissza lehetne térni az eredeti rendszerhez, első évben egy átfogó, a fantasztikum minden témáját felölelő, fesztivál jellegű cuccot rendezni Pesten, mely esetleg nyereséges lenne, és a nyereség egy részéből a következő évben egy kisebb, szakmai sci-fi találkozót Tarjánban, ahol kiosztanák a regény Zsoldos díjat is. Az Avana és Ildikó már csak a kitartásáért, a fogaik között átvitelért a nehéz években megérdemli a Hungarocon rendezésének jogát.
A hír igaz volt és táskámban a plakett Zsoldos Péter képmásával ott utazott velem hazafelé a légkondicionált orosz menedékben (A MÁV tudta, hogy, hogy a hőség miatt klíma kell, a BKV nem – „Interesting!“, mondaná Johnny Depp és elájulna. A muszka gépezet ráadásul nem is csúnya, és bizonyosan olcsóbb volt, mint a Combinók*) mikor befejeztem Gor Varázsos útját**, és elkezdtem a Feladatot.
A Feladat lett az első könyv, amit elveszett könyvtáram újjáépítéséhez Magyarországon vettem (angolok az elátkozott konténerben…), a hét elején a kis antikváriumban, amelybe véletlenül botlottam. Volt ott régi Galaktika is, már az enyémek, de a Feladat volt, amit sietve magamra rántottam a polcról, nehogy az üzletben lézengő gyanús alakok közül valaki megelőzzön. Visszagondolva, nem olvastam már jó tíz éve, és most olyan rétegei tárultak fel előttem, amelyeket már elfeledtem, vagy eddig nem is vettem róluk tudomást. És most szembesülve vele kell észrevennem, hogy nem csak üres pofázás volt a részemről, amikor Zsoldos hatásáról beszéltem a sajár írói nemtudomicsodámra. Balról hallani vélem a gúnyos muhahát, de szarom le!
Szóval, ennek a könyvnek az írójáról lehet és kell és érdemes sci-fi (fantasztikus) irodalmi díjat elnevezni. Sajnos, hogy más jelölt ilyesmire nemigen akad.
A Feladat utószó-önéletrajzában ez áll:
"Meggyőződésem, hogy minden műfaj önmagát sorvasztja el, ha csupán saját tökéletesítésére törekszik. ... Úgy érzem, részben ez a veszély - a bezárkózás - fenyegeti a sci-fit is. Mindenáron, sokszor fogcsikorgatva csak sci és csak fi akar lenni. Ebből legtöbbször már jó eredmény, ha csak a fi sikerül. ... Nem szeparáció kell, hanem szintézis. Minden szívdobbanásunkkal nemcsak saját életünket fogyasztjuk, hanem egy-egy darabkáját is meghódítjuk annak a titokzatos birodalomnak, amit úgy hívunk: jövő. A sci-fi - a jövő és benne az ember. De hogy a holnapi nap is már ahhoz a birodalomhoz tartozik, és még inkább arról, hogy ember, rendszerint megfeledkezünk. Pedig minden írás egyedüli célja - és itt a műfaji határok értelmüket vesztik - csak az ember lehet."
(Zsoldos Péter, 1970. március)
Nem tudom egyelőre, hogy milyen meggondolásból és milyen szavazás után kaptam a díjat. Csak remélem, hogy a lehető legkevesebb elfogultsággal és előítélettel szavaztak, akik szavaztak. Nem jó, hogy megint bannolás esett, előttem egyelőre tisztázatlan okból. Ha elolvastam majd a többieket, talán tudni fogom a döntések okait. A jövőre nézve mindenesetre talán a művek delegálását át kellene gondolni, és meg kellene fontolni azt is, hogy a művek számát tekintve nem lenne-e reálisabb – legalábbis regény kategóriában – csak kétévente osztani a díjat.Magam részéről Zsoldos díjért regény kategóriában nemigen óhajtok többé indulni – hacsak a kiadó másképpen nem rendelkezik. Ez a kitétel azért van, mert ha eladod a kézíratot, a marketing jogai álatában a kiadóéi (értelemszerűen), és hiszem, hogya díjnak van és egyre erősebben lesz orientáló és promóciós szerepe is, így a kiadott valószínűleg ki akarja majd használni ezt. Ha a jelölés szakmai lenne, magát a jelölés tényét kihasználnák, mint a világ boldogabbik felén. Jó kis kibúvó, mi?
Mindig elfelejtem: a HVG kiadónál megjelent Malcolm Gladwell Blinkje – „Ösztönösen“ magyar címmel. Minden gondolkodó embernek kötelező olvasmány, még ha a HVG árképzését ismerve az ár borsos is lehet.
Nem tudom mit mondjak Banks Emlékezz Phlebasra a Bevezetés után: ahhoz kellene ismernem az eredetit. Nem hiszem, hogy abban az űrbeli atomrobbantásnál gombafelhő lenne. Ha az van, akkor a fordítót megkövetem, a könyvvel nemtom mit csinálok.
*Mint egykori önjelölt ipari formatervező hallgató, büntetőjogi felelősségem teljes tudatában és ép elmével kijelentem, hogy a Combinók belső „design“-jának megrémálmodójától el kellene venni a diplomáját vagy akármijét, és a Combinókat megrendelőkkel együtt mezítelenül meghempergetni kátrányban és szurokban.
**Végtelenül primitív a kamasz elme az ő nagy magbiztosságában: ugyan a novellák fordítása nem egyenletes a könyvben, de a Varázsos út egyike a legérdekesebb, legművészibb fantasztikus novellagyűjteménynek.
