Kurva blogger megint változott, és ahogy látom, formátumot is, amíg hetedhét országban jártam... A blogom külalakját önkényesen kilőtték az átkozottak!
Na mindegy...
Úgy nagyjából kétszeres Fülig Jimmy-nek érzem magam:
elnyertem a Nobel díjat makaón.
Megint.
Egyszer tényleg Macaón
nyertem, most meg mintha igazi makaón, illetve snóblin nyertem vóna. Nem az
ítélkezők kompetenciáját akarom ezzel minősíteni, mint némelyek teszik.
Csak az érzést akarom megosztani:
Ilyen érzése lehet az elitirodalom művelőjének: olyan
szövegekért kapja a díjakat, amit a kutya se olvas.
Jó, OK. Először nem kellett vóna a kéziratot egy kezdő
kiadónak adni.
De kellett. Ismered a történetet.
Másodszor meg nem e-bookba kellett vóna megjelenni.
De kellett.
A kiadók impotensek és elmocsarasodtak, a papíros kiadást
már csak a terjesztés tehetetlensége viszi, annak a temérdek pénznek az emléke, amit a Haszonleső Harcsa
lenyelt. Ha pukkad a lufi, összedől az egész, és pár szemétégetőt hetekig
könyvekkel fűtenek majd.
A menekülő út az e-book.
Lehet.
Ne.
Az esély mindenesetre megadatott.
De nem hiszem, hogy a Zsoldos-Díj miatt egyetlen letöltéssel
több lesz az iDeal-en.
Papírsznobok & vidióták vogmuc.
Illusztrálom.
Onsai a facebookon vitát produkált Harry Potter ügyben, és
ott, az egyik hozzászólótól jött ez a kis gyöngyszem:
"Megfilmesítés levenné a kedvet az olvasástól? Hm. A Trónok
harcával jártam úgy, inkább sorozatban nézem, hiába hagyják ki a felét, úgy
jobban tudom követni. És a Gépnarancsot is inkább filmben nézem meg: írásban
számomra értelmezhetetlen és élvezhetetlen az oroszos szavak miatt."
Sic!
Nem akarom nagyon részletezni, hogy amit a hozzászóló
számára "értelmezhetetlen
és élvezhetetlen", az nagyjából-egészében az irodalom lényege…
Nomost, bejegyzésemhez jött egy vitriolos megjegyzés (én
legalábbis nem tudom másképpen fölfogni). Kérném a szerzőt, hogy a fenti
idézet értelmezésével gondolja át még egyszer!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése