Gnawed

Most tudtam meg, hogy

"Origin of CORRODE Middle English, from Latin corrodere to gnaw to pieces, from com- + rodere to gnaw — more at rodent"

Merriam-Webster On-line

Párhuzamosan a rodentia pedig a rágcsálók rendje, mely rend egyik legismertebb tagja a patkány.

Ha patkány kóstolgat, akkor mindenképpen baj van.

A. Halott vagy, és a tetemed rágják
B. Élsz, de a másvalami tetemén kövérre hízott dögök egészen elszemtelenedtek.

Az A. esetben nem sokat tehetsz, szépen fölfalnak. Az ujjaiddal, a szemeddel, a füleddel, az orroddal kezdik. A péniszeddel folytatják, ha a ruhát már lerágták rólad. Aztán kirágják a hasfaladat, és a zsigereiden dőzsölnek. Ez nem szép látvány. Bizony.
És meglehetősen méltatlan. A patkány elvileg fényévekre van tőled az evolúció fáján. Ettől rosszabb csak az lenne, ha gyesznók, madarak, hüllők, halak vagy – Uram, bocsá’! – rákok ennének meg.

Az utolsó két esetben ráadásul vízihulla vagy. Grrrr…

Ha választhatok, cicák egyenek meg. Egyenrangúak között nem olyan nagy ügy…

A B. esetben vannak választásaid:

1. Nem veszel róluk tudomást. Ez esetben hamarosan az A. eset valósulhat meg. Szakmai értelemben mindenképpen. Roppant kellemtelen: a szakmai hulla éppen olyan büdös, mint a valódi.
2. Odabaszol a szemtelen dögöknek. Ez viszont méltatlan. Tudod, az evolúciós távolság… Egyébként pedig a köz megbélyegez azért, mert egy nálad gyengébb állattal ilyen csúnyán bánsz. Erkölcsi hulla leszel: A. kimenetel, ugyanaz a bűz.
3. Kiteszed a csalit a patkányméreggel, és hagyod, hogy elvérezzenek.

Egyszer, még Silver Springben, kinéztünk az udvarra a másodikról, és valami állatot láttunk bemászni a pinceablakon. Már-már egy hód méreteivel vetekedett. Aki már látott kinn a vízparton Észak Amerikai hódot, az tudja mit jelent ez… Nem hittük el, hogy patkány. Pedig de.

Már nem tisztelik az embert, nem csak éjjel bújnak elő. Egyelőre még csak a szürkületet kóstolgatják, de lesz az még másképpen is. A liberalimus eszméje mintha mindennél jobban kedvezne nekik (84-ben Kecskeméten laktam, a város pár hét alatt patkánymentesítették, úgy tudom, az átkosban később Budapestet is sikerült pár évre… Az fasza diktatúra volt, azám!). Az individualizmus sok szemetet termel. A civilizáció hulladéka pedig hihetetlen méretre növeli a dögöket.

A csatornában laknak.

Az internet is csatorna. Kommunikációs csatorna, hát kommunikációs patkányok tenyésznek benne, akik a kommunikációs hulladékon híznak kövérre. Nice!

Ki kell fejleszteni a kommunikációs patkánymérget, a megfelelő kommunikációs kumarinszármazékot. (Hard)war(e)farin.

Megjelent az első reflexió az iDeal-ről.

Búkfaló írta a blogján, akiről végül kiderült, hogy régi barátom, sőt, ő maga az Első Olvasó. Szóval ez a vélemény a külvilág számára nem sokat számít.

Nekem igen, mert tudom, hogy az egyik legolvasottabb, legfinomabb ízlésű ember választott kedvenc mondatai közé. Érdekes viszont, hogy mit. Azt hittem, a templomi rész egyedül számomra rejt valami fontosságot, másoknak csak amolyan essünk túl rajta fejezet lesz…

Az ő regényértelmezése/karakter rokonszenve is érdekes számomra.

Igyekeztem úgy írni, hogy semleges maradjak Bogdán és Lonya vitájában, ne legyen a szöveg pro vagy kontra Őrizet, de meglehet, hogy a szöveg mégis valamiképpen Bogdán javára billen. Talán a terjedelemi aránytalanság miatt…

Fura ez az írással, ugyebár úgy indult a nyitófejezet novella korában, hogy Lonya a főhős. Aztán képletesen megküzdtek Bogdánnal, és az ukrán dominálni kezdett. Talán mert ő az erőszakosabb… De még ez sem igaz.

Hibázhattam, mert Odo sem rokonszenvezett az Őrzővel, meg Lonyával sem.

Az Őrizet valami szoft falanszterként jönne át? Vagy egyszerűen az embereknek nem kell az ajándék Éden?

Hm… Én elfogadnám. Ha nem az Ördög adja. Talán még tőle is. Kurvára bele lehet ám fáradni Alsó Merániába…

Van ez a két utóbbi írás (Ogre, Varázsló). Nem hinném, hogy különösebb értékük lenne. Ez a két írás kísérlet csupán: a bitang Szélesi beletette a bogarat a fülembe egy hónapja, hogy a magyar sci-fi íróknak nincs érzékük a mágiához, vagy ilyesmi.

Nekem tényleg nincs, mint a mellékelt ábrák mutatják. Ezek vérrealista darabok. Csak a nyócker néha a legrosszabbat hozza ki az emberből. Még van – egyelőre – két biztos téma, amit valószínűleg megírok ebben a modorban, ha kellően felbaszom magam, de könyörgöm, rhewa, hadd ne törjenek be újra hozzánk, vagy üssenek le orkok az utcán, hogy a tapasztalatot ilyesmivé transzmogrifikáljam…

A novelláskötet címe egyébként a (Be)láthatalan város(rész) lenne. :-)

Egyébként érdekes vita kerekedhetne, ha eldumálnánk mágikus realizmus és az urban fantasy közötti átfedésekről – ahogy Sohár Anikóval el is kezdtünk valamiféle beszélgetést erről a Bajza utcában.

Számomra egyre nyilvánvalóbb – és megnyugtatóbb, mert ezidáig zavart az urban fantasy létezése (While Gaiman rulez!) – az a következtetetés, hogy a kellően fejlett urban fantasy megkülönböztethetetlen a mágikus realizmustól (Bocs, A.C.!) – tehát az.

A selejtjével pedig egyik zsánerben se kellene foglakozni. Úgyse.