Tegnap estvére főm éppen eléggé fájt, hogy fél levél Saridon jóízű elköltése után is csupán fetrengésre teljen – az aztán egy fő fájás volt. Így a folytatás várat magára...
Rám?
(A váratás folytat? Ingyen disznóhús ez... eh!)
Egyébként úgysem szándékoztam még a fölrakni, merthogy még dolgozom rajta, és a dolgozás úgy burjánz, mint a kultiválatlan szőlőhegy, indákat hajt, mellékágakat, a szemek (fürtök, ohlala!) meg még sehol – metszésre szorulunk.
A megjegyzések viszont – úgy látom – a szög (Mily egyszerű lenne cosinusa alapján definiálni! De a "befogó" és "befogás" (vö. pofa) e szövegkörnyezetben nem értelmezhető, az "átfogó" pedig, mint jelző ugyanebben a szövegkörnyezetben bizonyos nevetséges mellékízt von magával, (vö. "A lófasz átfogó itten, nem az elemzés!")) zsákból való kibújását mintegy megjelenítik.
Szóval, úgy érződik, mintha a kommentátorok piciny sértődöttséget mutatnának, mely sértődöttségből arra következtetek, hogy a t. blogreviewerek mintha mélyen, nem is túlságosan titkoltan kritikusnak éreznék magukat (mell büszkén dagad, fő fölvet, tekintet szikráz), véleményeik jelölésére a "kritika" főnevet tartanák jogosnak és pontosnak.
Well. Ezt bizonyítani kellene! Írjon már valaki egy alapos, ne lapos kritikát! Nem baj, ha megmondja az őszintét, csak őszinte legyen! Vannak ám terjedelmi szempontok is! Ha regényről írsz, száz oldalanként legalább 2500 leütésnyit illik elmondani róla, mely 2500 leütés ne üres szóvirágok, rajongások vagy szarházások ömlenye legyen, hanem elemző gondolatok fölsorakoztatása... Plusz bevezetés és összefoglalás/konklúzió az egészre vonatkozóan.
Na, ha olyan könnyű, miért nem teszitek meg?
Szerintem menne.
Jelöljek ki egy művet?
Legyen a Cusanus játszma, hogy semleges terepen maradjunk!
Vasárnap láttam az Avatárt. Kétségkívül sokakat vonz majd az ún. sci-fi bűvkörébe. (Bár szerintem a hatása korántsem lesz a Star Warsé.) Tetszett is nekem, bár egyáltalán nem mókás újra látni, hogy az ameriakaiak annyit vívódnak sebzett lelkiismeretükkel, mely sebet rajta a kétmilliónyi indián kiirtása jelenti, hogy ez a vívódás lassan önutálatba fordul. (A kérdés, hogy nem szándékos-e ennek gerjesztése – de ez már megint szokásos öszeesküvés elméleteim sorába illeszkedik mintegy.
Tetszett, noha nagyon bosszant, hogy ha egy hollywoodi rendező agyában felsejlik a "látvány" szó, az az agyvelő megszűnik logikusan működni. Pedig a látvány gagyizás nélkül is lenyűgöző lenne...
Verekedj a jegyért, és nézd meg!
Lenne még egy kérdésem: szóval a köldök vagy a köldököm helyes, vagyis hogyan kezelendő a köld ige. Válaszokat a szerkesztőségbe kérjük! Mindegy, hogy melyikbe.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
9 megjegyzés:
Magam részéről, inkább ezen a hasonlaton fortyantam fel. Főleg, hogy milyen cirádásan fogalmaztál. Szerintem semmi funkciója nem volt, pusztán zavarkeltés végett éltél vele.
Irodalmi műveket nem szoktam kritizálni (maximum véleményeket írok róla) mivel nem vagyok irodalmár, filmeket szoktam, mivel filmelméletet hallgattam az egyetemen - de ezzel nem zárom ki az autodidaktikus tanulás tényét, abból küldök egyet.
Ott van Bihari kolléga grandiózus vállalkozása, majdnem elért a feléhez, és elég alaposan elemzi a műveket - méghozzá egy irodalmár alposságával - mégis alig, alig szólnak hozzá. Ehhez képest elég volt egy pöttyintés a Novumról, és rekordot állított fel kommentekben.
Lehet ha szarráfikázná a regényeket, egyből többen csiripelnének.
A kritizál a bírál szó szinonímája.
A kritikus a görög kritikos-ból származik, melynek jelentése: "értékítélet meghozatalára képes".
Véleményeik jelölésére a "kritika" főnév jogos és pontos. Önmaguk definiálása "kritikus" címszóval szintúgy.
Amennyiben te szűkebb értelemben szeretnéd használni a szót, akkor 1. adj definíciót, 2. fogadd el, hogy mások más definíciót használnak, és nem fognak átállni csak a kedvedért, mint ahogy te sem állsz át feltétlenül az övékért.
Ha irodalomkritikáról akarsz beszélni, meg irodalomkritikusokról, akkor helyezd el magadat, a nézőpontodat a sokszor egymásnak is ellentmondó, egymást is kritizáló irodalomkritikai iskolák, irányzatok, áramlatok valamelyikében, vagy teremts újat, ha nagyon ráérsz.
Ajánlanám továbbá becses figyelmedbe a - természetesen kritizálható - Wikipedia Criticism bejegyzésének Criticism and paranoids és Criticism and avoidants részeit, illetve a Criticism and narcissists szekciót, mely utóbbi a következőképp szól:
Vulnerability with their own self-esteem makes individuals with narcissistic personality disorder very sensitive to criticism or defeat. Although they may not show it outwardly, criticism may haunt them and leave them feeling humiliated, degraded, hollow, and empty. They may react with disdain, narcissistic rage, or defiant counterattack.
Narcissists are extremely sensitive to personal criticism and extremely critical of other people. They think that they must be seen as perfect or superior or infallible or else they are worthless. There's no middle ground.
Végszóként egy kérdés: A "vannak ám terjedelmi szempontok" karakterszám-elvárását melyik ujjadból varázsoltad univerzális elvárássá?
Érdekes ez a társadalmi bűntudat elmélet az indiánokról. Valóban szeretik ostorozni magukat, de nem annyira, hogy a múlt hibáit ne kövessék el újra a jelenben.
Idevágo Southpark passzus: "Mi olyan ország leszünk, aki mást gondol, mint amit cselekszik."
Well, well. Szerintem ne posztolj enyhe gyógyszer-túladagolással, mert ez a szokásosnál is összefüggéstelenebb volt.
A "köld", mint ige pedig nagy eséllyel a "küld" mintájára volna ragozható.
engem ez a Bihari kolléga érdekelne, tényleg vannak igazi kritikái? komolyan érdekel a dolog!
egy linket kérhetnék, Scal?
vinitor voltam
Vinitor,
Bihari Peti áll a legközelebb ahhoz, akit a közönség számára is befogadható és elfogulatlan kritikusnak lehet nevezni. Neki igazából ezzel kellene foglakoznia.
Csak éppen a linkjei elég rapszodikusan élnek-nem élnek. Ha sikerül, összegyűccsük őket a Szakosztály honlapon
Scal,
bocsáss meg, nekem nicknév nem mond semmit: milyen címen elérhető a blogod?
Cross
A hibák és bűnök újra elkövetése az emberi faj isteni adománya. Mármint, hogy az istenek jól szórakozzanak. :-)
Ennek a lelkiismeret furdalásnak az Avatárnál is grandiózusabb megnyilvánulása a washingtoni indián múzeum: a világ egyik legszebb, legeredetibb és stílusosabb múzeumépületében a világ egyik legszarabb kiállítása.
Vinitor:
ha rákattintasz a nevemre, elvileg be kellene jönnie a honlapomnak, ott találsz jobb oldalt egy linkgyűjteményt, és a sanawad-ra kattintva máris ott találhatod magad.
Az SFportal alá írogat mostanában a legtöbbet (a mostanában olyan 23-3 évet jelent), úgyhogy oda jutsz.
Mondtam neki, hogy majd egyszer jó lenne az anyagait összerendezni, ami 5-6 félkész, honlapon leledzik, egyet normálisba, meg mondjuk egy blogba.
Egyébiránt 2005-ben kihozta a Holdudvar (sajnálatos módon, hamvába holt) kiadványt, amiben épp azt fejtegette, hogy nincs a sci/fi lapokban irodalomkritikai rovat, és szemezgetve az, akkor még 3 lap (Átjáró, Galaktika, Új Galaxis) tartalmából, olvasható benne 15-20 kritika is.
Balfrász:
a nevemre kell kattintani, de nem blogom van, honlapom, kellemes olvasgatást
http://www.fatumteam.com
Abszd meg, Scal,
erről a névre kattintósdiról nem is tudtam! Végletesen elmaradott vagyok.
Ezt eccerűen be lehet állítani a regisztrálásnál, vagyis, az ott megadott URL lesz link a nick alatt? Bámulatos!
Sose regisztráltam ilyen helyekre...
Nem ironizáltam, tényleg megdöbbentem...
Mire nem képes a szovjet tudomány!
sose bánd :) én imádok minden nap újat tanulni, vagy amikor rájövök, hogy amit 10 évig X-nek olvastam, az valójában Y, mégis működött
no persze az csak akkor mükszik, ha így írod be a neved, ez esetben kék, és aláhúzzák (mint a linkeket általában, de pl manapság már sok helyne ezt is elhagyják) egyébként fekete
Megjegyzés küldése