A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm

2009. szeptember 20., vasárnap

Some Principals

Attól tartok, hogy a sci-fi zombulásáról – remélhetően – kitörő vitában közös definíciók hiányából fakadó félreértések miatt megint elszabadulnak az indulatok, mint annak idején a Solaria fórumon a robotokról szóló vitában.

Tehát, az alábbiakban arról, hogy mit tekintek én sci-finek. Elegánsabb, és főleg rövidebb lenne linket adni, mert az anyag elvileg fenn van a Terrán, gyakorlatilag azonban a honlap megzombult, és TUDOM, hogy úgyse mennél el oda elolvasni. Itt, talán...

Lehet vitatkozni ezzel a nem igazán eredeti (eredetileg orca definiálta a sci-fi rétegeit a racionalizáló tudomány bennük foglalt mennyiségével és mélységével) definícióval, de tartsd szem előtt, hogy ez csupán az én véleményem, arra szolgál, hogy tudd, én mire gondolok, ha sci-fit vagy fantasyt vagy magreált mondok.

Íme:

Fantasztikus!
Sokak – talán a Fantasztikum rajongótáborának többsége szerint – semmi szükség a fantasztikus zsáner, zsánerek pontos meghatározására, ennek ellenére időről-időre születnek ilyen meghatározások – melyek általában sehová sem vezetnek, sőt csak fokozzák a zsánert övező homályt és erősítik a mítoszt, hogy efféle meghatározás mindenestül lehetetlen.
A Terra Projectnél azonban úgy látjuk, hogy – legalábbis házi használatra – lehetséges és szükséges ilyen meghatározás.
A szükségességet egyrészről a hamis (Sience Faketion, Faketasy, lásd ott) sőt provokatívan zsánerellenes, fantasztikusnak tűnő művek (agresszív zsánerparódiák) megjelenése indokolja, melyek mindkét szerkesztő praxisában fel-felbukkannak, másrészről az alzsánerek (szerintünk örvendetes) fúziójának korszakában az a konzervatív (talán egyfajta sznobizmusnak is nevezhető) olvasói igény, mely az effajta orientációt igényli.
Az olvasó a lehetőség valóságosságáról jelen jegyzet megismerése után személyesen győződhet meg, esetleg még vitába is szállhat meghatározásaink és besorolásaink filozófiájával és logikájával. A marxizmus klasszikusai szerint vitában születik az igazság. Legalábbis fényesebbre polírozódik, amit annak hiszünk.
Bár nem áll szándékunkban saját meghatározásainkat bárkire ráerőltetni, efféle meghatározásokra égető szükség lenne a mindennapi életben is. A sci-fi elnevezés legalábbis végletesen korrumpálódni látszik egyrészt abban az értelemben, hogy a laikusok tájékozatlanságból, a rajongók pedig szeretetből minden, fantasztikus elemeket felvonultató alkotásra egyre-másra ráaggatják a címkét, másrészt abban az értelemben, hogy a média és a politika nem éppen felkészültségükről ismert szereplői az ellenfél légből kapott elképzeléseit szeretik e nagyvonalúan pejoratív jelzővé előléptetett rövidítéssel illetni.
Tucatjával ismertek különféle többé-kevésbé találó meghatározások, olykor egészen szellemes, olykor inkább nevetséges definíciók is, azonban használhatóságukat általában erősen lerontja inkább kirekesztő, mint integráló szándékuk, a meghatározáshoz használt jellemzők kiválasztásának eseti jellege és a definíció felépítésének iránya. A Terra meghatározásai más elvek szerint épülnek fel.
Első körben a fantasztikum egészét kívánjuk definiálni, mivel ezt sajnálatosan kevesen kísérelték meg – noha a kifejezés számos világnyelven (The Fantastic, Phantastik, Fantastique, Fantástico, Fantastyka, Фантастика) létezik, mutatván az integrálás igényét – majd a tágabb meghatározásból kiindulva definiáljuk az alzsánereket. Meghatározásunkban el kívánjuk kerülni a korábbi definíciók alapvető hibáit, tehát nem illékony tematika és/vagy nehezen meghatározható intellektuális funkció, hanem a fantasztikus elemek racionalizálásának mértéke és módja szerint soroljuk be az alzsánereket. Pete László bon mot-ja szerint ugyanis az ember nem racionális lény – csupán racionalizáló.
A FANTASZTIKUM a Terra Project felfogásában magában foglal minden olyan művészeti – irodalmi vagy képzőművészeti – alkotást, melynek a valóságon túlmutató elemek nélkülözhetetlen részei, azok nélkül nem értelmezhető.
A Terra Antológia jellegéből következően az irodalmi alkotásokra koncentrál, és a fantasztikus irodalmon belül, attól függően, hogy szöveg mi módon és mennyiben racionalizálja a realitáson túli elemeket, négy irányzatot különböztet meg: Tudományos Fantasztikus, Fantasy, Mágikus Realizmus és Természetfölötti alzsánereket. Ezek az alzsánerek természetesen nem átjárhatatlan kategóriák, hanem egymással nagyon is szoros kapcsolatban álló, kölcsönhatásra, fúzióra képes irányzatok. A Terra kifejezetten támogatja az ilyen fúziós kísérleteket.
Anélkül, hogy ez bármiféle minőségi értékítéletet hordozna, tekintsük elsőként az angolul sokféle névvel jelölt, de a magyar kifejezéssel pontosabban leírható Tudományos Fantasztikus alzsánert.
A TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS történet a reális világon kívül eső elemeket a természet- és társadalomtudományok módszereivel és logikájával, a reális világból, mint premisszából kiindulva teljes mértékben racionalizálja.
Nem szükségszerű a tudomány explicit jelenléte a történetben. Azonban ahhoz, hogy Tudományos Fantasztikumról beszéljünk, teljesülnie kell annak a szükséges és elégséges feltételnek, hogy az ábrázolt szituációk, világok a kortárs természet- és társadalomtudományos ismeretek alapján racionális módszerekkel levezethetők legyenek a reális világból.
Nem szükséges az sem, hogy ez a levezetés megjelenjen a történetben, azonban az ábrázolt világ “működése” mindenképpen feltételezi egy ilyen levezetés lehetőségét.
A Tudományos Fantasztikus irodalom témái Nemere István a ’80-as években felállított kategóriái szerint: a Tér, az Idő és az Értelem. Ezen főtémák játékai önmagukban és tetszőleges arányú kombinációjukban lefedik valamennyi már létező és születendő művet.
A Tér a Föld középpontjától és az óceáni mélységektől a világűrön keresztül más dimenziókig és univerzumokig terjed.
Az Idő felöleli az emberiség és a világegyetem múltját, jelenét és jövőjét.
Az Értelem lehet emberi vagy nem emberi – mesterséges és/vagy idegen.
Ha az Értelmet, mint témát tekintjük, fontos megjegyezni, hogy a Tudományos Fantasztikus mű természetesen magát a tudományt/technológiát, annak fejlődését, társadalmi hatásait is ábrázolhatja – a legjobb sci-fik témája valójában éppen ez. Felvonultathat valós, a történet keletkezésének idején elfogadott tudományos ismeretek alapján álló, spekulatív, a kortárs tudomány extrapolációjából származó, vagy kisebb-nagyobb, illetve teljes mértékben fiktív, a kortárs tudományos ismeretekkel alá nem támasztott, de szigorúan az elfogadott tudományos módszereket és logikát alkalmazó tudományt és technológiát. A. C. Clarke vagy Zsoldos Péter műveiben főként valós és spekulatív, Isaac Asimov és a Sztrugackij fivérek történeteiben elsősorban a spekulatív és fiktív tudományról olvashatunk. P. K. Dick, Ray Bradbury és Iain Banks regényeinek tudománya többnyire teljesen fiktív.
Bár a racionalizáló/ábrázolt tudomány és az ábrázolt témák szerint szokás az ún. hard, szoft, szocio, és egyéb SF megkülönböztetése, a Terra ezeket a megkülönböztetéseket nem ismeri el és minden olyan írást, mely a fentebb bemutatott kritériumoknak megfelel, Tudományos Fantasztikus műként fogad el.
Természetfölötti elemek, azaz a kortárs tudományos ismeretekkel megmagyarázhatatlan, esetleg azoknak ellentmondó erők, logika, lények és világok a nem Tudományos Fantasztikusként megjelölhető fantasztikus alkotásokban fedezhetők fel.
A természetfölötti erőkkel létrejött interakciókban a reális világ talán még sarkítottabban jellemezhető, a természetfölötti erőkkel és logikával szemben talán még jobban megvilágíthatók az emberi jellemek és motivációk, mint a valóság kiterjesztéseiben. Így a természetfölötti tágabb teret nyithat a történetmeséléshez, az alkotó tehetség fantáziájának kibontakozásához.
A Fantasztikumban a természetfölötti jelenlétének arányától, eredetétől és racionalizálásuk mértékétől függően a Tudományos Fantasztikus mellett három további zsánert különböztetünk meg.
A TERMÉSZETFÖLÖTTI műben meghatározásunk szerint az ábrázolt világ reális, vagy a science fictionnél bemutatott módon a valóságból levezethető, a természetfölötti logika, erők és szereplők pedig ezen az ábrázolt világon kívül helyezkednek el, kívülről hatnak. A történet valóságon kívül eső elemeit a természetfölötti erők és a logika teljesen racionalizálják.
A reális világ szereplői számára a mágia – a természetfölötti erők befolyásolásának képessége – általában nem hozzáférhető vagy passzív, többnyire ismeretlen törvényszerűségek szerint működik. A mágia valódi, tudatos használói a történetben sok esetben szó szerint „megidézett” természetfölötti lények. A reális szereplőknek általában kevés a befolyásuk a természetfölötti erőkre, illetve ellenkező esetben maguk is a „másik” világhoz tartozónak bizonyulnak.
A Természetfölötti témáit átfedéseik miatt igen nehéz tisztán kategorizálni, néhány főbb vonulata azonban meghatározható.
A természetfölötti horrortörténetek talán a meghatározásunknak megfelelő legtisztább természetfölötti írások. Újabb keletű, de napjainkban igen sikeres vonulat az urban fantasynak az az ága, melyben a menny és pokol örök harcának színtere az emberi világba helyeződik át. Egy harmadik nagy témakör a transzformációs történeteké, melyekben valós hősök válnak természetfeletti lényekké, vagy küzdenek ilyen transzformált lényekkel.
Természetesen a fentieken kívül számtalan kategorizálhatatlan téma létezik és létezhet.
A Terra – azzal a feltétellel, hogy a történet saját logikájának engedelmeskedik –, e kategorizálhatatlan témákat még szívesebben fogadja.
A MÁGIKUS REALIZMUS világa reális, vagy a science fictionnél bemutatott módon a valóságból levezethető, azonban ezt a reális világot tökéletesen átszövik a realitáson kívül eső elemek. A természetfölötti logika, erők és szereplők a reális világ részei, alkotói és mozgatói, számos esetben a történet főszereplői. Olyannyira, hogy ezekben a történetekben a racionalizálás teljesen elmarad, a természetfölötti szerves, magyarázatot nem igénylő, magától értetődő része a világnak, a történéseknek.
Ellentmondásnak tűnik a Mágikus Realimusnak az a jellemzője, hogy – a Természetfölöttihez hasonlóan – az irreális elemeken túl az ábrázolt világ a „normál” természeti törvényeket követi, színre lépésük után sokszor még a természetfölötti eredetű elemek is azoknak engedelmeskednek (Lásd Neil Gaiman Amerikai istenek).
A Mágikus Realizmus meglepő módon nem jelent okvetlenül mágiát, sőt az idesorolt művek jelentős részében semmiféle mágiát sem találunk. Saramago Vakságában például az emberek egyszerűen elveszítik, majd visszanyerik látásukat. A történetet mégis azért soroljuk a Mágikus Realizmushoz, mert hiányzik belőle a látás változásának racionalizálása, az egyfajta természetfölötti történésként következik be.
A Mágikus Realizmus témái nehezen kategorizálhatók, mivel ha természetfölötti elemeket figyelmen kívül hagyjuk, a Mágikus Realizmus a reális világ eseményeit meséli el, a természetfölötti történések „csupán” peremfeltételekkel szolgálnak ezekhez.
A FANTASY történetben az ábrázolt világ önmagában természetfölötti és általában egészében a realitáson kívül esik – bár a realitás és a fantasy-világ között létezhetnek átfedések és átjárók. A két világ együttes „működése” csakis az átfedésekben és átjárókban lehetséges, ahol is inkább a természetfölötti elemek dominálnak, hiszen létezésük alapfeltétele a realitáson kívüliség. A meghatározás szempontjából a legfontosabb: saját – természetfölötti – szabályai szerint ez a fantasy-világ teljes egészében racionalizálja önmagát.
A varázslat, a mágia kötelező eleme a Fantasynak, azonban a történetben felbukkanó természetfölötti lények, erők az adott világ szabályainak (mágia) ugyanolyan szigorú engedelmességgel tartoznak, mint a reális világ lényei és erői saját természeti törvényeinknek.
Jellemző, szinte általános érvényű szabály, hogy a Fantasy lényei között – legyen bár a világ a valóságtól a legteljesebb mértékben elrugaszkodott – mindig találunk emberi lényt, lényeket. A jól ismert, legalábbis ismerni vélt humán pszichével, még akkor is, ha az emberi szereplő mellesleg mágikus hatalommal is bír.
A Fantasy mágiája megítélésünk szerint egyfajta tudomány. A. C. Clarke híres bon mot-ja szerint „Bármely elegendően fejlett tudomány megkülönböztethetetlen a mágiától.” Véleményünk szerint a mondás fordítva még fokozottabban igaz: „Bármely kellően fejlett mágia megkülönbözhetetlen a tudománytól.” Ha a mágia bizonyos, a saját szabályrendszeren belül konzekvensen felismerhető és leírható képességek és/vagy megtanulható fogások által reprodukálhatóan alkalmazható, gondolatilag nem különbözik a tudományos módszerektől. Mindössze a premisszák mások – a fantasy terét tehát tekinthetjük úgy is, mint egy a miénktől kisebb-nagyobb mértékben eltérő fizikai állandók szerint berendezett világegyetemet.
A Fantasy témái többféleképpen kategorizálhatók. Az alzsáner őshazájában, angolszász nyelvterülten ezeknek a kategóriáknak már-már barokkos túlburjánzása tapasztalható – az ennek megfelelő elkerülhetetlen átfedésekkel és az egyértelműség hiányával. Úgy hisszük, más peremfeltételekkel a nemerei felosztás itt is alkalmazható: a Tér, az Idő és az Értelem, mint főtémák önmagukban és tetszőleges arányú kombinációjukban lefedik valamennyi már létező és születendő művet.
A Tér meghatározásunk szerint tehát a fantasy-világ, mely létező földi helyek, városok és vidékek természetfölötti rétegeitől más dimenziókban és univerzumokban található helyszínekig terjed, lehetséges átjárókkal és átfedésekkel a reális világgal. A könnyebb értehetőség kedvéért így sorolható be az ún. Kortárs Fantasy egy része (Urban Fantasy, Elfpunk), a Történelmi Fantasy (Mitologikus fantasy, a Történelem Előtti és Történelem Utáni Fantasy), a Bolygóközi Fantasy, etc.
Az Idő a fantasy-világ saját ideje, mely azonban párhuzamosan folyhat a reális világ múltjával, jelenével és jövőjével. Ide sorolhatjuk például a Történelmi Fantasy-t valamennyi alzsánerével.
Az Értelem lehet emberi vagy nem emberi, természetfölötti. Eszerint tudjuk megkülönböztetni a Hősi Fantasyt a Társadalmi Fantasytől és a Dark Fantasytól.

1 megjegyzés:

tapsi írta...

De most akkor mi van az igazgatókkal???