Nagyon, nagyon, nagyon régi vágyam teljesül a júniusi Galaktikában, a legeslegelsőnek megírt (vállalható) novellám jelenik meg, a Vénuszlakók (Cythereans) ciklus első darabja, a Kutya. Ha hiszed, ha nem, ezt a novellát 1990 előtt írtam, talán nyolcvanhétben? A folytatások természetesen újabb keletűek, bár a második és a harmadik még a kilencvenes évek terméke.
A ciklus a Vénusz terraformálásáról mesél egy család történetén keresztül; mondjuk úgy, hard/szocio fiction (vagy ha úgy teszik, újabb szappanopera). Úgy tervezzük, hogy ha lesz érdeklődés, akkor a ciklus darabjait két-három-négy havonta jelentetjük meg. Ez nem kisregény, a szereplők azonosak, az epizódok egymásra épülnek, de mindegyik külön-külön zárt egész.
Ami a ciklusban igazán érdekes, hogy megjósoltam benne a lányomat (Vintage 1993)! Olyannak, amilyen a valóságban lett (minusz hajszín) – és valójában tudatosan semmit sem tettem, hogy ilyen legyen.
A ciklus novellái (nem tudom kijön-e ez a Magazin formátumában) szinte karakterszámig azonos vázon valósulnak meg, kísérlet volt ez arra, hogy tudok-é vajon fegyelmezetten írni. A válasz: Tudok, de nem akarok és nem is szeretek. A szerkezet ráadásul kettős spirális, visszafelé az időben a novellakonfliktus kiindulópontjáig, aztán vissza, ahol kezdődik.
Amikor ennek a terraformálós sztorinak a létezéséről írtam, támadt egy kis hitetlenség, az akkori időkben szokásos, Odo a tanúm, aki látta az eredeti KÉZiratot, hogy milyen régi cucc ez.
Remélem tetszik majd!
Közben beesett egy hír, mely kifakasztott egy bejegyzést a Polit(e)bürón. Sokk, ami sokk!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
15 megjegyzés:
Ja, ja, ezennel büntetőjogi felelősségem tudatában ünnepélyesen kijelentem, hogy régesrégi.
Odo.
Kedves József!
Elolvastam a novellát a Galaktikában és arra gondoltam, megelőzöm Zoltánt a rajongói levélben, ha már Te is megelőzted a korodat ezzel az írással.
Ami tetszik: helyén vannak benne a dolgok. A férfi olyan nagyon férfi, amilyen mostanában nincs is… na! Mire vágyik a XXI. században a nő? Ilyen erős, okos, higgadt férfiakra. Énszerintem. Akik majd általmentik őt és a gyerekét a Földről a Vénuszra. Helen kirohanása, egyben érvelése a Föld mellett a normális iskoláról, ahová normális gyerekek járnak… hát az már nem állja meg a helyét! Nem tudom, hová tűntek a "normális" dolgok, egyáltalán mi tekinthető normálisnak ebben a világban?
Most jobban nem érek rá rajongani, mert neki kell állnom megírni a házi feladatomat holnapra, de ígérem, amikor végzek, azonnal folytatom!
Egyet elöljáróban: nem tettem rosszul, hogy megelőlegeztem a bizalmat a Justitiára. És még valami: az én lányom ritkán sír, de akkor olyan ökörkönnyekkel, és annyiban különbözik Patriciától, hogy élete árán is megvédte volna a kutyáját. Ellenemben is. Simán.
Kedves József!
Nagyon tetszik a novella!
Sőt! Az egyik legjobb, azok közül, melyeket még nem olvastam!
De ma megveszem.
Zoltán
Zoltán!
Nekem ez volt az első, melyet a Szerzőtől olvastam és nagyon tetszett! Megnéztem nagyjából hány oldalas, és mondom, megengedhetem-e én magamnak ezt, mert közben ott volt/van (még kiírom az igealakokat) a házim, és a tegnapi napot elblicceltem... és aztán örülök, hogy mégis elolvastam, mert nekem egyúttal bevezetés a könyvbe is, ráhangolódás a stílusra.
Reggel, fodrász előtt megvettem a Galaktikát, az nem volt időkiesés. Tegnap sokat gondolkodtam a trendiségen, melyet András vetett fel! Edzés közben. Mit jelent a mai világban trendinek lenni? Nagyjából azt, hogy van kondigéped, de nem használod. Van száz pár cipőd, de nem hordod. Hetente jársz fodrászhoz szárításra, beugrasz a kozmetikushoz is és shoppingolsz őrülten... elgondolkodtam, mennyire vagyok én trendi. Voltam! De ebből kiszálltam. Én azt hiszem, ma már nem vagyok olyan trendi... kicsit a sznobizmussal is tudom azonosítani ezt a dolgot.
A barátnőm például trendi és Cosmo-t olvas, de nem meri nekem kölcsönadni sem és ez jó valahol, bár ettől még mindig a barátnőm... egyelőre. Furcsa. Mióta tanulom az angolt, átértékelődtek a dolgok. Több szempontból, mert nem érek rá vásárolgatni vele, céltalanul lődörögni a bevásárlóközpontokban és fodrászhoz is ritkábban járok. Szaunában vagyunk már csak együtt és olyan fölületesnek látom, hallom... ő pedig úgy néz rám, mintha egy másik bolygóról jöttem volna. Egyre távolodunk. Jó-e ez?- kérdezem. Bizonyos szempontból igen. Persze bizonyos szempontból pedig nem, ugyanis nincs ami kizökkentsen a belső világomból.
Kedves Timi!
Örülök, ha szereted Jóska írásait, szerencsére egyre többet lehet olvasni tőle.
Félreértés ne essék, az általam írt pár hülye kommentben (rajongói levelekben) szereplő irónia nem irányul senki ellen (sem Jóska-, sem ellened).
Csak játék.
Üdv:
Zoli
Ps: A barátság bizalmon és egy nagycsomó közös tapasztaláson, apró-cseprő dolgokon alapszik, persze a hasonlóan gondolkodó emberek között működőképesebb, de működhet ettől függetlenül is. Téma millió van, igazi barát meg kevés. Ha mégsincs sok közös téma, az se nagy baj, az is bejön, amit Temesi Ferenc írt a Por-ban,: vannak emberek, akik a beszélgetés miatt isznak, aztán vannak, akik az ivás kedvéért beszélgetnek :-)
Kedves Zoli!
Tudom. Lehet azt érteni, hogy nem bántás és talán lehet azt viszontérteni, hogy részemről is játék.
Ha már tudunk magyarul is, emberül is, miért ne élnénk vele?:)
A barátság nem könnyű ügy. Lehet, hogy fel kell tennünk a kérdést: - Létezik-e ma érdek nélküli kapcsolat? Közös pontok mentén.
Nem ér a Vénuszlakókról kamu rajngói leveleket írni! Mivelhogy az már megjelent és olvasható... Rjongói lvelet olyanról kell írni, ami még nem kapható, és a szerkesztőn kívül még senki más nem olvasta. Vagy még ő se...:-)
Amíg el nem olvassa az ember, addig ér.
csz
De nem tudod bizonyítani, hogy nem olvastad! Hoppá. ha viszont még ki se nyomták, sőt meg se írták...! Akkor atán egészen hiteles a rajongás.
Én tudom bizonyítani, hogy olvastam! Idézek a Galaktika 22. oldaláról valamit, ami nekem különösen tetszett: "Egyetlen könnycsepp." Azért szép ez a mondat, mert van előzménye, következménye, de maga a pillanat megfogható, mármint annak számára, aki képes erre.
És ha már a lényegét keressük ennek a történetnek, akkor kalkuláljuk be ezt a pillanatot, hiszen e köré épül minden. Rajongás része jön: Vénuszlakókat is beajánlottam a blogomban.:)
Félrértetted, Timi,
a kamurajongásnak éppen az a lényege, hogy csak arról szabad írni, amit biztosan nem olvasott az ember.
Elárulom azonban, hogy annak az egy könnycseppnek később igen nagy jelentősége lesz.
Balfrasz!
El tudom képzelni, hogy embereknek kiadják, most ez az ügyeletes író és akkor ezért rajongjunk együttesen (adott esetben csináljunk belőle érettségi tételt, ezáltal még jobban rajonghatunk), közben pedig el sem olvassuk, elég, ha van egy „sztárunk”, most amúgy is divat ez a ’keresem az értéket de hol van’ hozzáállás.
Nekem az fontos, hogy amikor kezembe veszek egy írást, akkor azt gondoljam magamban: 1. Nem tudnék jobbat írni. 2. Zseniális, mert elgondolkodtat, és értelmesen töltöm az időmet vele.
Az utolsó könnycsepp… hát kíváncsi vagyok a folytatásra és arra is: vajon megkapom-e ma a könyvedet.. előbb jön-e énhozzám, vidékre, mint amoda föl?:)
Mai tapasztalatok: Ahol rendeltem a könyvet, oda alapból nem hozták! Bementem a Belvárosba, néhány sátor és csupa ismerős, agyonreklámozott könyvvel, úgymint: Havas Nagy Ő Anikójáról, aztán Fejős Éva minden mennyiségben, Csernus doktor férfiakról szóló (gondolom) művészi alkotása… aztán a bevált klasszikusok újranyomtatott változata.
A Justitiát sátorban sem kaptam meg, tehát be kellett menni érte az Árkádba, de mivel én nagyon tudok rajongni, hát bementem oda is. Mondom mit kérek, erre visszaszól az eladó, hogy biztos megjelent-e, van-e, jó címet mondok-e, nem emlékszik rá. Számítógépében kotorászott, én pedig elemeltem az egyik könyvhalmaz alól. Tudtam, miképpen néz ki és a könyv is megtalált engem. Engem, a nőt, és remélem, szándék szerint több nőt és A nőket, hiszen "a jövő múlhat rajtuk".
Nagyon tetszik a könyv számozása, nagy ötlet, én még nem láttam ilyet! És szép a borító is.
A Szerzőnek sokkal több bátorságot kívánok, önbizalmat, hitet a további munkájához, mert nagyszerű út ez idáig is, amit megtett!
Mindössze három évvel idősebb nálam, szóval nagyon fiatal még.:) Hát kezdődjék ma este az olvasás és aztán jön a vélemény. Remélem, eredményes dedikálás volt!
Értesüléseim szerint (Németh Attila hívott) ma lett kész a könyv. Eszerint bótokba is kikerült, kösz az infót!
Eléggé végszóra sikerült, de sikerült (bár a borító, hm... Na mindegy! A színe jó), jobban jártam, mint Szélesi.
A dedikálás már igazi Kamurajóngósra sikerült - holnap lesz. :-))
Szívesen. Vidéken itt van, nyilván Budapesten is ott. Nagyon szép a borító, amiatt nem kell aggódni! Az arany mutatós a feketével.
Nem tudtam volna elmenni ma sem, holnap sem, szóval a titkolózásra szánt idő potyába ment!:))
(Szélesi Sándornak még a borítója sem lett kész időre?)
Hát akkor ne csapjuk már be a Rajongókat, akik mégis mennének, HOLNAP. Ismételten jó dedikálást kívánok és szép időt!
(Biztos, hogy holnap lesz??)
Megjegyzés küldése