Néhány napra remeteségre kényszerülök, édesanyámra kell vigyáznom a Rezedaszagúban, míg fel nem kerül ide mellénk, a Mátyás térre.
Mostani állapota egyelőre inkább szórakoztató, mint tragikus, és olyan csodálatosan ártatlan, tiszta, gyermeki kék szemmel néz a világba, ami fölöttébb fucsa még egy olyan nyolcvanháromévestől is, aki harminc évet csúszott vissza az időben. Szórakoztató, de felügyelet nélkül nem hagyható. Legalább minden nap láthatom majd.
Hogy állapota mennyiben tudható be a genetikának (szörnyű lenne!), a korának, Alsó Meránia viharos és stresszes huszadik századi történelmének, és az egészségügyi alrendszer totális szétverésének, azt nem tudom. Az emberiség orvosi tudása ehhez még kevés.
Azon kellene azonban elgondolkozni a Mihályi Péter féle ultralib géniuszoknak (Az én egykori egyetememen kapott katedrát, egek! Hát hová lehet még süllyedni?), hogy ha az egészségügy privatizációjáról ugatnak, arról, hogy az egészségügy üzlet, akkor kezeljék valóban is úgy.
Ha az egészségügy ipar, akkor a produktuma csak az újra egészséges ember lehet. Legalábbis a munkaképes ember. Kevesebbel a társadalom és az egyén nem érheti be.
Ha az ipar nem tudja előállítani az adott terméket, akkor a vevő nem fizet érte. A selejtért sem fizet. Ez ilyen egyszerű.
Tehát, ha a feltételezett egészségipar nem képes újra egészséges, munkaképes embert produkálni, akkor a vevő nem fizet érte. Legyen az EÜ célja a gyógyítás, a rehabilitáció, a munkaképesség visszaadása, és akkor lehet üzletről ugatni, mert van termék és van minőség is. Akkor lehet majd költséget (vizsgálat, kezelés, ápolás, etc.) felszámítani, mert azok beszámíthatók a termék előállítási árába. És akkor lehet elgondolkodni, hogy ki fizessen a termékért, az ember vagy a biztosítója? Mert ha a rendszer tiszta, a költségek tiszták, mindjárt kiderül, hogy nem is olyan rém drága az egész, mint amilyennek hazudják. Esteleg kiderül, hogy az életen át fizetett biztosítás egyszerű lopás... Jelenleg a cégünk vaktában fejleszt, mert az egészségügyből származó BÁRMELY adat hamis - azért, hogy a TB-t minél jobban pumpolhassák...
Na, kifüstölögtem magam! A remeteségben nem lesz internetem, így előre dolgozom. Három ismertető kerül fel a Bookcrasherrre:
Robert Charles Wilson – Tengely
Robert Charles Wilson – Bioszféra
Kim Stanley Robinson – A só és a rizs évei
Mostani állapota egyelőre inkább szórakoztató, mint tragikus, és olyan csodálatosan ártatlan, tiszta, gyermeki kék szemmel néz a világba, ami fölöttébb fucsa még egy olyan nyolcvanháromévestől is, aki harminc évet csúszott vissza az időben. Szórakoztató, de felügyelet nélkül nem hagyható. Legalább minden nap láthatom majd.
Hogy állapota mennyiben tudható be a genetikának (szörnyű lenne!), a korának, Alsó Meránia viharos és stresszes huszadik századi történelmének, és az egészségügyi alrendszer totális szétverésének, azt nem tudom. Az emberiség orvosi tudása ehhez még kevés.
Azon kellene azonban elgondolkozni a Mihályi Péter féle ultralib géniuszoknak (Az én egykori egyetememen kapott katedrát, egek! Hát hová lehet még süllyedni?), hogy ha az egészségügy privatizációjáról ugatnak, arról, hogy az egészségügy üzlet, akkor kezeljék valóban is úgy.
Ha az egészségügy ipar, akkor a produktuma csak az újra egészséges ember lehet. Legalábbis a munkaképes ember. Kevesebbel a társadalom és az egyén nem érheti be.
Ha az ipar nem tudja előállítani az adott terméket, akkor a vevő nem fizet érte. A selejtért sem fizet. Ez ilyen egyszerű.
Tehát, ha a feltételezett egészségipar nem képes újra egészséges, munkaképes embert produkálni, akkor a vevő nem fizet érte. Legyen az EÜ célja a gyógyítás, a rehabilitáció, a munkaképesség visszaadása, és akkor lehet üzletről ugatni, mert van termék és van minőség is. Akkor lehet majd költséget (vizsgálat, kezelés, ápolás, etc.) felszámítani, mert azok beszámíthatók a termék előállítási árába. És akkor lehet elgondolkodni, hogy ki fizessen a termékért, az ember vagy a biztosítója? Mert ha a rendszer tiszta, a költségek tiszták, mindjárt kiderül, hogy nem is olyan rém drága az egész, mint amilyennek hazudják. Esteleg kiderül, hogy az életen át fizetett biztosítás egyszerű lopás... Jelenleg a cégünk vaktában fejleszt, mert az egészségügyből származó BÁRMELY adat hamis - azért, hogy a TB-t minél jobban pumpolhassák...
Na, kifüstölögtem magam! A remeteségben nem lesz internetem, így előre dolgozom. Három ismertető kerül fel a Bookcrasherrre:
Robert Charles Wilson – Tengely
Robert Charles Wilson – Bioszféra
Kim Stanley Robinson – A só és a rizs évei
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése