Well,
egy, csak egy legény, de az legalább válaszolt a kérdésre. Kösz, Szélesi!
(A második kérdést hagyjuk. A kurva bakkecskével nekem is mindig bajom van, pedig már szóltam párszor Mahmoudnak, hogy vágjuk le, és együk meg...)
Viszont itt a második kérdés:
egy, csak egy legény, de az legalább válaszolt a kérdésre. Kösz, Szélesi!
(A második kérdést hagyjuk. A kurva bakkecskével nekem is mindig bajom van, pedig már szóltam párszor Mahmoudnak, hogy vágjuk le, és együk meg...)
Viszont itt a második kérdés:
Ha igen, akkor miért nem?
5 megjegyzés:
Hát, két tippem azért van :)
Egyrészt a magyar szépirodalomban mozgolódó (próbálkozó) írók száma sokszorosa a magyar sf-írókénak. A nagy számok törvénye, pedig mindig bejön :P
De inkább az, hogy ez egy sztoriközpontú, mesélős tematika. Én például mesélni szeretek. Persze megeshet, hogy egyszer teleírok 4520 oldalt a családom történeteivel, és az egészet nyakon öntöm egy kis személyes időutazással, de akkor sem az lesz a lényeg, az sf csak díszlet lesz, a lényeg az az, hogy szép körmondatokban sokat írjak ugyanarról garbós fiúknak... na meg neked... :)
:P
"A rákbetegség legbiztosabban infarktussal előzhető meg" írta az egyik újságíró csöppnyi szarkazmussal. Valamiért ez jutott eszembe a kérdésed kapcsán.
Ha eljő a MŰ, mely megfelel majd a kérdésedben támasztott elvárásnak, az írója meg fogja tagadni a fantasztikus jelzőt. Mint Vonnegut az életrajzában.
Valahogy nem értem: Esterházy szinte valamennyi írása sztorizás és mesélés. Mit csináljunk, ha az ő családja nem űrkalandorokból, hanem holmi országpusztító gerófokból meg hercegekbül áll. Akik mellesleg ott toporogtam a magyar történelem fordulópontjain. Tudom, nem izgalmas ez, a közmondatokat meg nem mindenki érti. Valószínűleg garbó kell hozzá...
lecso,
hm..., khmm..., izé..., szóval..., nem fogják elhinni, hogy te nem én vagyok zöldséges egytálétel alakjában... :-)
Lem még Vonnegutnál is durvábban tagadja meg a zsánert, amelyben az életműve 90%-át alkotta, amelyből eladott világszerte 27 millió kötetet, etc. Lem még meg is forgatta benne a vasvillát, és utána rá is szart...
Remélem nem. Magamra ütnék egy tojást, megenném, és napokig emészteném magam... :-)
Sándor: tudtam, hogy minden az ősökön múlik... :)
Megjegyzés küldése