A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm

2008. november 30., vasárnap

Terra News

Új novella a Terrán:
Udvari Máté

Az írás leginkább weird fiction, amit szeretek úgy fordítani, hogy furafikció. A fantasztikus zsánerek határterületén mozgó tematika, friss irodalmi hang, a fantázia féktelen, időnként groteszk - sajnos időnként képtelen és zavaros - szárnyalása jellemzi ezeket a műveket. Az irányzat legismertebb képviselője China Miéville - és talán egyszer éppen Udvari Máté lesz.

Nem szoktam így lelkendezni az íróinkon, csak azért teszem, mert Máté kiváló példája annak, amikor a tehetség kibontakozik, és ilyenkor ámulatba esem, és az Antigoné kórusának mintájára több szólamban ódákat zengedetek magamban az emberi nagyságról. harmadszor fordul elő velem, így igen szerencsésnek mondhatom magam, hogy ennek tanúja lehetek. mert nem egyszerűen arról van szó, hogy fokozatosan jobb és jobb dolgok születenek, hanem a fejlődés robbanásszerű. Kovács Ákosnál és Vankó Andrásnál tapasztaltam először ilyet, és két esetből az ember még nem von le messzemenő tanulságokat. Három azonban már sokaság. legalábbis néhány tudós kollégám még egysejtűek életciklusára vonatkozó messzemenő következtetéseket von le  kb. ekkora statisztikai sokaságból...
Különben is Ákos már félig készen, rendkívül tudatosan és szorgalmasan masírozott írói célja felé, Andris pedig, nos, koránál és sok minden egyéb háttértényezőnél fogva talán egyéni elfogultság is lehetett. és most éppen nem ír a beste!
Mátéval tavasszal kezdtünk dolgozni egy klasszikus sci-fijén a Terrába, mely valószínűleg abban a formában már sohasem kerül közönség elé. Közben valami történt, mert a szerző az ÚG novellapályázatra ritka érett, finoman cizellált novellával jelentkezett. Jelen novellát pedig már alig kellett szerkeszteni, világos célok, viágos történetvezetés, világos jellemek - egy regény méretű világ nyitódarabja.  Zsengétől az érett műig - egy év alatt. Ehhez kell tehetség.
Hadd idézzek Lemtől, éppen őt olvasom:

"...az alkotási módszer struktúrája... ...más az "igazi" irodalomban, és megint más a "mesterember-munkában". Mesterembernek nevezem azt, aki elsajátítja ugyan egy adott szakma fogásait és szabályait, de a szakma technológiai struktúrája és nem a saját személyiségével összeegyeztetett struktúra alapján hoz létre bizonyos termékeket. A... ...tökéletse mesterember voltaképpen tökéletes plagizátor vagy epigon, aki ügyesen kilesi az adott alkotó tevékyenség alapszabályait, és azokat saját kaptafájára húzott anyagon megismétli. A "született" író viszont - mint művész - nem azért tekint el az alkotói módszer egészének kölcsönzésétől, mert nem tudja kilesni  vagy lepuskázni a e módszer irányító törvényeit, hanem azért, mert nem akarja."*

Well, Lem itt valójában a tehetségről beszél, melynek a létét a kreatív írásoktatás (Ó, borzalom! Mi lehet ez valójában? Reklámszövegeíró tanfolyamra tippelek, hiszen szegény copywriterek szeretik magukat kreatívnak nevezni.) hívei és haszonélvezői oly szorgalommal és vehemenciával tagadják.

Ha majd Kódai Richárd, szintén új "felfedezettünk" előáll regényével, talán megint egy ilyesfajta csodának leszünk tanúi. Én éppen benne vagyok ebben a csodában, de részleteket azért sem árulok el! Bebebe!

A Terra többi íróját nem a tehetség hiánya miatt nem sorolom ebbe a csoportba, hanem egyrészt azért, mert néhányukkal már kész íróként találkoztam, néhányuk pedig pedig szimplán nem meri/tudja/akarja használni a tehetségét. (Mer' lusta disznók, azé'! mondja a dühös szerkesztő.)

Jegyzet:
* In Stanisław Lem Tudományos fantasztikus irodalom és futurológia, Gondolat, 1974.

6 megjegyzés:

Kánai András írta...

Szia, Balfrász!

Mint copywriter:-), hadd szóljak hozzá:

1. nem a copywriterek tartják magukat kreatívnak, hanem a környezetük...:-)

2. a kreativitás nem tanulható, de továbbfejleszthető, erre számtalan bevált módszer létezik.

3. Lem érzésem szerint falat húz két, jó esetben összetartozó dolog közé: a legjobb írók és költők egyszerre mesteremberek és ösztönös zsenik. A szakmai fogások ismerete elengedhetetlen, de ez nem avat nagy íróvá; egy költő megteheti, hogy nem ismeri mondjuk a kis aszklepiádeszi sort, de azért nem árt, ha jobban meg akar ismerkedni Berzsenyi költészetével. Ugyanez prózában: a címadás abszolút tanulható, ugyanígy a jó regénykezdet. De ha - SF-ben - nincsen újszerű ötleted, látásmódod és/vagy a többitől elütő, egyéni stílusod, megsütheted a tudományod. Tehát a két dolog (tanultak és tehetség) jó, ha egyszerre megvan valakiben.

3. A kreatív írásoktatás nem ab ovo felesleges időtöltés. Néhány ismertebb név a Clarion Workshop-on végzettek közül: Kim Stanley Robinson, Ted Chiang, Bruce Sterling. Csak segített nekik az a fránya tanfolyam! :-))

Névtelen írta...

Egyetértek. Írást gondolom ugyanúgy lehet tanítani mint zenét, színházat, táncot. Művészet, sajátos kifejezési eszközökkel, technikákkal.
A kreatív jelző furcsa valóban ebben a szóösszetételben, azt jelzi (a felületes szemlélő számára mint jómagam), hogy ha elvégzed a tanfolyamot, iparosból zsenivé válsz.

Balfrász írta...

Szép név ez az SF, :-))))

A kérdés, hogy mi számít környezetnek. Én is a copywriterek környezete vagyok, sőt, célpontja, kilencven százalékban mégsem érzek semmi kreativitás az erdeményben, abban amit rámhajigálnak. Leginkább szar és verítékszagot érzek bennük. Amit látok, hogy a frissen kikerült reklámévfolyamok "jóvoltából" periodikusan előkerülnek ugyanazok a elkoptatott, unalmas, sőt megbukott reklámfogások.

Mindenesetre a copywriterek honlapjának címe nálunk is a kreatív pont hu, a neve Kreatív online és címszlogenje:

"A magyarországi marketinggel foglalkozó kreatív szakma havi lapjának színvonalas honlapja."

Valószínűleg nem sértődött ügyfelek tünttek, mert kevésbé arrogáns akart lenni a szakma.

És még valami: néha fáj az oldalam a röhögéstől, amikor látom, hogy dörzsölt, és szélhámosságban valóban utánozhatalanul kreatív többnyire hímnemű reklámszakemberek mi baromságokat sóznak rá az egyre inkább elnőiesedő cég marketinges szakmára.

Foglaljam össze egy szóban? :-)

A kreativitás nem tanulható és fejleszthető mivel genetikailag behatárolt veleszületett adottság, az intelligencia sajátos megnyilvánulása. Fogások tanulhatók el, melyek segítségével ez az adottság hatékonyabban kihasználható. Egyik ilyen fogás pédául az egyéni tudás növelése, bár atúlzott tudás (specializáció) éppen, hogy ellentétes hatású.

Lem (Védeni aztán nem akarom őkelmét!) nem állítja, hogy a tehetség nem viseli el a mesterséget, vagy a tehetségnek nem kell ismerni a szakmát: azt állítja - miképpen szerénységem és te is a 3. pontodban -, hogy a mesterségbeli tudás önmagában lófaszt ér.

Ha Bruce Sterling tanumányai hatására izzadta ki magából a Zeitgeistet, akkor biza kár volt egy percet is tanulásal töltenie. :-)
Chiang olyan szürke, amilyen csak lehet - ha jól emlékszem rá. Robinson pedig asszem iskola nélkül is az lett vóna, ami. Kedvenc példám OS Card: lefogadom, hogy a Végjátékot nem tudatosan írta remekművé, amióta pedig saját maga is pénzt fakaszt az írás oktatásából, a művei színvonala messze latta maradnak a Végjátéknak.

A Magyar Íróakadémia és társai burkoltan uyganezt ajánlják, kedves lecso... :-(

A kreatív írásoktatás célja nem jó írók produkálása, hanem az kreatív írás oktatói zsebének megtömése.

Kánai András írta...

balfrasz:

(a gép adta az SF taget, a böcsületes blogoszférás nevem alul)

Nos, a reklám, amivel te fogyasztóként találkozol, nem ugyanaz, amit a keatívosztályon dolgozók (legalább felerészben nők!) kitalálnak, röviden csak ennyit erről.

Más. Lem azért kategorikusabb, hiszen kijelenti, hogy a "született író" eltekint "az alkotói módszer egészének kölcsönzésétől". Brrr. Nem hiszem, hogy a prózában sok ösztönös zseni lenne, általában a nagynevű írók is sokat tanulnak elődeiktől, kortársaiktól, így vesznek át technikákat is, pl. tudatfolyam, flashback, McGuffin, széttördelés stb.
Inkább az lehet necces, hogy a prózaírás tanulása iskolapadosan, szemeszteresen működhet-e.

Hát, jól levágtad a példának hozott írókat:-))). Ez már az ízlések ingoványos birodalma, de Sterling Schizmatrix-ja korszakos, Chiang minden eddigi megjelent novellája szerintem remekmű (a Story of Your Life például remek példa a tudományos világkép, a személyes, emberi sors és az irodalmi forma szintézisére), Robinson Mars-ciklusa pedig azért nem olyan rossz, de ha kijön végre a The Year of Salt and Rice, talán többet tudunk majd róla mondani.

A Magyar Íróakadémiához nem tudok hozzászólni: szeretném látni a műveket, csak azok számítanak.

sfinsider.blog.hu

Balfrász írta...

Ha emlékszik valaki pár posttal visszább, az éppen Lem arrganciájáról szól. Kétségteen, hoyg ebben a kontexusban ő, SL a született író, mindeki más legfeljebb mesterember. Ismerős, ezek az emberek így működnek. :-)
Viszont ha a nagyképűség felfújt kotonját kipukkasztja az ember, a gumicafatok között sok kicsre lel. Saját tapsztalatom fiatal írókkal, hogy az igazán tehetséges ember milyen ösztönösen és biztosan érzi a narrációt, a jllemábrázolási technikákat etc. anélkül, hogy tanulta volna. És az ilyen ösztönös tehetség lesz az, aki a mesteremberek számára majad a lemásolandó mintadarabot készíti. Visszakanyarodva egy másik postra, Esterházyt nem véletlenül másolják annyian.
Tragédia, hogy nem iskolát teremtett, hanem scriptóriumot... :-)

A nemi megoszlásól vitába szálnék: nagy presztízsű intellektuális szakmák férfiuaralom alatt senyvedek. A kisebb presztíszűek elnőiesedtek (vö. tanár, tanító). Kreatív ügyben annyi tapasztalatom nincs, de a cégek marketingosztályain gyógyszergyártól kezdve bankon át a markolókanál-gyárig jobbára nők ülnek. Éspelméjű férfivel ugyanis nem lehetne olyan maszlagokat megetetni, mint amelyek időnként a médiába kerülnek...

Hja, ízlések és pofonok. Robinsonnal semmi bajom.
Amit viszont Sterlingről állítasz, engem támogat:
Schizmatrix: 1985, Zeitgeist: 2000. Közben íróiskolába járt szegény. :-)

Íróakadémia.
Pont az outputot hiányolom minden ilyen próbálkozásnál: nem hemzsegnek a tehetséges írások. Sőt, mintha arra menne ki az egész, hogy a jelentkezők kedvét elvegyék az az írástól. Amit csak helyeslek. Ha valakinek el lehet venni a kedvét, akkor annak el is kell venni a kedvét. :-)

Balfrász írta...

A szálnék természetsen két l. Crap.

Én biza még mesterembör sem vagyok...