Várakozásaimon felül sikerült!
Nem azért, mintha tolongott volna a nép, sajna valami kommunikációs fekete lyuk magába nyelte az információt, így a nagyközönség valószínűleg nem is értesült az eseményről, tehát sajátos író-író találkozó lett belőle.
Ezúttal ezt nem bánom, ugyanis a sajtó jelenlétében (a Népszabó újságírója is megjelent körünkben) még egy kis vita is kerekedett a végén, csaknem irodalomelméleti kérdésekről a szokásos könyvrekesztés-anyázáson, az arcok rituális meghasogatásán, ruházat megszaggatásán és Matyi Dezsőt ábrázoló vudubabák kötőtűvel való bökdösésén kívül. (Mintha nem tudnánk, mi, a fantázia napszámosai, hogy a vudu működjön, kell a célpontból egy darab: haj, köröm, sonkacsont, szív, vese-velő, ilyesmi.)
Ami nagyon fontos, alkoholos erjedés eredményeképpen készült italok jelenléte nélkül, viszont Sárdi Tanárnő jelenlétében vitáztunk.
Ez hiányzott az elmúlt évtizedekben, az irodalmi közélet, a viták, a teoretizálás: mostanában döbbenek rá, hogy ha mi nem tudjuk ugyanazt a lilaködös esztétizáló baromkodást nyomni magunkról, az irodalom másik fele sohasem vesz rólunk tudomást. Amikor a hetvenes években a science fictiont itthon és külföldön egyenrangú irodalmi teljesítményként ismerték el, tucatjával munkálkodtak e kishazában is a zsáner teoretikusai, kritikusai, nem a hulla(rothadás)szagú csend, hanem pezsgő viták hozták be a tudományos fantasztikumot az irodalomba.
A rencerváltással ez úgy megszűnt, mintha sohasem is létezett volna, és nagyon különös módon még azt megelőzően, hogy a vállalhatalan szemét beözönlött, és egy gererációra ellehetetlenített a fantasztikus zsánereket. (Az okokba ne menjünk bele!)
Természtesen a vitakultúrát még tanulni kell, egyelőre a hárítás, visszatükrözés, más témára evezés vagy szimpla elhallgatás négyszögében próbálunk díjlovas teljesítményt nyújtani kényesebb felvetések esetében - megjósolható eredménnyel.
Ami bitagul nem teszett, az az, kiderült, utolsó sznobok vagyunk. Mi, elvtársak, a kortárs irodalom rajtunk kívüli egészét nézzük le! Ez a felállás önmagában nagyszerű teljesítmény, a "mindenséggel mérd magad" elv tudom, hogy sohasem volt cél, de, hogy még a "legjobbakkal mérd magad" elve helyett is az "önmagammal mérem magam" elvével beérjük, ez azért több, mint szerénység - ez, barátaim: nagyképűség. Még akkor is, ha magam sem vallom magamat írónak akkor, ha "AZ ÍRÓ"=Karafiáth Orsolya, Tisza Kata, Fejős Éva... Legyen akkor csak író R. Norbert!
Az viszont véleményem szerint tarthatatlan, hogy Esterházy művészetét öntetszelgő, belterjes gőzölésnek tartjuk, a többieket meg, attól tartok, nem is ismerjük. (Félek a grófot sem, bassza meg!)
Felteszem itt tehát újra a gonosz kérdést: Született-e rencerváltás óta eltelt majd két évtizedben olyan fantasztikus mű, mely megállja a helyét mondjuk az Esterházy Péter (Harmonia Celestris/Javított kiadás)-Temesi Ferenc (Por) tengely mentén felsorakoztatható nem zsáner irodalmi teljesítményekkel?
Vidámabb téma: a tagozatzüllés után valódi züllésre gyűltünk (Valódi gyűlésre zülltünk?) a Trombitásban, ahol kiderült, hogy Jun elolvasta az ÚG 13 címlapgrafikáján fellelhető karaktersorozatot. Muhahahahaha!
Ezúzon is gratulálok Junnak!
Viszont ez két és fél dolgot tételez:
- Ártatlan lelkek nem ismerik fel, hogy az említett karaktersorozat a kép része, "Az íráskép jövője, a jövő írásképe", hogy picit stílszerű legyek. Ez már többszörre fordul elő. Remélem, hogy csupán a neten fellehető kis méret rovására írható.
- Mégiscsak el lehet olvasni azokat a fránya, az ábécé mai betűinek (kizárólag általam definiált és jósolt) evolúciójának eredményét.
- A fél: Jun japán génjeiben még benne van a krikszkrakszok silabizálgatása utáni titkos vágy és képesség, a genetikus memória akadémikusok által kételt jelensége tehát bizonyítást nyert!
Ha az Egyesült Államoknak nem, akkor vajon kinek vagy minek érdeke az amerikai hadsereg tartós jelenléte Irakban? Megfejtéseket a következő címre várják:
(Miért volt egy olyan érzésem, hogy az iráni tárgyú honlapok böngészése közben mintha vonakodna a hálózat a letöltésekkel...? Mert paranoiás vagyok, természetesen.)
31 megjegyzés:
Závada Pál.
Mi van vele?
Az Erő.
Eltévedtem, bocs a fantasztikus művön nem a zsánert - vagy mi a bránert :-) - értettem.
Az Erő velem van. Meg egy baseball-ütő.
Nagyon szeretem, hogy a kényelmetlen kérdésekre mindig oly máély és bölcs hallgatás a válasz. :-)
Lehet hogy a mai sf írógeneráció nem elég erős (nem gondolom).
Vagy csak olyat "termeltek" ami eladható, és ennek ára van (nem hiszem).
Vagy szimplán csak belefáradtak az ilyen jellegű kérdésekbe.
Belefáradni csak abba lehet, amit csinál az ember. et az illetlen kérdést tudtommal nem szokták föltenni az SF író-olvasó találkozókon. :-)
Csináltátok már. Végigrágtátok ezt a csontot elégszer.
Akkor mi végre újrakezdeni?
Nem jött ki még az a nagy mű? Nem ezért vannak az írói műhelyek?
Hát ez az: nem rágta senki a rencerváltás óta.
Írói műhelyek? Azok nincsenek.
Nem hinném, hogy pusztán azért, mert véletlenül a mi termékünk is mű, okvetlenül műhelyben kellene készülnie... Irodalmi szakmunkástanuló... Rettenetesen hangzik... :-)
Nevezd aminek akarod. Pl. a Terra ilyen. Ha nem lenne, jogosan írhatnám azt, hogy csak jártatod a szádat, de nem teszel semmit.
A magyar műhely: "Főképp a költők áskálódtak ellene, ezek az izgága, hibbant lények, akik apostoloknak hazudják magukat, de ha ketten vannak,a harmadikról lerágják a húst, a költők, akik a tisztaságról énekelnek, de elkerülik a fürdőszoba tájékát is, a költők, akik mindenkitől, még a koldusoktól is csak egy kis hírt, csak egy kis szeretetet, csak egy kis szobrocskát kunyorálnak az utcasarkon ..., ezek a széllelbélelt, sápadt önfertőzők, akik lelko üdvösségüket is eladják egy rímért, egy jelzőérért..." és így tovább, és így tovább :-)
Kedves lecso,
fogalmam sincs, hogy ki vagy, de úgy teszik neked meg arról nincs fogalmad, mit veszel fejedre, ha Terrát pozitív felhanggal emlegeted.
Egyébként nem műhely, aki ismeri a munkamódszerünket, az mindent mond, csak ezt nem. Kínkamra, Talán...
A legjobb az "önfertőző" jelző az idézetben...
Lefelejtettem a szerzőt-művet: Kosztolányi - Esti Kornél
A Terra jó kezdeményezés, paranoiás (akarom mondani, bogaras) vagy :-)
"Terra, tudományos-fantasztikus rím(kín)kamra"
Így sokkal érthetőbb :-)
Kicsit belekóstolva balfrász szerkesztési stílusába: nekem kifejezetten tetszett és hasznomra volt. A buksisimogatás kutyakölyköknek való, az írópalántának egyenes beszéd kell. (nyilván személyes vélemény)
Ezt most azonnal abbahagyni!
Meg vagytok tik őrülve?
Engemet senki se szeret, mer' paranolyás vagyok!
A bogaras az egy egészen más kérdés, életem egy szakaszában ízeltlábúakkal dolgoztam (meg pakisztániakkal, a kettő egybeesett), különben is, gyerekkoromtól csodálom azokat, akik kívül hordják a vázukat.
Namost, ha valaki nyelvetújit, az nyelvújító. Ha valaki ezt ötödjére teszi ugyanúgy, és naná, hogy 980 oldalon, az akkor már szellemi onanizációt követ el. Ebben nem értünk egyet persze - de ez nem jelent lenézést, csak véleménykülönbséget.
:P
Kazinczy megjelentett volna valamit 980 oldalon? :-)
Az irodalmi nyelv megújítása asszem nem keverendő össze a nyelvújítással. Az utóbbi hathatós médiatámogatással most folyik (befolyik, hehe), az előbbi meg mostanában nem nagyon.
Úgy a magam részéről a publicisztikát leszámítva az Esterházy életmű nyolcvan százalékát ismerem, és nem találtam benne túlságosan sok önismétlést. 980 oldalas művet sem: a Harmonia is csak 920 oldal. A javított kiadás meg 282.
Hát, nagyregény, ha ennyi oldalra sikerült, mit csináljunk? Az a bosszantó. hogy valahogy nincs benne egy felesleges sor sem. Sőt, hiányzik belőle éppen 282 oldal... :-)
És valahogy úgy sikerült megújítania a magyar irodalmi nyelvet, hogy még legalább öt másik irodalmi nyelven is meg tud szólalni. Olasz googlibookja elérhető...
Szóval, szőrmentén kérdem: nem lehet, hogy van benne valami? Mert hát ez nem úgy van, hogy az amerikai írásból film készütt, oszt' aztán minden nyelvre lefodíccsák, mer' bambasikert illik. Nincs film.
Mondjuk van hazai kiadó, ami nem sajnálja a pénzt, vannak külföldi ügynökök, aki ügysesek, de meg lehetne ezt a mi szövegeinkkel csinálni?
Valószínűleg meg. Csak minek? :-)
Ja, pénzért. OK.
Viszont bejegyzésed a kérdésre nem válasz...
A kérdésre a válasz: nem, nem volt. Mert Spiró regénye sem számít annak. Hm. Vagy lehet, hogy pár garbós vagy narancssárgapulóveres-kéksálas alak számára igen?
:P
920. OK. 980-60. Tördelés kérdése. Ne lőj! Balfrász! Élni akarok még. Ne lőj!... Neee... Ááááááááááá....
:)
Ne vedd magad olyan komolyan! :-)
Engem legalábbis nem kéne...
Azért pontosítottam a számot, mert igazságtalan azzal vádolni valakit, hogy állandóan 980 oldalon keresztül ismételgeti magát, csak mert első nagyregénye 900 oldal fölé sikeredett viszont az illető alapműfaja a kisregény,
Nem mindegy, milyen hosszú? Mármint, ha könyv?
Spirót nagyjából le se szarom, a pulóverem színe pedig piros. A Jimmykék sálam meg a kémia és a mosógép technológia jóvoltából épp tegnap bugyikék nemezgolyóvá változott, tehát jobb, ha nem utalsz rá mély(kék) gyászomban, mert úgy járhatsz, mint azok, akik a Dutyi diliben azt a nagydarab baltás gyilkost a családjára emlékeztették... :-)
A választ egyébként elfogadom, márcsak Teheránba kellene feladni a másikat, és felsőbb osztályba léphetünk... :-)
Ó... én feladtam a megfejtést, de a bakkecske nem volt ott, és így elbizonytalanodtam és hazajöttem...
Nesze neked túl sok információ... Ha nem beszélsz a kecskéről, minden rendben zajlott volna... Az internet a hibás, no meg te - színvakok gyöngye.
:)
(Semmi gond, én meg süket vagyok.)
Ez nem költői kérdés volt? :)
"Született-e rencerváltás óta eltelt majd két évtizedben olyan fantasztikus mű, mely megállja a helyét mondjuk az Esterházy Péter (Harmonia Celestris/Javított kiadás)-Temesi Ferenc (Por) tengely mentén felsorakoztatható nem zsáner irodalmi teljesítményekkel?"
Nem született.
Sezlony röviden, pontosan válaszolt a kérdésedre.
De azért ez nem véletlen: jó, sőt, ami még fontosabb, nemzetközi összevetésben is egyenrangú (szándékosan nem használom a zseniális, formabontó, kimagasló szavakat) SF-regény létrejöttéhez több minden kell.
Kellenek olyan írók, akik tényleg science fictiont írnak, nem valami felmelegített Star Wars-t vagy fantasyt. Egyszóval igényesek. Merészek. Ötletesek, és van stílusuk, irodalmi tudásuk is. Két ilyen írót tudnék megnevezni per pillanat itthonról.
Kellenek olyan írók, akik tisztában vannak vele, hogy az angolszász piacokon milyen SF-műveket emel a kritika és a közönség magasba. Szóval olvasottság, van internet, hajrá. Jó, hogy van endless.hu, például.
Kellenek olyan folyóiratok, kiadók, amelyeknél jó szerkesztők dolgoznak, és nem mindent eresztenek át a szűrőn (persze a szerkesztői szubjektivitást soha nem lehet kizárni). Szerencsére újra van Galaktika, és az Agave is minőségi munkát végez.
És persze ne felejtsük el, hogy a science fiction rétegműfaj volt régen is, most is, legfeljebb a reputációja nagyobb, mint régen. És mert rétegműfaj, emiatt pl. kevesebb lappal, íróval és művel gazdálkodik. Ha bemész az Írók Könyvesboltjába a Liszt ferenc téren, pl. megdöbbentően sok kortárs magyar verseskötetet fogsz találni, míg a Zsoldos-díjra évente csak néhány regényt jelölnek. Ja, és a finanszírozás: pályázaton azért nehéz scifivel pénzt elhozni.
Én egyébként optimista vagyok, szerintem sokkal jobb most a helyzet, mint a nyolcvanas években: akkor azért sokkal kevesebb jelentős mű nem juthatott el hozzánk, most akármit elolvashatsz.
Ráadásul van már néhány olyan fiatal írónk, akik igényesek és a kliséken túlnéznek. A Zsoldos-díj élén is olyan személy áll, aki olvasottságát és több évtizedes tapasztalatát adja a zsűri munkájához.
(Halvány visszakérdezés: és a szocban kimagasló művek? Nemzetközi összehasonlításban is klasszis magyar SF-regények? Hmm...? ((nagyon nagy kár by the way, hogy a hazai olvasóközönség lemaradt a Delany-, Zelazny-féle new wave-ről, és ami rosszabb, ezt íróink is kihagyták...))
Egyetértek abban, hogy nekünk is képben kell lennünk az aktuális nem SF irodalmat illetően, de sznobizmusom folytán egy új Sawyer-, Egan-, Haldeman-,László-, Antal-, Szélesi- vagy Hackett-regény azért nagyobb izgalommal fog eltölteni, mint a legfrissebb Bródy Sándor-díjas kötete...:-)
És azért a kortárs szépirodalomban sem mind arany, ami fénylik.
Én személy szerint nem a teoretikus vitákat hiányolom, hanem a műveket. Sokkal több jó magyar SF-regény kellene!
SF: sokkal egyszerűbb a válasz szerintem: azért nincs az irodalmi élvonalhoz fogható sf-mű, mert a hazai szerzők egyszerűen nem elég "jók" ehhez.
Azt viszont nem tudom, hogy ha jönne egy olyan sf-szerző, akiben meglenne mindaz az írói kvalitás és még a szándék is, hogy úgy írjon sf-t, hogy az a "nagy" irodalomban is sikeres legyen, nem esne-e két szék között a földre.
sezlony: kimondtad:-)
de tedd hozzá: még. még nem elég jók, de pár éven belül talán azok lesznek.
A dolog attól sokkal bonyolultabb, hogy vannak-e ilyen kvalitású írók a fantasztikumban, ezért szándékosan a művekre és nem az írókra tettem fel a kédést.
Sezlonyban például minden megvan ehhez, Szélesiben is, ha nem pusztán mesélni akar, hanem mondani is valamit. És megvan azokban a mai huszon-harmincéves fiatalokban, akikkel mostanság kezdtünk dolgozni.
De!
Nincs fogadókészség a másik oldalon, egyszerűen azért, mert az igazán nagyokon túl (akik talán egy tucatnyian vannak, a kiadók szeretőit és ágyasait is beleszámítva, amennyiben a nagy nagy példányszámot jelent) annyian vannak, akkora és annyi kontraszelekciós igénynek kell megfeleniük, hogy ezen a tetves kis piacon nem engedhetik meg a körön kívüli sikert (szakmai és/vagy közönség). Plusz, attól tartok nemigen szeretnék a szakmai kihívást sem, mert esetleg kiderülne, hogy alulmaradnak egyes lenézett lektűrszerzővel szemben.
Ha pedig ott nincs fogadókészség, itt megsütheti bárki a tehetségét és tudományát.
Már Lem megírta 1974-ben, hogy az irodalom zárt a mi irányunk felől. Onnan a kirándulás a fantasztikumba bocsánatos, sőt jópofa félrelépés, innen átrándulni oda a kasztrendszer megsértése, tiltott aktus. Azóta romlott a helyzet, épp azzal a szemétmennyiséggel lett rosszabb, ami az irodalomra rakódott. Mert ha szemétnek az olvashatalan szart nevezzük, akkor az ún. magasirodalom egy nagyságrenddel nagyobb szarkupacot termelt, mint a fantasztikum egésze. A sznob, belterjes irodalmi faszverés éppoly szemét, mint a Shayren féle agyatlan kliséhamaz. Csak éppen a belterj és sznobizmus révén az a másik szemét éppen úgy legitimálja saját létezését magasirodalomként, mint a mi szemetünk léte legitimálja a sznobok szemében a mi gettóba zártságunkat. Asszem minél silányabb a magasirodalom termése, annál magasabbra emelkedik a fal a fantasztikum felé.
Szerintem bennem nincs meg. Nagyon szívesen írnék szépirodalmat*, hordanék garbót és lenőtt tincseket, de nem megy, keves vagyok hozzá.
* Ami persze egyúttal sf is lenne, mert a nélkül nem lennék meg.
Bocs, hogy belekotyogok eme magvas beszélgetésbe,de egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ki ne egészítselek benneteket...
Ha a sci-fi szépirodalmi lehetőségeit vizsgáljuk, át kell lépnünk a saját árnyékunkon. A helyzet az, hogy a szépirodalmon belül mostanság nagy csaták zajlanak. A hagyományosan író művészek küzdenek a nagyrészt szófosó okostojásokkal. És egyre inkább az utóbbiak kerülnek pozíciókba...
Agyi és nyelvi rejtvényeket író költők döngölnek földbe igazi költőket, pont és vessző nélküli szöveggyártók néznek le nagy tudású írókat. Ezek a lenézők legtöbbször még a helyesírást is a szövegszerkesztőből lesik el. Egymás barátai, és egymásnak gyártják a szöszmötölő, minden szart leíró írásaikat. És egymásnak fizetnek. Pályázataikon nem nyerhetsz sci-fi novellával, mert te összefogottan gondolkodol, nem látod be, miért kéne leírnod a zsíroskenyér minden morzsáját, a szoba minden csacska rezdülését, a jellem gyerekes nyivákolását.
Ezek az emberek utálják a hagyományosan író szépírókat is. Mert azok hülyeségnek tartják a szófosásukat, és látják az írásról, hogy nem művészien részletező, inkább mesterségbeli tudáshiánnyal teleszórt. Tudják, hogy az ürge egyszerűen nem volt képes összefogni a gondolatait.
Amíg ezek a nagyfiúk uralkodnak és egymásnak osztogatnak díjakat, a hagyományos stílusú sci-finek nem lesz helye a szépirodalomban. Írjatok nekik pont és vessző nélküli, szöszmötölő szófosást! Meglátjátok, ha sci-fi, ha nem, díjazni fogják...
Szenk
szenk: szerintem ez túlságosan sztereotíp.
Lehet, hogy az, Sezlony, de bárhol járok mostanában, mindenki ettől szenved. Ha beküldesz egy hagyományos novellát egy magát komolynak tartó pályázatra, és nyerni akarsz, tízszer jobbnak kell lennie a modernkedők írásánál. A zsűri egyszerűen lenézően áll hozzá a hagyományos dolgokhoz. Ezt sok emberke tapasztalata alapján állítom.
Persze zsűrije válogatja... De sajna egyre több az egymásnak bírálgató bizottság.
Szenk
Megjegyzés küldése