Everyday Time Travel

több is megesett velem a héten.

Hétfőn elkezdtem olvasni a Sötét Torony utolsó kötetét, és nem csak a könyvben van időutazás, magam is visszakerültem 2006 őszére, amikor először olvastam, igaz akkor eredetiben. Más idők voltak. Akkor otthon voltam, most csak itthon...

Egy kicsit a fordításról, már a hatodik kötetben volt valami elmozdulás a javulás felé, Mondd köszönöm, mondd halleluja! például a fordító végre le tudta fordítani a tépőzár szót. Ez azért lényeges, mert az Átokföldek (na jó Puszta földek, Grrr) kötetben Lud városában a ZZ Top Velcro fly című számára ment az akasztás. A Velcro fly* pedig azért jelent valami többletet is, legalább lábjegyzetben illett vóna megmagyarázni. Mindegy, vissza a mába. Elmozdulás. Fordítónk az utolsó kötetben végre egyszer - igaz, roppant óvatosan -, de mesterlövésznek fordította a gunslinger-t (bár ez még lányom általi megerősítésre vár - elfelejtettem megjelölni, hogy elenőrizzem az eredetit), és (pezsgőbonás, tüzijáték, ünnep) egyszer, igaz, csak egyetlen egyszer, jelentésárnyalatának megfelelően úgy mondta: "elfeledted apád arcát" a "megfeledkeztél apád arcáról" förtelem helyett. Nemtom mondtam-e már, hogy ez utóbbiról mindig az jut az eszembe, hogy az előszobában, a kulcsok között ott lóg a papa arca, és erről időnként megfeledkeznek, és nem viszik magukkal... Persze ez a fordítás sem mentes a fordítói egótól erdeő szörnyűségektől, és a durvább/satnyább félrefordításoktól.
A kedvenc minorkáim:

• a szögecselt ÓNból készült vasúti kocsi, mely puha fémből senkinek a világon nem jut eszébe ekkora tárgyakat készíteni, annál inkább BÁDOGból (Lásd Cat on a hot TIN roof és TIN Lizzy, mely előbbit irodalom-, színház- és filmszerető embernek Macska a forró BÁDOGtetőn címmel kötelező ismerni , az utóbbi néven pedig autószerető emberek szeretik a Ford T-t, mint BÁDOG Böskét.) és a
• "homorú cuppanós kis gumira akasztott tábla" mely a "There was a sign hanging in the door FROM A LITTLE RUBBER SUCTION CUP" mondatból fordult magyarra. Well, ahogyan az erdetiben szépen le is van írva, a "homorú cuppanós kis gumi" abbiza egyszerűen tapadókorong...

De végül is hagyjuk, iszonyú nagy és nehéz munka volt a Sötét Tornyot lefordítani, akárhogy is sikerült, megvan, velünk van, olvashatod, mondd köszönöm, mondd halleluja!

Egyébként a Sötét Tornyot a nyóckerben nem jó olvasni, különösen nem a Keleti pályaudvaron szinte napjában kétszer áthaladva. Az arab és mindenféle üzérek homlokán óhatalanul a lüktető, nedves, piros lyukat keresed, és Oriza után kaparászol a szatyrodban, hogy leüsd a fejüket. Ők persze nem a Dixie Pig-ben vacsorálnak, hanem mondjuk az Oriental Lambban, (vagy a Keletivel szemben, a Nílusban, voltam ott és ki is jöttem élve, mondd köszönöm, mondd haleluja!) de a nyárson valószínűleg ugyanúgy hosszú disznó forog...

All Hail the Crimson King!

Csütörtökön a másik időutazás 1993-ba repített: ez igazán kellemetlen élmény, akkor kaptam életem első napszúrását, ami, ha nem próbáltad, nem tudhatod, hogy mily rohadt érzés. Akkor jól jöttem ki belőle: amikor harmadnap - már a világmindenség forgása nélkül -, magamhoz vettem az ágyba a ceruzát és a rajztáblát a gyenguszon - Lo and behold! -, tudtam rajzolni. Ezt úgy kell érteni, hogy attól kezdve bármit le tudok rajzolni. Valami helyredrótozódott átmenetileg felforrt agyamban... Na, ez nem történt meg csütörtökön (hacsak nem ostobább lettem, de az úgyis napról-napra program), és senki szerint sem lehetett napszúrás, mert az üzemudvaron történő kétszeri áthaladás alatt olyat nem lehet kapni, mindenesetre halálpontosan azok a tönetek jelentkeztek délutánra, haza kellett jönnöm a mókából, pár szerecseny, meg arab, meg latino, meg délkelet-ázsiai gyerekkel több fog elhullani emiatt, de mit csináljak, egy órával később egyáltalán nem jutottam vona haza, olyan szarul lettem, a Trombiba se tudtam elmenni, pedig szívesen találkozam vóna a folkennnel, dehát a világ ingott rendesen még péntek délben is. Szakértők vírusfertőzésnek mondják, ahogy jött, úgy ment el mára, és valószínűleg igazuk van. Én napszúrásnak éltem meg.

Péntek késő délután így aztán jól besaridonozva kellett, hogy menjek Manó első gimnáziumi évnyitójára a Berzsenyibe, és mondhatom, nem a Saridon küldött időutazásra. A gümnaszüónban rendezték az eseményt, s mivel az oskola ippeg százötven éves (ide járt pl. Gábor Dénes), hát a pán-XIII. ker. protokolláris megnyitóját itt tartották. El is gyütt a jó pógármester, és olyan beszédet vágott ki, hogy ott a panelfalak között azonnal visszazuhantam 1984-be (höhöhö), amikor GAMFos diák koromban, május elsején Matyi (Nem Dezső, nem Lúdas és nem Rákosi, hanem Szűrös) vonalas beszédit vótam kénytelen möghallgatni. Nem volt itt pártunk, meg kormányunk, meg ötéves terv, de a kora nyolcvanas évek vonalas szele fútt az ember szájábul...

Egek, az ország még mindig a bolsik kezében van, és ezeknek fogalmuk sincsen arról, hogy a világ elmozdult...

Jegyzetek:

*
Hey, look at the hooks
On your pants makes you wanna dance.
I say yeah yeah,
I say yeah yeah.
There aint never a catch, all you got to do is snatch,
Do the velcro fly,
Do the velcro fly.

You need just enough of that sticky stuff
To hold the seams of your fine blue jeans.
I say yeah yeah.
I say yeah yeah.
There aint never a catch, all you got to do is snatch,
Do the velcro fly,
Do the velcro fly.

Well, it feels so right when you squeezed it tight,
When you reach the end do it over again.
I say yeah yeah.
I say yeah yeah.
There aint never a catch, all you got to do is snatch,
Do the velcro fly,
Do the velcro fly.