A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm

2008. augusztus 20., szerda

Computerized Jeremiad

Nem vagyok geek, szinte sohasem iszom kávét, a pizzámat magam sütöm, és nem rendelem, ugyan tudok programot írni még real time-ban is, de a béke megőrzése és az emberiség jövője kedvéért nem teszem, de ha tenném se állnék föl a kódsor közben kávézni, meg cigizni, hogy ne tudjam, hogy is tartottam, amikor visszaülök a rohadt gépem mellé, és igazából nem is henteltem le senkit, csak Gates és Jobs papákat paszíroznám vissza kedves mamájukba, de nem csecsemőkorukban, hanem amikor már kamaszodni kezdenek, és karikás a szemük a sok rejszolástól, ja és már nem háromkilósak, na ez a lényeg, nem rejszolás meg a karika, de azér a pattanás meg a szemüveg se segített, azért olyan ez az egész ámítástechnika, mert olyan emberanyag csinálta és csinája, akit kamaszkorában sorozatos nemi kudarcok értek, és inkább a kódokba verték a tudományukat, ahelyett, hogy az anyukájukkal szórakoznának helyettünk, Gates hasonlata az autókra igaz, de ha a számológépekre alkalmazná azzal a kitétellel, hogy ha nem ő és a hozzá hasonlóak kezdték volna el, azt kéne csacsogni a kapzsi barmának, hogy ma már a vilgon minden embernek lenne olyan tenyérgépe és hálózati kapcsolata, ami lepipálja a mai legmodernebb sokmagos anyámtyúkját, holografikus kijelzővel és huszonnégy óráig tartó akkuval, de a lényeg, hogy olyan programokkal, melyek nem basznak föl négyszázezer darab fájlt a gépre, hogy egyáltalán elindulni tudjanak, de főleg nem omlanak össze fél percenként, ledarálva a merevlemezt is, nem is lenne merevlemez, a kurva anyját, aki kitalálta, szilárdtest memória lenne, terrabájt méretben, ajjaj, túl sok az anya a szövegben, valószínűleg túl sokat gondolok ezeknek az anyjára, aki valami egészen ősi mesterséget űz még most is, bár a rútviszeres potrohú floridai nyugdíjas papák már fanyalognak és nem veszik be a viagrájukat... ha igazán jótékony lenne a világgal, időgépet építene, és visszamenne abba korba, amikor Jobsék is kezdték, és egy kiállításon egymás mellett volt a standjuk, és akkor felrobbantaná az EGÉSZ kurva csarnokot, nemcsak magukat meg Jobsékat, az EGÉSZ kurva csarnokot, a rengeteg geekkel, akiket még nem hívtak geeknek, csak lütyő kamasznak, meg a pattanások, és lehetne előről kezdeni, az IBM és a Xerox is baszhatja, odaadta a jétékszereket két kapzsi, pápaszemes tinédzsernek, tudván, hogy úgyis elbassza mindkettő, mert csurig vannak azzal a bizonyos folyadékkal, amelytől más kortársuk annak rendje és módja szerint szabadul meg, ahelyett, hogy elásták volna őket a kukoricásba, mint Joe Peschi-t

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hű, ez jól esett, így kora délelőtt. :D

Laura

Névtelen írta...

Azt a hanyattaszott, kurta istrángját! De szép hosszú káromkodás! Akár én is mondhattam volna! :-D :-D :-D

Én még hozzátenném: mi a búbánatos ...nak kell a Vistában rendszergazdai jog bizonyos beállításokhoz, és mi a ...nak nem lehet azt elnyerni azt, még akkor sem, ha rendszergazdaként vagyok bent, he?

(A legszebb az, hogy az Office a postod szövegét szépen aláhúzná, és kiírná, hogyaszongya: "Túl hosszú mondat")

Balfrász írta...

Muhahahaha!
A Faszarinak most csak annyi kellett, hogy rábökjek: "Blogger: Irányítópult", ideges kuncogással már omlott is összefelé.

Egyik kollégám szakmailag szeretné használni a Vistát (a nájv bolond, de a laptopját azzal adták, mé nem vette le nemtom?), FONTOKra! van szüksége a munkához: a kibaszott repedsarkú motherfucker Pista ugyanezt játsza neki a rendszergazdai jogok körül, és kezdheti előlről minden bekapcsoláskor a Fontoskodást...

Az Hivatalról ne is beszéljünk! Milyen kár, hogy ne magyarították a programcsomag nevét! El lehetne keresztelni Microsoft Sóhivatalnak...

Névtelen írta...

Hahaha, ez az „Egy mondat a nördségről” –

http://karotta.blog.hu/2007/02/14/egy_mondat_a_nordsegrol

– gonosz ikertestvére!

Balfrász írta...

Nincs ebben semmi gonosz, te nörd!

Mentségedre, te sohasem fejleszttteél oprendzsret és velünk együtt szívod a pattanásosság minden "eredményét" - csak te élvezed.