Kill a Macin(gbird)tosh

Hogyan öljünk Mac-et? Hosszas kínzás után vasárnap sikerült megfektetnem öreg PowerBookomat. Csodák nincsenek: egy nyolc-tízéves gép, melyet nem grafikai munkára terveztek, hosszú kínzás után végül kiakadt az Adobe Illustrator alatt - egy kb. tizenhat csomópontból álló objektum pontjainak toszogatásakor (Ugyanezt a logót végül tíz perc alatt összedobtam a Word rajzolóprogramjával. Egyetlen komputer sem sérült.). Az Adobe egy Microsofthoz illő tohonya szörnyeteg, amely ügyesen monopolhelyzetbe tornázta magát határ szar programjaival. (Jobbára a pdf-nek köszönhetően, ne feledjük!) A CorelDraw 3 annak idején 386-on futott, és ezer csomópontból álló objektumokkal vígan ellébecolt. Tizenkét évvel és három verzióval később a 10-es Draw sem ölte meg a Dell laptopomat… Egyszerűen mert úgy írták meg őket, hogy erőmű nélkül is fussonak. Mac-em most szervízben van, a vinyó valószínűleg nem sérült, csak összeírta magát a szerencsétlen kínjában. De még halálában is sikerült kimenteni belőle mindent, halleluja! Ami azért lényeges, mert a Justitia III. csaknem készen veszett volna el benne, és ha azzal az anyaggal másodszorra is történt volna valami, hát – sohasem fejezem be.
Ezt a begyzész is a budin írom, a deszkán, a lyuk mellett...

Emiatt nem tudtam válaszolni az előző posthoz tartozó, a magyar sci-fi színvonalát feszegető hozzászólásokra. A téma megér legalább egy nyúlfület nemcsak megjegyzésként, engedjétek meg, hogy itt válaszoljak, végül is egészen hosszan!
Végre abban egyetértünk, hogy a sci-fire, és nemcsak a magyar sci-fire, a tizenkilencedik századi irodalmi megoldások a jellemzőek. Abban már nincs egyetértés, hogy ennek mi az oka. Magam részéről sezlonyhoz csatlakozom, hogy amiért nincs valódi fejlődés a sci-fiben, abban a történet mindhárom szereplője a ludas: az író, a piac, és az olvasóközönség (így talán elkerülhető az egyéni tiltakozás).
Ebben a hármasban az írók tehetségtelenségét/restségét/konformizmusát látom a legkisebb bajnak, mert a lustaság orvosolható (lásd a Rest macska c. magyar népmese), a tehetségtelenség pedig normális közegben rövid idő múlva elveszíti publicitását. A konformizmus okai a piac és az olvasók jelentette visszacsatolások - normális viszonyok között sem az olvasók, sem a piac nem kényszerítenék az írót arra, hogy bevált sablonok szerint írjon. Jellemzően az első könyvek általában sokkal frissebb stílusban íródnak, azután, amint az író egyre professzionálisabbá válik, nyirbálódnak le a forradalmi megoldások, szürkül be a tehetség a piac nyomása és az olvasói igénytelenség kényszere alatt.
Remélem sikerül jó sok olvasót megsértenem, nekem már úgyis mindegy, de remélem azt is, hogy az olvasók java elgondolkodik saját olvasói szokásain és elvárásain, hiszen éppen ők azok, akik választásukkal a folyamat végén meghatározzák a fő visszacsatolást. Az Olvasó mentségére fel kell hozni azonban, hogy igénytelenségének legfőbb oka maga a piac, a tőke logikája, a pillanatnyi profit principalitása. Ebbe ugyanis bőségesen belefér az olvasó manipulálása: egyrészt marketing, másrészt a kínálat alakítása, harmadrészt az általános fogyasztói elbutulás/butítás révén. Magyarországon ez a kritika hiányával és a terjesztés dominanciájával súlyosbodik.

In memoriam reloaded. Bár sokan kárörvendően figyelték, többen az „ugye megmondtam!” önelégültségével kommentálták az Agenda kiadó csődjét, most, hogy elolvastam Benyák Zoli (Jonathan Cross) Veszett lelkek városa című regényét, azt kell mondanom, hogy minden hibája ellenére nagy veszteség, hogy annak a kiadónak kellett így végeznie, melynek induló három kötete között legalább egy* megkerülhetetlen remekművet ki tudott adni, ezzel helyet adva egyben az első gondolatilag is jelentős magyar mágikus realista regénynek.

Jegyzetek:
* Azért csak egyről szólok, mert Ilona könyvét még nem volt alkalmam elolvasni.mmm