Úgy teszik, másból sem áll az év, mint határidőkből.
Holy shit!
Az utolsó utáni pillanatban bevittem a Kossuthhoz a Kódot és a folytatását. A harmadik könyv sajnos csak a prológusig jutott, de mindegy, őszre elkészül.
Érdekes lesz barátokkal versenyezni.
Egy másik pályázatra is elkészültem - egy nap alatt. Kíváncsi vagyok, ugyanis kínomban kifejleszettem a Klein-palack novellát. Ez túllép a rekurzión, a közepén hívja meg önmagát.
A rövid határidő a barátom, a hosszú az ellenségem. A Kód könyvek már egy éve készen vannak, erre nagy kényelmesen majdnem lekéstem a pályázatot - a szerkesztés miatt.
A Galaktika kiadja Clarke gyermekkor végét, az öreg egyetlen igazán jó regényét. Möbius ezért kap fogni valamit.
Ezt most hallottam, neked biztosan nem új. Valami mégiscsak van Alsó Merániában, csak oda kellene figyelni. Asszem ez most igazabb, mint az eredeti szöveg, hiába nagyon jók az eredetit éneklő zenészek.
Pedig aszittem a alsómerán underground nem képes túllépni az Európa Kiadót vagy a Controll Csoportot.
"Ahol az arcomba vágják a magam arcát..."
Kurva óraátállítás (spóroljunk a multiknak a saját zsebünkből, gratulálok, vs. összeségében mégiscsak kíméljük vele a bolygót, szóval nem tudom) miatt megzavarodván a legfontosabbat majdnem elfelejtettem:
A magyar fantasztikum legtisztább emberének, mellesleg egy (erős szerkesztővel) kivételesen jó fordítónak a portréja, plusz figyelmreméltó és követendő fordítói ars poetica a scifi.hun LNPeters felvételében.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
No, ha már úgyis a határidőkről van szó, mivel ezek a „kivételesen jó” meg „akkurátusan igényes” jelzők egy kissé váratlanul értek, annyival még itt kiegészíteném azt a beszélgetést (erre az egyre elfelejtett rákérdezni L. N.), hogy az igazán jó fordításhoz minden esetben több idő kellene, mint amennyi általában a rendelkezésre áll; csak akkor tud az ember igazán elmélyülni a mű hangulatában, utánaolvasni rengeteg fontos dolognak, ne adj’ isten beleásni az író életébe, magánéletébe – ahogyan azt a Szürkeszakáll fordítója is tette –, ha nem kell állandóan a határidő miatt stresszelnie.
Tyereskova mára annyira lement kutyába, hogy sajnos szalonképtelenné vált (lásd, ahogy túltett Fábryn, aki szintén nem egy szende kerti ibolya). O.
A Kossuthnál nem volt gond az anonimitással? Vagy már nem jeligés a pályázat? :)
Anno Nemere vitte be mindig személyesen a műveit a pályázatokra, hátha felismerik. :P
Általában nyert.
Laura
Határidő nélkül mikor fejeznéd be, öreg drúg? :-)
Nem vagyok olyan híres, hogy a Kossuth titkárnője felismert volna: nem sérült az anonimitás. :-)
Az "Illatos a pinámra" gondoltam, amikor azt írtam, azt hittem a magyar underground nem tudott túllépni az elődökön. Azzal nem is: merő polgárpukkasztás nem vezet sehova.
Ezekkel a Magyarország dalokkal (mind a kettővel) az a bajom, hogy olyan érzésem van, mintha a Hazám, hazámat Otto énekelné, Tiborc panaszát meg Biberach...
Az anonimitás már ott sérül, hogy ide kiírtad a címét.
Angel
Kiírtam volna? Nem hiszem. :-)
Megjegyzés küldése