Kedves alakváltó barátom szépen belekavart abba, amibe nem illik, amikor fellinkelte az Index beszámolóját a hangzatos nevű Magyar Író Akadémia szépírói mesterkurzusáról. Az egész elnevezés gyönyörű oximoronná válik, ha megtanulja az ember, hogy kezdő íróknak tartott afszságról van szó, akinek egyedüli nyertesei (ezt bármelyik résztvevőnek azelőtt elmondtam volna, mielőtt legombolja a tandíjat) az ún. oktatók. Akadémiát, csakúgy mint mesterkurzust minden jóravaló szakmában haladóknak és nem kezdőknek tartanak. Meglehet, az ún. oktatói állomány összetétele akadémiai szintű és mesteri, és akkor nem is hazudtak a t. szervezők akkorát - ebben. Persze, ha valaki olvasna Vonnegut-ot, az tudna valamicskét erről az ún. írásoktatásról.
Személy szerint, és ezt ne vegye senki nőellenességnek, mindössze a szemrevaló hölgy életkora (~=a feleségemével) tölt el borzadállyal: ha tőle kellene tanulnom írni, valami végzetes meggondolatlanságot követnék el. (öncenzúra)
Vámos Miklóstól bármikor örömmel.
Ahogy tapasztalon, a kishaza a grafománok országa, az egy főre eső írók száma kettő, beleértve a kisdedeket is. Ettől csak az alkoholfogyasztásunk és az öngyilkossági statisztikánk volt rémísztőbb - az átkosban. Tempora mutantur. az írás a nép ópiuma. Grrrr. Ismerve a könyvpiacot (nagysága őneki, ugyebár) ezt még buzdítani és elhinteni azt a két mítoszt, hogy i.) be lehet kerülni a brancsba, ii.) (szép)írásból meg lehet élni azon a pár emberen kívül akárkinek, akik valóban ebbül élnek már talán több is mint pofátlanság. Büntetendő cselekmény. Nagyjából olyan káros, mint a Viktoromék hintette mítosz, miszerint fiatalok bekerülhetnek az ún. politikai elitbe. De ne politizáljuk! Igényes olvasót kellene inkább nevelni, esetleg csak kezdő és nem akadémiai szinten, aki meg is meri mondani, ha a kerál esetleg kissé alulöltözött.
Megfordult a szöszke fejemben, hogy amikor kéthetente három-négy kéziratot átfutunk, ingyér!, talán nem is vagyunk egészen épelméjűek. Az is átfutott rajtam, amikor az előző bekezdést írtam, hogy nem okozunk-e mi is kárt, amikor írásra biztatunk fiatal, jobb sorsra érdemes embereket. Viszont olyan jó érzés egy kész kéziratot látni, és még jobb a fejlődést tapasztalni, amikor már elsőre egy csaknem hibátlan írás kerül az embör/ogre kezébe.
Más: terítékre kerültem én is. Az elemzést köszönöm, nem is gondoltam volna, hogy ilyen bonyolult és mély vagyok, szar, amikor az ember ennyire félreismer valakit - főleg, ha önmagát.
Az együttdübörgés bájos vádja teljesen jogos lesz, ha most leírom: "Gondolta a fene, édes fiam!"
Mondom megint: a terjedelem túlzás. Egészében az elemzés is. Egyensúly kellene.
Ebben a terjedelemben mondjuk az Ellenpontról.
A félreértések elkerülésére, nem véletlenül, a Harmadik fázishoz a Károli-féle fordítást használtam:
A hónap mottója
„Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm
Eric Fromm
2007. július 9., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése