A kíváncsiság, az!
Szóval kíváncsi vagyok, hogy ha egy fantsztikus szerző megteremt egy hozzávetőlegesen érdekes helyszínt, melyet alaposan (az én ízlésemnek túl alaposan) leírt, akkor mi a célja azzal, hogy egy, a történet szempontjából addig indifferensnek tűnő mellékszereplő egyszer csak megjelenik, és két oldalon keresztül győzköd egy másik mellékszereplőt arról, hogy milyen csodálatosan eredeti is az helyszín, amelyet az író az előbb bemutatott. A jelenetnek a történet szempontjából az égvilágon semmi jelentősége sincsen.
Well, mivel csak egy korosodó, ámde annál rosszindulatúbb ogre vagyok, az én szememben ez nem egyéb, mint szemérmetlen önfényezés. Mint a Snow Crashban az a bizonyos mondat.
Te mit gondolsz?
A hónap mottója
„Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm
Eric Fromm
2007. június 13., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Ööö, melyik műre gondolsz? Ezúttal extrahomályosan célozgatsz. :)
sezlony
Szándékosan nem akartam felfedni az írót és művet: ha jól tudom, még nem jelent meg magyarul.
És ezt a kis cssintalanságot 73 oldal (most ott tartok) alatt csak eccer követte el - jó a könyv, sokkal jobb, mint az előző. Eddig. Még kifulladhat.
Megjegyzés küldése