Golden Years of Science Fiction

A második köteténél tartok Asimov nagyszerű válogatásának. Sajnos csak negyvenes évek köteteit sikerült megvennem, de ami késik, remélem nem múlik, és így is sok tanulság levonható (olyan felületes vagyok, hogy ezekkel eddig nemigen törődtem):

1. Asimov és szerkesztőtársa szemében a fantasy és a science fiction nem olyan élesen elválasztott kategóriák, mint amennyire egyesek erőltetik manapság.
2. Abban az időben valójában a szerkesztők (elsősorban Campbell) határozták meg a téma irányvonalait, esztétikáját.
3. Ezeknek a több, mint hatvan éves történeteknek a legjava ma is olyan friss, hogy némelyik még aktualizálás nélkül is közölhető lenne vadonatúj darabként.
4. Az aranykor íróinak többsége egy bizonyos speciális időszeletben* született. Az arany éveket huszonéves fiatalemberek teremtették. (A csodagyerek Kornbluth még ennél is fiatalabb!) És ennek ellenére, vagy éppen ezért - lásd az előző pontot!
5. A szerzők nagyon kis hányada érzett meg bármit is a (közel)jövőből - nem voltak futurológusok. (Akkoriban még Konrbluth sem, hiába tartozott az ilyen nevű csoporthoz.) Nagyon áll ez a számítástechnikára: kilencvenöt százalékukban még a létezéséről sem vettek tudomást.
6. Már akkor megvolt az archetípusa a világon mindent a legjobban tudó, önfényező modern sci-fi írótípusnak.
   
7. A magyar sci-fi elmaradása akkora, hogy a régi Galaktika jó nagy részben ezekből az évekből merített.
8. Kuczka a legjobbak közül is a legjobbakat válogatta (már amit a bolsevik ideológia torkán le lehett gyömöszölni).
9. Marha jó volt felismerni, és erdetiben olvasni - élvezni őket.
   
10. A jó öreg Izsák humora a novellák felvezetéseiben megfizethetetlen.

*A tudományos/technikai/technológia optimizmus utolsó korszakában.