Zombies
A mai premier apropójából a FX bemutatta a 28 héttel később (28 weeks later) előzményét, a 28 nappal később-et (28 days later). Mivel szeretem a zombifilmeket (egyik álmom, hogy statisztálhassak egy ilyenben, természetesen nem a hősök oldalán, gyakorlok is rendesen a hipermarketekben, ami szerencsére egyáltalán nem zavarja a jó amerikaiakat) és nem volt más, megnéztem. Nem bántam meg! Elsőbben is, a filmet Danny Boyle, a Trainspotting (és még néhány más) rendezője jegyzi, aki nem egy agyonfoglakoztatott valaki, inkább megadja a módját… Ez évben a Napfénnyel (Sunshine). Másodszor, a film nem zombifilm, élőhalottakról szó sincsen, egy ismeretlen eredetű vírus vérengző, vért szomjazó és vért okádó (a vírus vektora a vér) vadállatokká változtatja az embereket, akik szépen meg is halnak idővel. A filmben nem is használják a zombi szót, fertőzöttekről beszélnek. Olyasféle, csak vadabb és elnagyoltabb szituáció, mint Saramago vaksága. London elnéptelenedik, a túlélők a fertőzöttekkel, és – emberek vagyunk – egymással küzdenek az életben maradásért. Még egy érdekesség, az egyik meghatározó karakter a filmben Christopher Eccleston, aki a 2005-ös Doctor Who címszereplője. A film egy kis kultuszt elért, így aztán Hollywood ráharapott, és megcsinálta a folytatást. Nem Boyle-val. Kíváncsi vagyok.
Hatred
Él valahol a világban egy fiatalember, aki oly engesztelhetetlenül gyűlöl, hogy minden alkalmat megragad arra, hogy nevetségessé tegyen. Egy évtizede még lebénított volna ez a gyűlölet, most szarom rá. Most mindössze kíváncsivá tesz, honnan is jő ekkora méretekben. Annyira gyűlöletes vagyok számára, hogy még emberszámba sem vesz, csak mint "az a valami"-ként hivatkozik rám.
Az illető nem ismer, nem versenyeztem vele sohasem, semmilyen területen, nem vettem előle ösztöndíjat, munkát, barátnőt, barátot… Igaz, párszor megtörtént, hogy nem hajtottam fejet géniusza előtt. De ez megesett másokkal is. Azok viszont legalább csendben gyűlölnek, ha gyűlölnek.
A legutóbbi kísérlet azért groteszk, mert olyan dolgon élcelődik, amelyet nem ismer(het). Persze nem meglepő: aki egy kritikában a könyv utószavába és a mottókba köt bele, attól egyéb nem várható…
Kalifornia
Kalifornia, elsősorban Los Angeles más, és nem is csak az éghajlat miatt. Az építészet egészen változatos, nem olyan lehangolóan egyhangú, mint a keleti parton, persze a tél koncepciójának teljes hiányát tükrözve. Nemigen képzeltem, hogy a motorizáció még egy nagyságrenddel nagyobb lehet, mint a keleti parton, de ez a valóság. Ez a város, amely gyakorlatilag nem város Európai értelemben (amerikaiban is alig), szinte kizárólag az autózásra épült. Miután pedig részt vettünk egy helikopteres túrán az öböl és LA fölött, végleg megerősödött bennem a tudat, hogy repülő autóra van szükségem.
Legalábbis többszintű közlekedésre. Talán a többszintűség igénye hozza majd meg végleg az elektromos autók elterjedését, mert a bio-üzemanyag kipufogógáza ugyanúgy mérgező az alagútban, mint a benzinmotoré.
Érdekes volt rálátni a felhőkarcolókra a szinte földszintes Washington után, főleg este, éjszaka: a valószínűtlenség érzésével ajándékozzák meg az embert.
Csakúgy, mint a 25 holdas egybeültetett színes virágmező Carlsbadban, „Itt az emberek valahogy másképpen gondolkodnak…“
Prekog képességeim szintén Carsbadban teljesedtek ki, elmentünk egy érdekes modern gyárépület mellett, mindenki tanakodott, mi lehet, mert egészen szokatlanul sehol egy felirat, egy pasas lődörgött körülötte három golfütővel, de az épület nem látszott golfütőgyárnak, benyögtem, hogy „Golflabdagyár“, Bojának volt arca hozzá, hogy bemenjen és megkérdezze a recepcióst. Golflabdagyár volt…
Akinek kétségei vannak a globális éghajlati változásról annak az idén egy hónappal hamarabb megérkező LA-i nyár (pokol) több bizonyítékot is szolgáltathat. Az algák máris virágzanak, és ölik a tengeri állatokat, láttunk egy haldokló fülesfókát partra mosva, dühítő tehetetlenség A szárazságban a szomszéd hegy már most lángra kapott, amikor hazarepültünk, még füstölt. Érdekes, talán három kilométernyire égett a hegyoldal, a város közepén, de senki sem pánikolt.
Klón háború
Mélységesen szégyellem magam a Kádár sírrablás miatt. Egy mentség van, ha a csontvelő kellett nekik, klónozási célzattal.
Impotencia
Egy remek írás az Indexen az EU impotenciájáról ezúttal a helymeghatározó műhold és az AIRBUS apropóján. De nyugodtan fel lehetne emlegetni azt a zseniális döntési sorozatot, mellyel Európa a sor végére küldte magát a mezőgazdasági géntechnológia területén.
Rák
Lehet a klinikai tesztek után elérhető lesz az első valóban működő irányított kemoterápia.
A hónap mottója
„Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm
Eric Fromm
2007. május 12., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
16 megjegyzés:
Ha tetszett a 28 nappal később, akkor ez is tetszeni fog:
Zack Snyder első filmes rendező gondolt egy bátrat, és a manapság lendületet vett zombi áradat kellős közepébe vetette magát, leporolva George A. Romero húsevő trilógiájának középső darabját, A holtak hajnalát (Dawn of the Dead)
Mindkettőtől kiráz a hideg, ugyanakkor nem ereszt egy pillanatra sem.
Hatred:
Legutóbbi?
Kísérlet?
Miből maradtam ki már megint?
A fene aki megeszi, egész nap ez előtt a kurva számítógép előtt ülök, mégse vagyok kébbe!
Zombies:
Christopher Eccleston de jó színész! Danny Boyle a Shallow Grave-ben (bocs, tapsi: Sekély sírhantban) is szerepeltette, és kicsit hiányoltam a Trainspottingból.
Off: Péter, a gyerek meg magától nevelődik? A 90-es éveknek vége van ám már
Ööö...
Most vagy én vagyok nagyon hülye, vagy nem értek már megint valamit, de mi ez duma a kilencvenes évekről, Flesykém? Valahogy ma nem akar összeállni a kép.
Hogy jönnek ide a kilencvenes évek?
Ideggyengeség miatt csak ritkán nézek zombikat, de az új Dawn-t persze láttam. Ami zavart benne, az a zombik gyorsasága. Mióta ez divatba jött, veszélyben látom a statisztaságot: csak a hagyományos zombiságban vagyok jó. Ezért váltok lassan ogré-ra...
My Dear Watson,
It's always a great pleasure to provide some puzzle for your brilliant mind! As I said it was rather an attempt and no one recognised it properly. (In this point I recognise with deep sorrow that this blog-engine - God bless its mighty gears! - supports American English only) Even our magnificent shapeshifter jumped over it reading the Solaria Forum. Thus, dear Watson, perhaps spending your life in front of some obscure obsolete machine isn't such a big mistake.
Nevertheless, I haven't any idea about the meaning of Flesy's innuendo. I raised my daughter in the '90s and intensively used Sir Babbage devilish machines, so what?
Your friend
Sherlock
Megvan!!! Leesett!!!
Terroristák kezébe kerülve stb.!
Basszus, nekem nincs ilyen nyitott szemem a sorok közt olvasáshoz!
Nesztek még egy zagyva hozzászólás, már Bélát is megajándékoztam eggyel :D
Több nem lesz, ígérem:
Péter (és Tony), saját tapasztalataim szülték az évszámot, apologize, írhattam volna 80-ast is, lényeg a letűnt idők érzékeltetése volt, a " nő neveli a gyereket, a férfi meg a dolgozik (jelen esetben egész nap a gép előtt ül )" nézet ódivatúságára való utalás - mivel ez villant be nekem legelőször szavaidat olvasva. A gondolattársítás röpke agyszülemény volt csupán, nem tételezek fel semmit az életedről, és nincs is semmi közöm hozzá, ismét elnézést ezért. Csak aggódni kezdtem, vajon ki fogja majd megtanítani a csöpségnek apja egyik remekművének címét: Kisfiam, mond utánam, GÉN-SZIM-FÓ-NIA! :)
Nem jumpoltam, jóember, csak kímélni próbáltam amúgy is zizegő idegeidet. Vannak dolgok... ha nem is égen és földön, de sokkal inkább olyan helyen, ahonnan nem érdemes előpiszkálni azokat. Nem gyávaságból, saját érdekünkben néha bölcsebb átsiklani felettük. Szerintem.
Ugyanígy, flesypajtás, elegánsan elfeljtődhetne már egy bizonyos faux pas regénycím is.
Rendben, még a képről is töröltem.
Csigavér, "Anonymous", our shape-shifting friend, Flesy csak viccelt! Nincs benne semmi rosszindulat, végül is szomszédok vagyunk az sfblogsban, és nálatok is összefutunk néha. Neki meg van engedve!
(De egyszer még végigolvastatom vele kib***ásból, höhö.)
Mindig olyan fura érzésem támad, mikor valaki latinul beszél :)
+ kihagy egy-két betűt gépelés közben. Tán az öregségtől remeg a keze? (na ezért kapni fogok :D )
Nem baj az, ha remeg az ember keze az öregségtől, hugyozásnál éppen hogy jól jön!
Kezd olyan érzésem lenni a hozzászólásokban, mintha otthon lennék, az sfblogsban: ott szoktuk így szétbarmolni egymás bejegyzését. Kicsit fosok is, mi lesz, ha ezt Tony meglátja; úgy kimoderál minket innét, mint a macskát!
Én ugyan nem moderálok ki senkit. Egyvalakit ugyan eccer eltanácsoltam innen, de ha visszagyünne se moderálnám. Moderálja ki az ördög!
Shapshifterünk úgy teccik nemcsak alakját, hanem a nevét is elhagyta, de ezeccer nincs igaza. A Génszinmfóniát biza Kollarik orrára kell húzni bizonyos rendszerességgel, hogy el ne bízza magát. Én is éppen erre készültem annak apropóján, hogy megnéztem, miket is fordított. Az Adams köteteket mind olvastam, így aztán értetlenül állok a Slonczewski könyv előtt. Bár, Flesy, a biza eredetiben is határ szar.
Drága Tony, úgy örülök, hogy ezt mondod, mert én az Adamsekkel kapcsolatban úgy érzem, hogy annyi mindent másként csinálnék ma már, másfél évtized elteltével! Tudod, melyik a jó? A Galaktikás Parányok vándora Silverbergtől. Meg a Jack London novella a mamutról, meg az eszkimós-klingonos novella; ott a fordításban Worf worfosabb, mint az eredetiben.
Egyébként nemrég én is elolvastam a Génszimfet, és azt kell, hogy mondjam, ahhoz képest, hogy pánikbeteg-dypsomania időszakában 8 hónap csúszással, lóhalálában készült, még egész tűrhető is lett. :D
Flesy, ha latin olvasnivaló után vágyódsz, vedd elő a Cena Trimalchionist! Izgalmas, és napjainkban kellően polgárpukkasztó, de még szakamilag is találnál benne művelődnivalót.
Cserébe megígérem, hogy többet nem odo... izé, okoskodom.
Ja, lustaság esetén a Fellini-féle változat sem megvetendő.
Shapeshifter.
Megjegyzés küldése