A mocsárban azonban akadnak kevésbé ingoványos helyek.
Így maga a kritizálás folyamata lehet objektív. Ennek továbbá egyetlen világos kritériuma van: a kritika a művel magával foglalkozzék, azt tükrözze. Ami ezen kívül vagyon, az az ördögtől vagyon.
Ne foglakozzon az író személyével, ne foglakozzon a kritikus személyével, rögeszméivel, világ- és önképével, saját zsenialitásával, rokon- vagy ellenszenvével a szerzővel szemben.
Attól a kritika még objektívnek tekinthető, ha a kritikus nemteszésének ad hangot a mű üzenetével, mondanivalójával kapcsolatban. Akkor lesz nem objektív, ha ez úgy történik, hogy a kritikus közben félre nem érthető célzásokat tesz a szerző ízlésére, erkölcsére és/vagy elmeállapotára.
Mert ha az lenne a kérdés, hogy melyek a nem objektív kritika kritériumai, sokkal könnyebb lenne a dolog. A nem objektív kritikus számára az elemzett mű csak ürügy arra, hogy elővezesse soros rögeszméit, saját zsenialitását és rokon- vagy ellenszenveit a mű szerzőjével szemben, tehát a mű bármiféle kvalitása (+/-)
ellenében jobbára csak ezek érvényesülnek.
A gyakorlatban a negatív nem objektív kritika esetében a mű pozitívumai inkább terhesek a kritikus számára, tehát azokat többnyire nem létezőnek tekinti, míg pozitív nem objektív kritika esetében ugyanez áll a negatívumokra.
Mint itt a negyedik eset:
Egy S. Shirazi nevű valaki a Printculture című blogon a kritika négy fajtáját különbözteti meg:
- ars poetica és manifesztum
- értékelő kritika (többnyire könyvismertetés)
- értelmezés és kommentár
- az irodalmat a kritikus nézőpontja hirdetésének eszközeként használó történelmi, életrajzi, pszichológiai, nyelvészeti, erkölcsi és filozófiai kritika
4 megjegyzés:
"Ne foglakozzon az író személyével, ne foglakozzon a kritikus személyével, rögeszméivel, világ- és önképével, saját zsenialitásával, rokon- vagy ellenszenvével a szerzővel szemben."
ezzel nem értek egyet teljesen; az, hogy az író személyével, vagy az íróval kapcsolatos meglátásaival is foglalkozik, sokszor adhat olyan, hasznos információkat (helyezhet olyan összefüggésbe és megvilágításba dolgokat) amitől a kritikát olvasók könnyebben véleményt tudnak alkotni. még akkor is, ha egy időben divat volt (vagy még mindig az, nem is tudom), hogy az műveket teljesen izoláltan kezeljük. az pedig, ha a kritika szerzőjének egy-egy nézete megjelenik a kritikában, engem azért nem zavar, mert segít feltérképeznem, hogy amúgy más kérdésben egyetértenék-e vele, és ennek megfelelően ebben a kérdésben hiszek-e neki.
amúgy a kritika nem azért van, hogy az olvasója dogmaként elfogadja minden szavát, hanem hogy elgondolkozzon rajta, és ha nem tetszik neki, egy vállvonással elfelejtse :)
Természetesen semmi baj, ha a kritika bemutaja az írót, a mű
keletkezési körülményeit: plusz, hasznos információ. De amint a
kritikus a szerző személyét kezdi minősíteni, attól kezdve az a
kritika haszontalan... Ugyanígy ha a kritikus azt osztja meg velem,
hogy a mű üzenetével nem ért egyet mert ez és ez van vele, akkor
OK. De ha, mint írtam, azt a következtetését is megosztja a
kritika olvasójával, hogy emiatt a szerző hülye, attól kezdve az
a kritika haszontalan.
Tegyem hozzá: számomra legalábbis.
A modern kritika alapelve, hogy csak esztétikai/művészeti
kvalitásokra figyeljen, vonatkoztasson el a szerzőtől és a
keletkezési körülményektől. Persze csak elvileg van így. Egy
Holokauszt túlélő műve mindenkor méltatást kap, de megnézném,
miféle méltatást kapna egy elismerten antiszemita alkotó esetleg
esztétikailag, művészileg kifogástalan műve.
Ha kritikát olvasok, nem vagyok kíváncsi a kritikusra. Lehet, hogy
ez az én bajom. Amikor szépirodalmat olvasok, akkor sem az író
túlméretezett egójára vagyok kíváncsi, hanem a történetre, a
szereplőkre, az üzenetre, a stílusra.
Ha valaki nem ismer valamit, akkor a kritika és a szóbeszéd az egyetlen forrás a tájékozódáshoz. A magam részéről, ha valami előtt nem olvastam kritikáját utána már nem fogom. A mű ismerete nélkül dönteni a kritika milyenségéről kissé balga dolog. Tarmésztesen, ha nagyon kilóg a lóláb, egy szavát sem kell elfogadni. De ez az egész itten arról szól, hogy olyan kritikát meg minek írni. Hacsak nem ártó szándékkal.
Nem kell dogmatikusan elfogadni a kritikát, de olyan nincs, hogy a
leírtak ne hagynának nyomot. És ha valaki előítélettel kezd
olvasni egy könyvet, jó esélye van, hogy a kritikus szemével lát
majd - esetleg rosszul.
Szerintem a kritika a műről szól. Akkor is írhatunk kritikát, ha nem ismerjük a mű szerzőjét. Sőt! Akkor írjuk meg a jellemünkön, irodalmi ismereteinken átszűrt igazat. Érettségi tételben, esszében, írói életrajzban foglalkozhatunk a művész életével, ám a kritikában csak a műből következtethetünk az író jellemére, életére. Ha az író általunk ismert megnyilvánulásait vesszük alapul a kritikában, akkor kritikusként nyugodtan fejbe lőhetjük magunkat.
Nagyon sok veszekedésnek az internet az oka. Régen istenként tiszteltük az írókat, megközelíthetetlenek voltak, nem tudtunk róluk semmit. Ma mindenki kitárulkozik, megismeri, megszereti vagy megutálja egymást író, kritikus. A fórumbéli vitáktól elveszítik egymás iránti tiszteletüket.
Nem vagyok idealista, tudom, soha nem írtak még befolyásolás mentes
kritikát. Ám ez a befolyásoltság legtöbbször a fórumokon kialakult ellenszenvből táplálkozik.
Vagyis nem klikktámadás. Meg sem tudom számlálni, hányszor nyújtotta neked sezlony a baráti jobbját, kedves Tony, és te mindig elutasítottad. Béküljetek már ki, a francba! Nekem mindketten szimpatikusak vagytok! És talán ti vagytok jelenleg a legjobb magyar scifi írók. Persze én még nem bontakoztam ki... He...he...
Legyen már béke. Persze nem mindenkivel...
Bocs, hogy ilyen későn írtam a témához... Ezt már régen el akartam mondani.
Én baráti jobbot nem láttam, csak újabb rágalmat a blogján.
Értsd meg, nem tűröm el, ha a szavahihetőségem kétlik.
Egyébiránt mindenféle barát(kozás)i intenció nélkül többször elismertem írói kvalitásait, és igen sok mindenben, főleg irodalmi téren egyetértünk. De van, hogy emberek nem jönnek ki egymással.
Találod nyomát például, hogy megsértettem volna a század legjelentősebb fantassssztikum kritikusát? Mert nemigen van. Talán egyszer, sorozatos belemenések után...
Egyébként sem vagyok arról meggyőződvem hogy az ellenszenvek a fórumokon alakulnak ki. Itt ebben a speciális esetben ettől ősibb, mélyebb és sötétebb dolgokról van szó.
A magam résszéről, amikor még politikai fórumoztam, eszembe se jutott, hogy utáljam a speakert vagy később a e nick mögött rejtőző Fityisz alkalmazottakat. Az első a meggyőződésénak adott hangot, a többiek meg a munkájukat végezték. Pedig a politikai fórumokon a "geci" szó nemcsak egyetlen egyszer tűnt fel, mint a Solarián.
Megjegyzés küldése