A scifi.com/scifi channel monopólium megint kitett magáért, miután az SS Doomtrooperrel sikeresen legyalázta a fantázia alternatív történelem témáját, most a mitológia/fantasy vonulattal követte el ugyanazt. Tegnap volt szerencsém látni a Grendel című SciFi originalt.
A filmet kezdő rendező és forgatókönyvíró (Nick Lyon és Ron Fernandez) jegyzik, csakúgy, mint a Doomtropernél (David Flores Berkeley Anderson), de ez nem lenne baj, kezdő rendezők alkottak már brilliáns filmeket. Egyik esetben sincs erről szó. Annál inkább a sóherségről. A Gyűrűk ura után előállni azzal technikai eszköztárral, amellyel a szörnyeket kreálták mindkét filmben, nem is hiba: illetlenség. A Grendel szüneteiben (a scifi channelben a reklámok hosszabbnak tűnnek, mint a filmek) egy új SF XBox játék, a Lost Planet trélerét adták: a tréler összehasonlíthatalanul jobb minőségű szimuláció, mint a filmmek szörnyei.
Grendel az óangol Beowulf-énekben szereplő szörny. A költeményt még nagy vonalakban követi is a film, azonban olyan égbekiáltó anakronizmusokkal, amelyektől minden jóérzésű embernek feláll a hátán a szőr. Az semmi, hogy a kb. 10. századi dán királyi udvart klasszicista-neoklasszicista díszletekkel (felethetően valamely kelet-európai városka főtere) építik fel, az is egy legyintéssel elintézhető, hogy a Beowulfék egy tizenötödik századi karavellaszerűségen (latin vitorlával!) érkeznek Dániába, azonban az igazán fájó, hogy Beowulf nem a legendában leírt módon, puszta kézzel győzi le Grendelt, hanem egy távcsöves, robbanólövedékes, ismétlő számszeríjjal. A legenda keletkezésének idején 700 körül nemhogy a távcsövet és az önfelhúzó, de még a szimpla tapodós számszeríjat sem ismerték Európában.
Pedig Beowulf valóban megtehette volna, hogy puszta kézzel tépi ki Grendel karját: a film csúcspontján legalábbis akkora kardot cipel és forgat, mint ő maga.
A színészi játékról szó ne tétessék. Hrothgar király szerepét ugyanaz a
Ben Cross játsza, aki már a Doomtrooperben is emlékezetessé tette az őrült náci tudós szerepét, vacak álnémet akcentusával.
(Sohasem értettem, hogy a gyenge filmekben miért nem beszélnek a figurák szerep szerinti anyanyelvükön, vagy ha már nem, miért nem beszélnek normális nyelven. Mi a manóért kell hamis akcentusban gyalázni az angolt, ha mondjuk két SS tiszt az irodában egymással beszél?)
A szereposztás érdekessége, hogy a királynét Marina Sirtis, a Star Trek Next Generation Troi tanácsadója alakítja. Szánalmasan.
Ha valakit mégis érdekelne a Beowulf történet filmes feldolgozása, (ugyan nem láttam, de a fotók és a tréler alapján sokkal hitelesebbnek és egészében jobbnak tűnik) az valószínűleg jobban jár a 2005-ös izlandi változattal: Beowulf and Grendel.
A filmet kezdő rendező és forgatókönyvíró (Nick Lyon és Ron Fernandez) jegyzik, csakúgy, mint a Doomtropernél (David Flores Berkeley Anderson), de ez nem lenne baj, kezdő rendezők alkottak már brilliáns filmeket. Egyik esetben sincs erről szó. Annál inkább a sóherségről. A Gyűrűk ura után előállni azzal technikai eszköztárral, amellyel a szörnyeket kreálták mindkét filmben, nem is hiba: illetlenség. A Grendel szüneteiben (a scifi channelben a reklámok hosszabbnak tűnnek, mint a filmek) egy új SF XBox játék, a Lost Planet trélerét adták: a tréler összehasonlíthatalanul jobb minőségű szimuláció, mint a filmmek szörnyei.
Grendel az óangol Beowulf-énekben szereplő szörny. A költeményt még nagy vonalakban követi is a film, azonban olyan égbekiáltó anakronizmusokkal, amelyektől minden jóérzésű embernek feláll a hátán a szőr. Az semmi, hogy a kb. 10. századi dán királyi udvart klasszicista-neoklasszicista díszletekkel (felethetően valamely kelet-európai városka főtere) építik fel, az is egy legyintéssel elintézhető, hogy a Beowulfék egy tizenötödik századi karavellaszerűségen (latin vitorlával!) érkeznek Dániába, azonban az igazán fájó, hogy Beowulf nem a legendában leírt módon, puszta kézzel győzi le Grendelt, hanem egy távcsöves, robbanólövedékes, ismétlő számszeríjjal. A legenda keletkezésének idején 700 körül nemhogy a távcsövet és az önfelhúzó, de még a szimpla tapodós számszeríjat sem ismerték Európában.
Pedig Beowulf valóban megtehette volna, hogy puszta kézzel tépi ki Grendel karját: a film csúcspontján legalábbis akkora kardot cipel és forgat, mint ő maga.
A színészi játékról szó ne tétessék. Hrothgar király szerepét ugyanaz a
Ben Cross játsza, aki már a Doomtrooperben is emlékezetessé tette az őrült náci tudós szerepét, vacak álnémet akcentusával.
(Sohasem értettem, hogy a gyenge filmekben miért nem beszélnek a figurák szerep szerinti anyanyelvükön, vagy ha már nem, miért nem beszélnek normális nyelven. Mi a manóért kell hamis akcentusban gyalázni az angolt, ha mondjuk két SS tiszt az irodában egymással beszél?)
A szereposztás érdekessége, hogy a királynét Marina Sirtis, a Star Trek Next Generation Troi tanácsadója alakítja. Szánalmasan.
Ha valakit mégis érdekelne a Beowulf történet filmes feldolgozása, (ugyan nem láttam, de a fotók és a tréler alapján sokkal hitelesebbnek és egészében jobbnak tűnik) az valószínűleg jobban jár a 2005-ös izlandi változattal: Beowulf and Grendel.
2 megjegyzés:
You are deep sexy man. What fragrance of language do you write. Your typing is sensational good time. Very excellent.
???
Is it a little irony?
Sorry, recently I've got some heavy criticism, so I turned to be paranoid: I can feel that the "fragrance of language" is actually smells as Hell...
Or are you a Hungarian? Then please use our beautiful language. I'd prefer that. English - being on any level of linguistical beauty - is just a torture to me. And I torture it too.
Megjegyzés küldése