Not Entirely Random Collisions

Vagy féléve írtam, de éppen ma lett aktuális. Éljen a tudomány!

Bizonyosság

...........– És, ha most sem lesztek képesek igazolni a kibaszott pántlika-elméleteteket? – őrjöngött Fabius. – Építettek utána egy Bazi Nagy Orbitális Szupergyorsítót? És egy Még Annál is Bengább Orbitális Szupergyorsítót, mi? Aztán az Igazán Kurva Nagy Orbitális Szupergyorsító következik, ugye?
...........– Igen, ha szükséges, mindezeket megépítjük! – válaszolta harciasan Count docens. – De bármi is történjen, te csak a fizika bohóca maradsz!
...........– Bohóc vagyok, igen! De legalább nem szórom a te pénzedet működésképtelen elméletek bizonyítási kísérleteire.
...........– Honnan veszed, hogy működésképtelen?
...........– Honnan veszed, hogy működőképes?
...........– Éppen most akarjuk bebizonyítani!
...........– Nem fog menni! – jósolta Fabius fölényesen.
...........– Miért ne menne?
...........– Mert a húrelméleted érvénytelen!
...........– Mert te azt állítod! Ki az a Fabius, akinél a bölcsek köve? Ja, hogy egy huszadrangú egyetemi elméleti fizikus? Na, ő csak jobban tudja!
...........– Én már akkor elvetettem a húrelméletet, amikor te még nem is hallottál róla, te huszonegyedrangú egyetemi gyakorlati fizikus!
...........Mond, aki eddig csendben mulatott barátai civakodásán, jónak látta közbelépni:
...........– Mielőtt elagyabugyáljátok egymást, vegyétek figyelembe, hogy egyikőtöknek sincsen semmi esélye a közelébe menni a Nagy Orbitális Szupergyorsító detektorkamrájának, kísérletet tervezni pedig a NOSzra, vagy Fabius BaziNOSzára és egyéb agyszüleményeire még annál is kisebb sansza van bármelyikőtöknek. Ez a nagyobb fiúk játékszere.
...........– Cseszd meg, Mond! – mondta Fabius.
...........– Legalább az illúzióinkat ne vedd el! – tette hozzá Count.
...........– Nem szeretem, ha tudósok hitvitákat vívnak. Olyan kiábrándítóak vagytok!
...........– Mert te nem vagy kiábrándító! A tudomány rossz lelkiismerete, mi? – gúnyolódott Fabius.
...........– Levitézlett serfőző – tódította Count –, aki írónak képzeli magát.
...........– Sohasem dolgoztam élesztővel. A tévhitemben meg az olvasóim is osztoznak. Vannak nektek olvasóitok?
...........– Nekünk diákjaink vannak! – húzta ki magát Count.
...........– De gyorsítótok nincs…
...........– Irigy hülye…
...........– Miért is lopjátok nálam a napot?
...........– Mert nálad mindig jó sör van.
...........– És jól főzöl.
...........– Élősködők! Minden tudós élősködő.
...........– Veled akartuk megünnepelni a NOSz beindítását, Allan.
...........– Csak a magad nevében beszélj! – ellenkezett Fabius. – Én nem ünneplek, csak tanúja akarok lenni a kudarcnak – a te jelenlétedben.
...........– Újra ne kezdjétek! És jó lenne, ha leülnétek. Mindjárt kezdik a közvetítést.

...........– Még két perc! – Count csaknem kiabált a lelkesedéstől.
...........– El ne csorgasd a nyálad!
...........– Hülye!
...........– Gyerekek! Inkább azt mondjátok meg, mi lesz, ha nem sikerül?
...........– Olyan nincs! Ezekkel az energiákkal elvileg bizonyíthatók az elmélet tételei…
...........– Bah… – vetette közbe Fabius.
...........– De mi van, ha mégsem? – erősködött Mond.
...........– Akkor a drágalátós húrelmélet érvénytelen. Amihez nem kellett volna egy ekkora faszt felállítani az égen…
...........– Fogd be, Fabius! Nem téged kérdeztelek.
...........– A negatív eredmény nem bizonyítja az elmélet helytelenségét, és ezt Fabius ugyanolyan jól tudja, mint én. Csak az energia nem elegendő. A kísérletet viszont úgy tervezték meg, hogy az elektron energiaszintjét minden eddiginél pontosabban meghatározzák majd. Ez szinte kihívja a bizonytalansági elvet. És most tényleg kuss! Kezdik a visszaszámlálást! – Count hangosan számolni kezdett a tévébemondóval. – Húsz, tizenkilenc, tizennyolc…
...........Fabius a hülye nemzetközi jelét mutogatta a háta mögött.
...........– …öt, négy, három, kettő, egy, zéró! Bang!
...........Fabius felröhögött.
...........A képernyő hirtelen elsötétült, és elsötétült a nappali ablakán túl a kora délutáni égbolt. Csillagok tűntek fel.
...........Az ablakhoz rohantak.
...........– Most mi van?
...........– Valami történt a gyorsítóval…
...........– Okos…
...........– Nem látok egyetlen ismerős csillagképet sem! – kiáltotta Mond.
...........A csillagokat növekvő formátlan tömeg takarta el.
...........– Mi az ördög?
...........A keleti égbolton mérhetetlen nagyságú, gusztustalan, sápadtfehér hengerek kezdtek tekergőzni.
...........– Mi lehet ez?
...........– Jól mondtad az előbb – jelentette ki komoran Mond. – Az ördög. A Külsőbb Istenek. Azok ott Cthulhu csápjai. Az az alaktalan tömeg Astaroth. Nem csodálkoznék, ha az ajtón meg Nylarhotep kopogtatna…
...........– Őrült vagy! Agyadra ment a sci-fi! Azt mondod, hogy Lovecraft hülyeségei elevenedetek meg?
...........– Nem mondtam semmit. De az, amit odakint látunk, az úgy néz ki…
...........– Gyerekek – kezdte Fabius –, én tudom, mi történt.
...........– Na persze…
...........– Count! Mondd, Fabius.
...........– Azok az öntelt barmok odafent valóban kihívták a bizonytalansági elvet. Basszák meg! Tényleg meghatározták az energiát. De ha az energia ismert, a pozíció válik határozatlanná. És ezzel a határozatlan pozíciójú elektronnal együtt valahogy az egész világegyetemünk átkerült – ide…
...........– A lovecrafti esztelen mitológia kellős közepébe? Mindketten hülyék vagytok.
...........– Ez mást is jelent – Mond nem zavartatta magát. – Nem először történik. A világegyetem legalább egyszer már áthelyeződött…
...........– Innen amoda. És a faj memóriája megőrizte az emlékét…
...........– Barmok vagytok.
...........– Mi vagyunk barmok? – vágott vissza Fabius. – Nem azok a barmok, akik olyan izgatottan számoltak vissza, hogy elérjük ezt, mint egy szűz az első randevúja előtt? Mindig voltak, vannak és lesznek tudósok, akik nem látják át kísérletük következményeit…

Darwin's Nightmare

Ne feledd!
Holnap, 23:45, mtv2, Darvin rémálma.
Én szóltam.

Everyday Time Travel

több is megesett velem a héten.

Hétfőn elkezdtem olvasni a Sötét Torony utolsó kötetét, és nem csak a könyvben van időutazás, magam is visszakerültem 2006 őszére, amikor először olvastam, igaz akkor eredetiben. Más idők voltak. Akkor otthon voltam, most csak itthon...

Egy kicsit a fordításról, már a hatodik kötetben volt valami elmozdulás a javulás felé, Mondd köszönöm, mondd halleluja! például a fordító végre le tudta fordítani a tépőzár szót. Ez azért lényeges, mert az Átokföldek (na jó Puszta földek, Grrr) kötetben Lud városában a ZZ Top Velcro fly című számára ment az akasztás. A Velcro fly* pedig azért jelent valami többletet is, legalább lábjegyzetben illett vóna megmagyarázni. Mindegy, vissza a mába. Elmozdulás. Fordítónk az utolsó kötetben végre egyszer - igaz, roppant óvatosan -, de mesterlövésznek fordította a gunslinger-t (bár ez még lányom általi megerősítésre vár - elfelejtettem megjelölni, hogy elenőrizzem az eredetit), és (pezsgőbonás, tüzijáték, ünnep) egyszer, igaz, csak egyetlen egyszer, jelentésárnyalatának megfelelően úgy mondta: "elfeledted apád arcát" a "megfeledkeztél apád arcáról" förtelem helyett. Nemtom mondtam-e már, hogy ez utóbbiról mindig az jut az eszembe, hogy az előszobában, a kulcsok között ott lóg a papa arca, és erről időnként megfeledkeznek, és nem viszik magukkal... Persze ez a fordítás sem mentes a fordítói egótól erdeő szörnyűségektől, és a durvább/satnyább félrefordításoktól.
A kedvenc minorkáim:

• a szögecselt ÓNból készült vasúti kocsi, mely puha fémből senkinek a világon nem jut eszébe ekkora tárgyakat készíteni, annál inkább BÁDOGból (Lásd Cat on a hot TIN roof és TIN Lizzy, mely előbbit irodalom-, színház- és filmszerető embernek Macska a forró BÁDOGtetőn címmel kötelező ismerni , az utóbbi néven pedig autószerető emberek szeretik a Ford T-t, mint BÁDOG Böskét.) és a
• "homorú cuppanós kis gumira akasztott tábla" mely a "There was a sign hanging in the door FROM A LITTLE RUBBER SUCTION CUP" mondatból fordult magyarra. Well, ahogyan az erdetiben szépen le is van írva, a "homorú cuppanós kis gumi" abbiza egyszerűen tapadókorong...

De végül is hagyjuk, iszonyú nagy és nehéz munka volt a Sötét Tornyot lefordítani, akárhogy is sikerült, megvan, velünk van, olvashatod, mondd köszönöm, mondd halleluja!

Egyébként a Sötét Tornyot a nyóckerben nem jó olvasni, különösen nem a Keleti pályaudvaron szinte napjában kétszer áthaladva. Az arab és mindenféle üzérek homlokán óhatalanul a lüktető, nedves, piros lyukat keresed, és Oriza után kaparászol a szatyrodban, hogy leüsd a fejüket. Ők persze nem a Dixie Pig-ben vacsorálnak, hanem mondjuk az Oriental Lambban, (vagy a Keletivel szemben, a Nílusban, voltam ott és ki is jöttem élve, mondd köszönöm, mondd haleluja!) de a nyárson valószínűleg ugyanúgy hosszú disznó forog...

All Hail the Crimson King!

Csütörtökön a másik időutazás 1993-ba repített: ez igazán kellemetlen élmény, akkor kaptam életem első napszúrását, ami, ha nem próbáltad, nem tudhatod, hogy mily rohadt érzés. Akkor jól jöttem ki belőle: amikor harmadnap - már a világmindenség forgása nélkül -, magamhoz vettem az ágyba a ceruzát és a rajztáblát a gyenguszon - Lo and behold! -, tudtam rajzolni. Ezt úgy kell érteni, hogy attól kezdve bármit le tudok rajzolni. Valami helyredrótozódott átmenetileg felforrt agyamban... Na, ez nem történt meg csütörtökön (hacsak nem ostobább lettem, de az úgyis napról-napra program), és senki szerint sem lehetett napszúrás, mert az üzemudvaron történő kétszeri áthaladás alatt olyat nem lehet kapni, mindenesetre halálpontosan azok a tönetek jelentkeztek délutánra, haza kellett jönnöm a mókából, pár szerecseny, meg arab, meg latino, meg délkelet-ázsiai gyerekkel több fog elhullani emiatt, de mit csináljak, egy órával később egyáltalán nem jutottam vona haza, olyan szarul lettem, a Trombiba se tudtam elmenni, pedig szívesen találkozam vóna a folkennnel, dehát a világ ingott rendesen még péntek délben is. Szakértők vírusfertőzésnek mondják, ahogy jött, úgy ment el mára, és valószínűleg igazuk van. Én napszúrásnak éltem meg.

Péntek késő délután így aztán jól besaridonozva kellett, hogy menjek Manó első gimnáziumi évnyitójára a Berzsenyibe, és mondhatom, nem a Saridon küldött időutazásra. A gümnaszüónban rendezték az eseményt, s mivel az oskola ippeg százötven éves (ide járt pl. Gábor Dénes), hát a pán-XIII. ker. protokolláris megnyitóját itt tartották. El is gyütt a jó pógármester, és olyan beszédet vágott ki, hogy ott a panelfalak között azonnal visszazuhantam 1984-be (höhöhö), amikor GAMFos diák koromban, május elsején Matyi (Nem Dezső, nem Lúdas és nem Rákosi, hanem Szűrös) vonalas beszédit vótam kénytelen möghallgatni. Nem volt itt pártunk, meg kormányunk, meg ötéves terv, de a kora nyolcvanas évek vonalas szele fútt az ember szájábul...

Egek, az ország még mindig a bolsik kezében van, és ezeknek fogalmuk sincsen arról, hogy a világ elmozdult...

Jegyzetek:

*
Hey, look at the hooks
On your pants makes you wanna dance.
I say yeah yeah,
I say yeah yeah.
There aint never a catch, all you got to do is snatch,
Do the velcro fly,
Do the velcro fly.

You need just enough of that sticky stuff
To hold the seams of your fine blue jeans.
I say yeah yeah.
I say yeah yeah.
There aint never a catch, all you got to do is snatch,
Do the velcro fly,
Do the velcro fly.

Well, it feels so right when you squeezed it tight,
When you reach the end do it over again.
I say yeah yeah.
I say yeah yeah.
There aint never a catch, all you got to do is snatch,
Do the velcro fly,
Do the velcro fly.

Something was Really Fucked Up

de tényleg nem tudom, hogy mi!

Kedvenc horrormagazinunkban a Heti Válaszban (Minden héten található benne legalább egy hajmeresztő leleplezés a ballibokra vonatkozóan.) olvasok egy - különben nehezen értelmezhető indokú és tartalmú -, interjút Peter Munkkal. Ez az úriember véletlenül (Véletlenül? Véletlenül?) a világ legnagyobb aranytermelője.

Na most, írja a cikk, hogy a kis Munk és családja, a holokauszttól éppen megmenekülve Kanadában mindent előlről kezdett. Nulláról, a semmiről.

Ja, nullában és semmiben én is jó vagyok, én is mindent előről kezdtem annak idején, sőt még előbbről - anyai ágon megszámlálhatalan generációkig visszamenően nincstelen tótocskák vagyunk. Igaz, így nem is veszítettük el a vészkorszakban csokoládéimporton szerzett vagyonunk jelentős részét, mint szegény Munkék. Szerintem gyerekkorában nagyapám nem is tudta, mi a csokoládé.
Én is szereztem diplomát, vegyes vegyész és villamosmérnökit, ebben még jobb is vagyok Munk szimpla villamosmérnökijétől. Na, itt jön az, hogy valami el lett kúrva. Nem kicsit, egészen nagyon. Hat évvel a diploma után kurva messze voltam attól, hogy egy barátommal sztereo hifi cuccokat és színes tévéket gyártsunk és megkeressem az első milliómat, nem kanadai dollárban, csak szimpla forintban. OK, az ócsó japán elektronika nem is buktatta meg a cégemet húsz év múlva, de mindegy, a lényeg, hogy nincs millió. Diploma után hat évvel kocsit tudtunk venni - részletre, és abba is belezöldültem. (Ja nem, az saját szín.) Még egy szar úttörő- vagy KISZtábort se tudtam privatizálni, pedig Ifjúgárdista is voltam.
Valahogy ezután az aranykitermelés bizmiszbe se tudtam beszállni - pedig akartam, hidd el, kurvára akartam! -, még akkor se tudtam megvenni egy kibaszott, piti kis bányát, amikor az arany ára harmadára zuhant a világpiacon. És senki a családból, meg az ismeretségi körből... Valami nagyon el lett baszva!
Nem tudom, hogy mi?
Valami hiányzik...

Egy adalék. A jelenlegi lakásunk előző tulajdonosát Munk Józsefnek hívják, több generációs zenész cigányok elektroműszerész (majdnem stimmel, ugye?) sarja. A névazonosság ellenére sem tudok viszont arról, hogy a lenne aranybányájuk.

Valamit ők is elbasztak.

Na mindegy, valami vidámabb:


A képet mindnyájuk kedvence, a sok értelemben nagytehetségű Szélesi Sándor készítette (a többi Szefantorról készült képpel együtt látható a sfport.net-en, ugyanitt videofelvétel a torkomból ugyanezen szerzőtől). A képen az Új Galaxis kritikai rovatának vezetője, Vásárhelyi Lajos és az ÚG szerkesztője látható. Ez utóbbi az ölemben fekszik, és láthatóan jól érzi magát attól, hogy Lajos földre zuhanó végtagokat és patakvért ígér. Elmondom, mert hang nincs a képhez: még dorombolt is hozzá a beste! Mármint a szerkesztő. A kritikus éppen azt mutatja, hogy hol ássuk majd el a lehentelt szerzők csonka tetemeit az alföldi homokban. Funny lesz, szeretek ásni, és a jövő század Móra Ference nem tud majd mit kezdeni a tömegsírokkal...

Még vidámabb, és még mindig irodalom - kritikátlanul.

Szóval, megkaptuk a domain nevet, (sőt, röhög a kurafi!) így él a Terra megújult honlapja! Az idén kékek vagyunk.

Ami annyit jelent, hogy várjuk az írásaidat meg a rajzaidat az eds@terrafia.hu mail címre, mert szepembertől újra indulunk. Csupor Béla ígérte, hogy, ha a csillagok együtt állnak, még Fórumunk is lészen.

A Terra Évkönyv már kapható A Könyvesboltban, és ha megveszed, még szavazni is tudsz az Évkönyv legjobb írásaira kategóriánként és összesítésben. Hogy miért csak akkor? Megtudod a honlapon!

Jaj, csaknem elfeledtem a legfontosabbat: jövő vasárnap (augusztius 31. , na!) a Magyar Királyi Televízió kettes, (föl)foghatatlan csatornáján, 23:45-től (Kibaszott népbutító kurafiak, nem tudnák olyan időpontban kezdeni, amikor a zátlagpógár is megnézné győzike meg majka helyett, ez nem kereskedelmi castorna elvtársak, ez gőzszógálat, vagy mi!) a Darwin rémálma című sokkoló dokumentumfilm megy. Aki elsőként megírja itt kommentben, hogy honnan ismerős még neki a helyszín és ez a tipp megegyezik azzal, amire én gondolok (Közjegyző az nincsen, bíznod kell bennem!) , az kap egyet a saját Terra Évkönyv tiszteletpéldányaim közül. Ez ám a mézesmadzag, mi? A filmet persze ne ezért nézd meg! Mé, mé? Csak. Mer' aszondom...

Weird Experiences

szerkeszteni novellákat jobbára ösméretlen írókkal. Ez történik az Új Galaxisban, és érdekes, kezdenek válaszolni a szerkesztői véleményekre, még azok is, akik nem kerültek az első tízbe és illedelmesen megköszönik, sőt, külön, hogy végre valaki véleményt, sőt szakmai véleményt mondott az írásukról.

Úgy láccik ez nem szokás a kishazában.

Mondjuk, and that is a really weird experience, ha érted, mire gondolok, Analog/Asimov's-éknál Amerikában sem szokás. Csak illatos kis formalevélke: nem illik a profiljukba meg egyáltalán, semmi eredeti nincs benne. Well, valóban nem illik az embernőket baszó mutáns kutya vonalba, de egyébként is, érezhetően nem olvasták el...

Mondjuk, vissza az Új Galaxisba, ketten még nem reagáltak, nekik nem tanácsoltam az írás folytatását (ilyet nagyon ritkán teszek), lehet, hogy szó szerint vették...

Érdekes módon három novella már be is esett a következő témára...

Csaltam: az egyik még a sportpályázattal egyidőben jött, és a másik kettő is már készen volt. Ilyen a szölaví.

Szintén fura dolog volt szembesülni a ténnyel, hogy az AVANA Képregénypályázaton feltűnt hat kezdő tehetség közül kettőt levélben kellett ma megkeresnem, hogy illusztrációt akaroooooooók!

Igen, drága Doktor, kitalátad, az ÚG novellák illusztráltak lesznek - saját jogon. Ilyen is régen esett már a Kishazában!

Computerized Jeremiad

Nem vagyok geek, szinte sohasem iszom kávét, a pizzámat magam sütöm, és nem rendelem, ugyan tudok programot írni még real time-ban is, de a béke megőrzése és az emberiség jövője kedvéért nem teszem, de ha tenném se állnék föl a kódsor közben kávézni, meg cigizni, hogy ne tudjam, hogy is tartottam, amikor visszaülök a rohadt gépem mellé, és igazából nem is henteltem le senkit, csak Gates és Jobs papákat paszíroznám vissza kedves mamájukba, de nem csecsemőkorukban, hanem amikor már kamaszodni kezdenek, és karikás a szemük a sok rejszolástól, ja és már nem háromkilósak, na ez a lényeg, nem rejszolás meg a karika, de azér a pattanás meg a szemüveg se segített, azért olyan ez az egész ámítástechnika, mert olyan emberanyag csinálta és csinája, akit kamaszkorában sorozatos nemi kudarcok értek, és inkább a kódokba verték a tudományukat, ahelyett, hogy az anyukájukkal szórakoznának helyettünk, Gates hasonlata az autókra igaz, de ha a számológépekre alkalmazná azzal a kitétellel, hogy ha nem ő és a hozzá hasonlóak kezdték volna el, azt kéne csacsogni a kapzsi barmának, hogy ma már a vilgon minden embernek lenne olyan tenyérgépe és hálózati kapcsolata, ami lepipálja a mai legmodernebb sokmagos anyámtyúkját, holografikus kijelzővel és huszonnégy óráig tartó akkuval, de a lényeg, hogy olyan programokkal, melyek nem basznak föl négyszázezer darab fájlt a gépre, hogy egyáltalán elindulni tudjanak, de főleg nem omlanak össze fél percenként, ledarálva a merevlemezt is, nem is lenne merevlemez, a kurva anyját, aki kitalálta, szilárdtest memória lenne, terrabájt méretben, ajjaj, túl sok az anya a szövegben, valószínűleg túl sokat gondolok ezeknek az anyjára, aki valami egészen ősi mesterséget űz még most is, bár a rútviszeres potrohú floridai nyugdíjas papák már fanyalognak és nem veszik be a viagrájukat... ha igazán jótékony lenne a világgal, időgépet építene, és visszamenne abba korba, amikor Jobsék is kezdték, és egy kiállításon egymás mellett volt a standjuk, és akkor felrobbantaná az EGÉSZ kurva csarnokot, nemcsak magukat meg Jobsékat, az EGÉSZ kurva csarnokot, a rengeteg geekkel, akiket még nem hívtak geeknek, csak lütyő kamasznak, meg a pattanások, és lehetne előről kezdeni, az IBM és a Xerox is baszhatja, odaadta a jétékszereket két kapzsi, pápaszemes tinédzsernek, tudván, hogy úgyis elbassza mindkettő, mert csurig vannak azzal a bizonyos folyadékkal, amelytől más kortársuk annak rendje és módja szerint szabadul meg, ahelyett, hogy elásták volna őket a kukoricásba, mint Joe Peschi-t

ÚJ Galaxis

Annyi mindent akarok leírni, tehát inkább semmit sem írok le.

Csak a most legfontosabbat:

Az Új Galaxis Sportpályázatának értékelése lezárult.

Nézd meg, ha érdekel.

Ugyanitt megtudhatod, mi a koncepciója a továbbiakban az Antológiának.

Ugyanitt megismerheted majd a következő két szám tematikáját, amelyekhez írásokat várunk.

Ugyanitt Trabant eladó.

Hogy a túróba tegyek be linkeket, amikor ez a kibaszott szafari (faszari!) sem a kódot nem engedi látni, sem linkbeillesztési lehetőséget nem ad, azt egyelőre nem tudom, gyűlölöm a számítógépeket, de legfőképpen a programokat kitaláló és utána össze-vissza baszó idióta, pattanásosképű, kávészürcsölő, pizzazabáló geeekeket!

Le fogom tölteni a Firefoxot, ami viszont kinyírja majd lassan a gépemet, de nem baj, kiköszörülöm a láncfűrészt és minden rohadt számítógépbuzit lehentelek, és utána kijavítom majd a linkeket.

Meg is tettem.