Stadium 3.0

Mérnök vónék. A bölcsészlekek bosszantására az előző két posthoz kapcsolódva csináltam két ábrát, különös tekintettel a visszacsatolásokra. Az ábrák a Könyv, mint termék elkészültét követik végig rendszer szinten, születésétől addig, amíg eljut az olvasóig – „normális”* és magyar viszonyok között.



A folyamat minden szereplője elsősorban a Könyvpiacon találkozik, bár normális viszonyok között a szereplők között nem piaci visszacsatolások is léteznek. Normális rendszerben a két fő szereplői csoport jól elkülöníthető: a Kritika, mint speciális fogyasztó, az Olvasóval együtt adja Fogyasztókat, az Író, Kiadó és Terjesztő a Termelőket. A Könyvet az Író többé-kevésbé könyvpiac-független inputok (Olvasmányok, Ismeretek, Élmények) alapján írja meg, majd végső formáját a Kiadóval kölcsönhatásban, a Szerkesztés folyamán kapja meg. Normális viszonyok között a Szerkesztés a legerősebb visszacsatolásos folyamat, a piaci hatások csak áttételesen, a Kiadón és az Írón keresztül befolyásolják. A Kiadó ezek kívül a Könyv piaci „Sikerén” keresztül visszacsatolt az Író további munkájára. A Könyv ezután a Terjesztőhöz kerül, aki végül eljuttatja a Fogyasztókhoz. A Terjesztő jól észrevehetően az egyik legerősebb visszacsatolás generáló szereplő. Az általa fenntartott Irodalmi kínálat révén egyaránt befolyásolja az írói inputot, és az olvasói igényeket, az Eladás adataival közvetlenül visszahat az Íróra (a bukszájára), a Kiadói viselkedést pedig a terjesztési Feltételek, a Kínálat és az Eladási adatok együttesen határolják be. A legfontosabb visszacsatolás generáló szereplő normális rendszerben a Kritika. A könyvpiaci térben Recenzió és a Könyv kritikai fogadtatása (Recepció) révén közvetlenül hat a Kiadóra, a Terjesztőre és az Olvasóra, nem piaci visszacsatolásokkal az Íróra, a Kiadóra és az Olvasóra. Nagyon fontos visszacsatolás az írói inputokra gyakorolt befolyás, az Ízlésformálás, és a divat befolyásolása által, mely nem a konkrét Könyv Recepciójában, hanem a Kritika általános tevékenysége révén valósul meg. A folyamat végső szereplője, az Olvasó szintén többféle visszacsatolást produkál. Normálisan ezek közül egyetlen piaci hatás létezik: Vásárlásával közvetlenül a Terjesztésre hat vissza. A nem piaci visszacsatolásban Recepciója révén hat az Íróra és a Kiadóra. Fontos, hogy a Kritikát az olvasói fogadtatás nem befolyásolja.



A magyar viszonyok „kissé” mások. Az öt leginkább szembeszökő különbség a független Kritika hiánya, a Terjesztés dominanciája és összefonódása a Kiadással, a Kritika összefonódása a Kiadással és a Terjesztéssel és a Szerkesztés, mint kölcsönhatásos folyamat megszűnte. Ez a sajátos helyezet a visszacsatolások szinte teljes korrupcióját okozza, olyannyira, hogy még az olvasói visszacsatolások is manipuláltak, megbízhatatlanok.
Hogy a szabályozástechnikában mit jelent az, hogy egy visszacsatolás akár pozitívvá is válhat, nem részletezem. Mindenki látott már
Fontos, hogy a nem független Kritika az Olvasóra és az Íróra is csupán piaci módon, megrendelt Recenziók és manipulált Recepció révén hat vissza. Az írói input befolyásolása, az Ízlésformálás és a divat befolyásolása hasonlóan piac-manipulált.

És az on demand kiadás csak most lépett a képbe.

Aki már látott angolszász kiadású tömegkönyvet, az tudja jól, hogy a nem független Kritika milyen mókás fülszövegeket eredményez. A nyugati könyvszakma sem egészen normális, kellene egy harmadik ábra, melyben a Kritika áthúzódó blokkal, mint Fogyasztó, és mint a Termelő is szerepel. A Kiadók és Terjesztők által megrendelt Recenziók megjelenése mindenütt a világon mindennapos. Máshol azonban jelen van az erős független kritika is, mely mindent megtesz, hogy az Íróval és a Kiadóval ne szaladjon el a ló. Normális rendszerben sem garantált az olvasó eligénytelenedése, a független kritika létezése miatt azonban jóval nehezebben következik be, és ez az igénytelenség nehezebben hat vissza az Íróra és a Kiadóra.

Gondolom, a Terjesztő sehol sem más, mint fura, nehéz és éghető cuccokat áruló kereskedő.

Hazai viszonyok között a független Kritika hiányát a legnyilvánvalóbban a Szerkesztés háttérbe szorulása, megszűnte mutatja. Ez azonban már nemcsak kórtünet, hanem legalább olyan erősen, de hosszabb távra befolyásolja az egész Könyvpiac jövőjét, mint a Terjesztés dominanciája és a független Kritika hiánya. Emlékezzünk az Irodalmi kínálatra, mint írói inputot befolyásoló tényezőre.

Visszatérve a sci-fi XIX. századi irodalmi eszköztárának problémájához: a független Kritika hiánya végzetes egy olyan sérülékeny, identitászavarokkal küszködő zsáner számára, mint a fantasztikum. Mit várjunk attól az Írótól, akinek nyelvi kifejezéstárát, befogadó közönségének igényszintjét és elvárásait előre aluldefiniálják a romló oktatási rendszer és a rövid távra szóló piaci manipulációk? Mit várjunk attól, aki bármit bárhogy leírhat, valós kritikai visszhangot nem talál, munkája minőségét zsoldban álló Kritikusok állapítják meg, ha csak a hozzá hasonlóan megvezetett olvasók rajongása vagy fikázása lehet számára visszajelzés? Mit várjunk tőle, ha az esetleges külföldi eredményekhez csupán az ugyanezen rendszer által korrumpált fordításokon** keresztül juthat? Mit várhatunk az Írótól, aki végül a Terjesztő által diktált árakon, a Terjesztő által manipulált Kiadókon keresztül jut munkája gyümölcséhez. Mi várható tőle, ha egzisztenciálisan a piaci manipulációknak tökéletesen kiszolgáltatott, sikere nem kvalitásaitól, hanem a Terjesztő kénye-kedvétől függ?

Jegyzetek:

* Értsd: működő.
** A fordítás állapottya megér egy külön postot.

Kill a Macin(gbird)tosh

Hogyan öljünk Mac-et? Hosszas kínzás után vasárnap sikerült megfektetnem öreg PowerBookomat. Csodák nincsenek: egy nyolc-tízéves gép, melyet nem grafikai munkára terveztek, hosszú kínzás után végül kiakadt az Adobe Illustrator alatt - egy kb. tizenhat csomópontból álló objektum pontjainak toszogatásakor (Ugyanezt a logót végül tíz perc alatt összedobtam a Word rajzolóprogramjával. Egyetlen komputer sem sérült.). Az Adobe egy Microsofthoz illő tohonya szörnyeteg, amely ügyesen monopolhelyzetbe tornázta magát határ szar programjaival. (Jobbára a pdf-nek köszönhetően, ne feledjük!) A CorelDraw 3 annak idején 386-on futott, és ezer csomópontból álló objektumokkal vígan ellébecolt. Tizenkét évvel és három verzióval később a 10-es Draw sem ölte meg a Dell laptopomat… Egyszerűen mert úgy írták meg őket, hogy erőmű nélkül is fussonak. Mac-em most szervízben van, a vinyó valószínűleg nem sérült, csak összeírta magát a szerencsétlen kínjában. De még halálában is sikerült kimenteni belőle mindent, halleluja! Ami azért lényeges, mert a Justitia III. csaknem készen veszett volna el benne, és ha azzal az anyaggal másodszorra is történt volna valami, hát – sohasem fejezem be.
Ezt a begyzész is a budin írom, a deszkán, a lyuk mellett...

Emiatt nem tudtam válaszolni az előző posthoz tartozó, a magyar sci-fi színvonalát feszegető hozzászólásokra. A téma megér legalább egy nyúlfület nemcsak megjegyzésként, engedjétek meg, hogy itt válaszoljak, végül is egészen hosszan!
Végre abban egyetértünk, hogy a sci-fire, és nemcsak a magyar sci-fire, a tizenkilencedik századi irodalmi megoldások a jellemzőek. Abban már nincs egyetértés, hogy ennek mi az oka. Magam részéről sezlonyhoz csatlakozom, hogy amiért nincs valódi fejlődés a sci-fiben, abban a történet mindhárom szereplője a ludas: az író, a piac, és az olvasóközönség (így talán elkerülhető az egyéni tiltakozás).
Ebben a hármasban az írók tehetségtelenségét/restségét/konformizmusát látom a legkisebb bajnak, mert a lustaság orvosolható (lásd a Rest macska c. magyar népmese), a tehetségtelenség pedig normális közegben rövid idő múlva elveszíti publicitását. A konformizmus okai a piac és az olvasók jelentette visszacsatolások - normális viszonyok között sem az olvasók, sem a piac nem kényszerítenék az írót arra, hogy bevált sablonok szerint írjon. Jellemzően az első könyvek általában sokkal frissebb stílusban íródnak, azután, amint az író egyre professzionálisabbá válik, nyirbálódnak le a forradalmi megoldások, szürkül be a tehetség a piac nyomása és az olvasói igénytelenség kényszere alatt.
Remélem sikerül jó sok olvasót megsértenem, nekem már úgyis mindegy, de remélem azt is, hogy az olvasók java elgondolkodik saját olvasói szokásain és elvárásain, hiszen éppen ők azok, akik választásukkal a folyamat végén meghatározzák a fő visszacsatolást. Az Olvasó mentségére fel kell hozni azonban, hogy igénytelenségének legfőbb oka maga a piac, a tőke logikája, a pillanatnyi profit principalitása. Ebbe ugyanis bőségesen belefér az olvasó manipulálása: egyrészt marketing, másrészt a kínálat alakítása, harmadrészt az általános fogyasztói elbutulás/butítás révén. Magyarországon ez a kritika hiányával és a terjesztés dominanciájával súlyosbodik.

In memoriam reloaded. Bár sokan kárörvendően figyelték, többen az „ugye megmondtam!” önelégültségével kommentálták az Agenda kiadó csődjét, most, hogy elolvastam Benyák Zoli (Jonathan Cross) Veszett lelkek városa című regényét, azt kell mondanom, hogy minden hibája ellenére nagy veszteség, hogy annak a kiadónak kellett így végeznie, melynek induló három kötete között legalább egy* megkerülhetetlen remekművet ki tudott adni, ezzel helyet adva egyben az első gondolatilag is jelentős magyar mágikus realista regénynek.

Jegyzetek:
* Azért csak egyről szólok, mert Ilona könyvét még nem volt alkalmam elolvasni.mmm

Attack of the Clowns

A hétvégén történt, de fontosnak érzem, tehát folyton elfelejtem, szóval mentem a Keletibe, és szembe jött velem Orosz Péter barátom húszéves kori klónja, a nyelvemen volt, hogy megkérdezzem, mi van a versekkel, abszd meg!, de rájöttem, hogy az idők változnak, és ez nem OP, de a jelenkori OP sem az az OP, akinek a klónja szembejött velem (A klónok még egyformán is öltöznek, ugye? Vagy azok az ikrek?) és nem fog már versek írni az az OP aki húszévesen eredetije volt annak a klónnak, aki szembejött velem, és aki, mint eredetije ennek a klónnak, akkor még verseket írt, a lélekből, bele a világ pofájába, hogy ugyanúgy fájjon, mármint a világnak, mint neki fáj, mármint a világ, ahogy az csak egy intelligens kamasznak tud fájni, és ahogy egy intelligens kamasz tud fájni a világnak, (vesd össze Babits Jónása a próféta és a hal viszonylatában), de most már nem ír verseket, jobbára úgy hiszem semmit, és egészen elszontyolodtam.

Fogadjunk, hogy nem tudod, mi a különbség Watson és Sherlock Holmes között?
Well, ha Holmest megkérdezed Watson telefonszámáról, akkor vagy azt mondja, fogalma sincs, vagy azt, hogy nincs felhatalmazása megadni azt a számot, vagy megadja Watson számát. Ellenben, ha Watsont kérdezed Holmes számáról, akkor a jó doktor lazán megad neked egy számot, mely nem szükségszerűen Holmes száma, de nagy valószínűséggel valami egészen más személyé.

Budapest felfedezése: Odót látogattam, és ez alkalomból busszal utaztam Újpestről Alsó, Felső és sima Rákosra mely kaland egyenértékű volt számomra az első washingtoni buszúttal, egyenesen bele az egyik gettó közepébe, kb. annyira értettem a buszion utazók nyelvét. A fílinget fokozta, amikor a Fogarasi úton elsétáltam egy olyan ház mellett, ahová mintha behordták volna mindazt a lomot, aelyet más kerületekben lomtalanításkor kihordanak. Szóval, kerváros ide, kertváros oda, bár annyira puccos tud lenni némely utca, hogy még járda sincs, jelezvén, hogy itten a lakók autómobilon járnak, maradnék inkább a belső kerületekben. Preferably Nyócker.

Olvasgatok magyar szerzőket tavalyról, és pofám leszakad. 2008 van, ugyebár, és többen még mindig azt a jól bevált, ugyanakkor mérhetelenül elavult narratívát követik a dolgok leírására, bemutatására, melyet valamikor a tizennyolcadik század közepén kezdtek kifejleszteni, és a tizenkilencedikben érte el virágkorát. Szóval, kollégák, nem szükségszerű ám követni a leírásokban Jókait vagy Mixátot, vannak más, modernebb és hatékonyabb szeszközök is, mint hogy a mindentudó narrátor elmesélje hol, mikor, miért is vagyunk. Például elmodhatja a dolgot az egyik szereplő, a média vagy a tanárbácsi etc. Még jobb, ha senki sem mond el semmit, a szereplők úgyis ott élnek, ahol élnek, akkor élnek, amikor élnek és úgy élnek, ahogy élnek, ergo szépen kiderül, ami okvetlenül szükséges. Ami meg nem okvetlenül szükséges, az talán nem is szükséges egyáltalán.

Íróiskolámat ezzel be is zártam, mert nem akarok konkurenciát teremteni a Magyar Író Akadémiának, mely az idén is lesz. Oda jutottunk, hogy ha jelentkeznék írni tanulni, azt Karafiáth Orsikától lehetne megtanulnom, ami, bár tudjuk milyen országban élünk, nekem mégis egy kicsit sok. Én attól a rokonszenves, göndör hajú, pápaszemes gróftól szeretnék, nem közéiskolás fokon, ha már tanulni kell... Vagy attól a nagyhajú, kancsal szegedi sráctól...

Mindezeket pedig azért oszom meg veled, mert a Jutitia befejező harminc oldalát kellene leírnom, és ilyenkor mind mást szívesebben csinál az ember, csak befejeznie ne kelljen.

Meghalok

olyan rossz a memóriám, hogy a levegőt is elfelejtem kifújni, csak szívom befelé, a levegő meg egyre fogy, előbb a kanárik fulladnak meg, aztán mindenki meghal. Ó, mekkora zavarban vagyok!
Én is elfeledkeztem Haldemannak a 89/1 Galaktikában megjelent novellájáról, és annak rendje s módja szerint fordítani is kezdtem, amíg a mindenre emlékező Möbius felvilágosított a megjelenés nem elhanyagolható tényéről. Az "Aki nem tud !tangul" nagyon szellemes, vidám, és szórakoztató novella, angolul legalábbis (A !Tangled web). A magyarra valóban nem emlékszem.

De ti sem, mert a szöveg senkiben sem pendít meg húrokat, sőt!

Tehát a !Tangok az alkudozást valamilyen valószínűtlen tömegkatasztrófa leírásával kezdik. A kezdőszó a Meghalok, azután a halál leírása következik, melyből kibontakozik a tömegkatasztrófa. A zárómondat, kötelezően, Ó, micsoda szégyen!, vagy Ó, mekkora zavarban vagyok! A szégyenes jobb.

Meghalok

olyan bátor lettem, hogy beszóltam az összes stricinek a nyóckerbe, elkezdtek kergetni bicskával, én meg csak bátran futottam, olyan bátran, hogy amikor a megállt a szívem csak futottam tovább, a sok strici utánam, a népség meg nem tudván miért üldöznek, szintén futni kezdett utánunk, előbb az egész kerület, aztán a Főváros, Magyarország, Ejrópa, az egész világ fut, amíg meg nem áll a szívük. Mindenki meghal. Ó, mekkora zavarban vagyok!

Kösz. A gratulációkat is, a fikázást is. Mindkettő megérdemelt.

Tovább nem is kommentálom, mert senkit megsérteni nem akarok, senki alá lovat adni nem akarok. Dolgozom rajta, hogy a dolgok változzanak.

Sokkal jobb, hogy a Kiadók végre értem, olvasóért dógoznak!

Az Agave kijön Gaiman Neverwhere-jével, méghozzá ez egyszer kiváló magyar címmel: "Sosehol". A kiadó láthatóan még nem tud róla, de több helyen is látható a plakátja.

A Delta Vision már korábban is a kedvemben járt, mert kiadják Moorcock fantasyjait, de most tesznek igazán kedvemre, mert jön, jön, jön a Metabárók! Végre megtudod, mi a képregény!

Az meg, hogy egyes kiadók Karafiáth Orsolyát adnak ki, legyen az ő bajuk!

Egy kis fun: a sárvári fürdő gyógymedencéjébe beleveti magát a Helybéli Menő Csávók legmenőbbike, amikor felbukkan a méteres víz alól, körbehozdozza agresszív és tompa malacszemét a döbbent seggáztató öregeken, és felrikolt: "Ötven felett nincs élet!!?"
Volt benne egy kis kérdő hangsúly is, de leginkább megállapításnak hangzott. Nesze neked, Diagnózis.

What is This Thing Called Criticism?

Megszületett az első két visszhang az Új Galaxis 12. számáról.

Valami általam ismeretlen oknál fogva (Álszent barom, nagyon is ismert!) Attila, az rpg.hu elszánt gonzó kritikusa (még ebben a szóösszetételben sem szívesen írom le Hatvágner Attilával kapcsolatban a kritika szót, de nincs jobb.) vette a fáradságot*, hogy ismertesse (kritizálja?) a számot, és mohicane is írt róla a blogjában.

Ez utóbbi egy olvasói vélemény, nem a kritika igényével lép föl, ezért nem is igen foglakozom vele. Az előbbivel annál inkább. Az idézetek a rpg.hu link (Soha találóbb szó, ha a másik értelmét nézzük!) mögött lehető írásból, és a kapcsolatos kommentekből valók.

Már a cím is besorolásbeli bizonytalanságról árulkodik, mintha a szerkesztő sem tudná mi is a szöveg - joggal:
„Új Galaxis 12 (kritika) (Ismertető)”

Az egyik hozzászóló szerint Attila szövege:

„Marvin 2008-05-09 13:14
ID: 1475274 Még nem értékelt [Moderátort ide]
Kevin: Szomorú, de az ott fent kritika, és a taglalt írásokról szól, részletesen taglalva, hogy irodalmi (hahaha) szempontból mi a baj velük. Egyébként te is nyugodtan hozzászólhatsz bármilyen hangnemben.”

És ez volt az egyik hozzászólás, amely végtelen szomorúsággal tölt el. Mert íme, Attila, verítékes munkával sikeresen kinevelte azt az olvasófajtát, mely egyrészről azt hiszi, hogy a kritika az, ami „ott fent van”, másrészről KRITIKÁTLANUL elfogadja annak minden sorát. Gratulálok Attilának, ez nem kis teljesítmény pár röpke év alatt, ilyen sikeres agymosásra csak a totalitárius rezsimek meg a libsik képesek!

A másik hozzászólást maga a „szerző” (Soha találóbb szó, ha a másik értelmét nézzük!) tette:

„Attila 2008-05-09 13:57
ID: 1475293 Még nem értékelt [Moderátort ide]
"Tényleg szórakoztatóbb lenne. Csak a kritikának nem a szerepe, hogy szórakoztasson..."

Nem? Mióta nem?”

És ez legalább annyira elszomorít. Mert láthatóan Attilának sincsen fogalma arról, hogy mi a kritika. Ami nem csoda. A bolsi érában a kritika és önkritika gyakorlása, mely abban a rezsimben csak negatív lehetett, nagyon eltorzította a szó jelentését. Bízom benne, hogy egy boldogabb újra megtanulja azt. A jelenkor az nem boldog. Emiatt sem.

Nem kívánok foglalkozni az ismertető teljes ÚG számra vonatkozó igazságtartalmával, a lap szándékának akaratlagos félreértésével és félremagyarázásával, a novellákra vonatkozó „ítéletek” tendenciózusságával (kiló (sic!) a lóláb és gazda szene(sic!) vs. jószág súlya), csupán a magamra vonatkozó részt idézem ide belőle, hogy mindenki láthassa, mennyire igaz az idézett két hozzászólás.

„Antal József: KindergarNet
Újramelegített Terminátor-alapsztori, melyben Skynet - itt is így híjják -, nem atomháborút, hanem kultúrális forradalmat kezd, na ja, itt kínai eredetű. És betiltja a dohányzást, az alkoholt, a drogokat, robbanómotorokat, fosszilis erőműveket meg a papírt.

Nem mondom, hogy átlátom egy zseniális mesterséges intelligencia szellemi bakugrásait, elképzelhető, hogy a felprogramozásában a bidé-lobbi is részt vett annak idején. (Meg az IT és atomenergia lobbi, elvégre azt telepítik még az elmaradott Afrikába is, hogy oda is eljusson az AI befolyása.) Felteszem, az illető szcsoti azért részletesebb és alaposabb tiltólistát készített annál, amit főszereplőnk, a lázadó jellegű ukrán cigicsempész az olvasó elé tár. A sztori végén sor kerül némi lenkenéni-stílusú lelki masszázsra a számítógép mellé állt exbarátné és a főhős között - itt már szinte vártam, hogy a csajszi öko-csasztuskáját a környéken rejtőző obligát szpecnaz-alakulat tangóharmónikán fogja kísérni.

Nemtom, inkább akkor az eredeti Terminátor.”

Hogy ebben talál-e valaki akár leghalványabb irodalmi elemzést, azt kétlem, mert nincs benne.
Ami történt, a novella spoilerezése, a téma kifigurázására tett kísérlet – továbbá hibás analógia és következtetések. A gonzó kritikusnak ugyanis könnyű a dolga – nem kell felkészültnek lennie – csak szellemes(kedő)nek. Kiemelni valamit (bármit) a szövegből, mely szellemskedésre adhat okot, és szellemeskedni. Mindössze ezt várja el a közönsége.

Ez a novella ugyanis folytatása egy előzőnek, melyet a vélemény birtokosa nyilvánvalóan nem olvasott el, pedig a bevezetőben még explicite utaltam is létezésére. Enélkül az ismeret nékül a Terminátor párhuzam ugyan fennáll, de erőltetett, bár semmiképpen sincs sok kritikai értelme: Attilának a terminátor jobban teszik. És akkor mi van?
Súlyosabb zavart okoz azonban, főleg, ha az orosz kultúrában tökéletesen járatlan az illető szerző, hogy a Lonya a Leonyid becézése, a Lonyecska pedig a Lonyáé – az orosz a magyar és a spanyol mellett becézős nyelv. Tehát Lonya – férfi.*
Ezek után: a kis szösszenet „ott fent” valóban szórakoztató? És mivel szórakozik önmagán kívül?*

Várhatóan hétfő estig nem leszek netközelben. Addig vesszetek össze nyugodtan.

Jegyzetek:

* Előző változatban „szart bele a ventillátorba” szerepelt, de az öncenzúra működésbe lépett, mert a gondolatot továbbvezetve, az következett volna, hogy az excremetumtól való ilyentén megszabadulás közben a forgó lapátok könnyen felsérthetik illetve eltávolíthatják az illető golyóit, melyből az következett volna, hogy az illetőt ez – golyók híjján - nem fenyegetheti, de még ha meg is történne ez a fajta kasztráció, akkor sem érné az illetőt nagy veszteség, mert nincs az a lemúroknál magasabb rendű nőnemű emlős, mely szexuális kapcsolatba lépne az illetővel, és mivel a világ fejlettebb felén már állati jogok is léteznek, főemlősök illetővel folytatandó szexulási viszonyának akár felemlegetése is állatvédelmi aktivisták panaszáradatát vonná maga után. Szóval ide vezetne egy meg nem gondolt gondolat, ezért az ön-kicenzúra.

Derk Tour or Deorc Torr

Lenne a Dark Tower, ha a magyar címét valamiképpen visszafordítanák angolra, mert Middle Englishben derk, Old Englishben deorc a dark illetve Middle Englishben tour, tor, Old Englishben torr a tower.
Időről időre, ha jót akarok olvasni, elmerülni egy könyvben, sorra veszem a Dark Tower köteteit, iletve haladunk bennük a lányommal. Mert még a jelen magyar fordításban is egy kissé más minőség, mint az irodalmi tér origójába helyezhető alkotások nagy tömege. Most a negyediknél tartunk, a Varázsló és üvegnél.
Sajnos még mindig kiakaszt a cím, valahányszor ránézek a kötetekre,
Ki tudja miért archaizálnak nótóriusan a magyar fordítók, ha kell, ha nem?
A magyar Dark Tower fordításnak "hála", mára a "setét" kapott egy nem definiált, de egyre szélesebb körben használt jelentésárnyalatot - amely újabb irodalmi megerősítést nyert a Lukjanyenkó fordításoktól. Melyeknél csakúgy, mint Kingnél, eredeteiben semmiféle archaizálás nincs.

Általában. Mert ahol kell, ott bizony King is megteszi. Mint ebben a negyedik könyvben, ahol a szín egy elmaradott, vidéki kisváros.
A kötet fordításában igen gyakran előfordul a "vaj igen". Ez Jókainál még "vajh igen" lehetett. Erdetiben azonban csak "aye", az igen régies alakja.
Nem lenne ilyen nekünk? Vagy ha nincs, akkor, ha már archaizálunk, akkor miért nem használjuk Jókai írásmódját. Ha már KELL archaizálni, miért felemásan kell tenni?

Már az elő könyvtől bosszant az az ég és földnyi különbség, amely az "elfeledtem apám arcát" és "megfeledkeztem apám arcáról". Ez olyan jelentésárnyalat-különbség, ahol a fordító által választott megoldás, a "megfeledkezik", számomra éppen nem azt a jelentést adja vissza, amelyet az erdetiben érzek. Ez a "megfeledkeztem apám arcáról" nekem mindig úgy jelenik meg, hogy az íróasztalomon hagytam apám arcát...

Más:

Nem kerestem, csak találtam.
Ez nem a Galatikában jelent meg, csupán, mint az utolsó sor mutatja, valakinek túl sok ideje volt. Efajta "eredetiségre" célozgattam, amikor azt állítottam, hogy kódok szövegbe szúrása évtizedekkel ezelőtt, tíz percig volt eredeti. A világ boldogabbik felén manapság az ilyesmi szimpla poén, az ilyesmiért mentegetőz a szerző. Illetve ik.
A dátum:

"05-20-2005, 06:15 PM

Gen.11
[1]And everyone could read team speak.
[2]And they soon found a server with sweet specs in the Shinar network and camped there.
[3]And they said to each other, Let us download Hax and m0dz, and they drained the bandwidth
[4]And they said Let us Mod this be-Otch and max out the res0urses and make our squad known, lest our teams be stacked.
[5]And the ADMIN came to see the server, which the hax0rz and scriptKiddiez builded.
[6]And the ADMIN said, WTF!?, your all on the same team! if they keep running these hacks I'm ow3nd."
[7]Let me even the teams so that they may not team speak w/ everyone
[8]So the admin banned some and set up teams: and they set about hax0ring other servers.
[9]Therefore the name of the server is B4b31; because the ADMIN did even out the teams and ban the hax0rz.
[10]These are the squads of SH3M: Sh3M was 1337, and begat squad ARP-HAX-ad two years after the ping flood.
[11-29]Many squads formed from SH3M And Arp-HAX-ad
[30-32]One begat squad, the T3r4h, did sux and were shortly 0w3nd.

Yeah, I have to much free time. :rolleyes:"

Muhahaha! Egy újszülöttnek minden vicc új.

Update:
Le tudta fordítani, le, valószínűleg maga se tudja megmondani, hogy miért, le tudta fordítani a "saloont" "talponülőnek"! Mi az afsz a talponülő, azon kívül, hogy ostoba szellemeskedés? Milyen hely ez az Alsó Meránia?