Egy kis pozitívum.
Éppen jókor, mert lassan kiütést kapok ettől a szarakodástól, a
kétszázezer nagyhangú atomenergia, világ- és nemzetgazdasági szakértőtől és
tótumfaktumtól, akik a zorbánviktorgyűkölettől elvakultan dürrögik a hangadóik
után a soros zsolozsmát.
Lassan mondom, hogy megértsétek: ezzel nem vertek fideszt.
Szóval egy kis pozitívum, kb azóta, hogy hazajöttünk
Washingtonból, ami már több mint hét éve történt, tehát ez a kis pozotívum a
hét szűk esztendő óta az első pozitívum.
Tehát jövök haza a melóból fél tízkor (Post Meridian, hogy
biztosan értsed), ami egyáltalán nem pozitívum,, biza nettó negatívum, fél
tízkor melóból hazajönni, és akkor beleütközöm ebbe a tömegbe, a Népbe, a
magyar népbe – ha úgy tetszik jobban (öncenzúra) lelkednek, a zemberekbe – aki
özönlik elő az Erkelből előadás után, OPERAELŐADÁS után.
Mert van még remény.
Ahol a Népoperában minden előadáson telt ház van, ott van
még remény.
Persze, nem sok.
De van.
Nekem egyelőre elég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése