Ma csak annyit, hogy büszke vagyok arra, olvastam néhányat azokból a drámákból, melyekről a következő tanulmány? elemzés? szól, s melyet egy Gyöngyös Imre nevű illető írt Wellingtonból 2009. jún. 6-án. Hogy ő honnan ismeri ezeket a drámákat, melyeknek nem mellesleg Pete László a szerzője, akit barátomnak nevezhetek, az egyelőre nem világos.
A szégyen, hogy ezeket a drámákat néhány tucat emberek kívül alig olvasta/olvassa valaki, játszani pedig...
Szégyen, hogy én is csak néhányat...
Ez egy szép, kontaszeletív ország, hol buján buzog a belterj.
És még kurvák is vagyunk...
Gyöngyösi Imre maga keresett meg engem előbb hozzászólás, később email formájában.
VálaszTörlésElső írásaimat az aranylant.hu-n olvasta, később a blogomon és egyebütt.
Néhány dolgot később magam küldtem el Neki, de a darabjaim egy részét addigra már olvasta (a napkut.hu-ról és máshonnan).
Imre atyai barátom, több levelet is kaptam Tőle segítséggel, tanácsokkal. Újabban írásokat cserélünk email-ben.