Szexizmust ígértem, fogd fel annak!
A Nők lapja hetente feltűnik valamiért a lakásban, át szoktam lapozni, asszzem az a legszínvonalasabb női hetilap, mindenestre - színvonal ide, színvonal oda - a legutóbbi szám tartalma erősen közelített a zérushoz, reklámból viszont annyi volt benne, hogy túlcsordult: tele reklámmeléklettel. Eddig nem sokban különbözik a férfimagazinoktól...
De: az egyik reklámmeléklet a marie clair (a névadót kizárták vóna a francia gittegyeletbül?) bemutatkozása. Persze ez még semmi, de bemutakozásként többek között a "MADE IN KENYA" című cikkel jöttek, melynek alcíme: "A divat életet ment a nyomornegyedben".
Szeretném ezt a cikket elolvasni.
Hogy megtudjam, a magazin szerkesztő valóban azt hiszik, hogy a nőknek valóban csak ennyi eszük van? Vagy tényleg ennyi eszük van?
Valóban komolyan gondolhatja bárki, hogy azokat a divatcikkeket jótékonyságból készíttetik a kenyai nyomornegyedekben és nem a kibaszott extraprofit miatt, amit a rabszolgamunkának köszönhetnek. Nem azért, mert olyan kibaszott gazdag a fejlett világ, és olyannyira megveti a kézzel végzett munkát, hogy odahaza már nem lehetne erre munkaerőt találni - vagy megfizetni? Miközben egyre jobban feljövő üzletág az álművészeti barkácsolgatás (creative hobby, vagy mi a franc), melynek legfőbb vásárlóerejét éppen a nők jelentik?
Ez lenne Afrika jövője? Meg a miénk?
Van Afrikának jövője? Én nem úgy látom... O.
VálaszTörlésÉrdekes, hogy az ÚG novelládban is foglalkozol Kenyával.
VálaszTörlésA novellában nem véletlen, a marie clairben az.
VálaszTörlés