A hónap mottója

Saját gondolataink kifejezésének joga azonban csak akkor ér bármit is, ha képesek vagyunk arra, hogy saját gondolataink legyenek."
Eric Fromm

2009. január 13., kedd

Motto of the Month

Tegnap minden különösebb hátsó szándék nélkül tettem fel a Luther idézetet (Na jó. Ez nem egészen igaz, de legalább apropója nem volt...), mára fogcsikorgató aktualitást nyert. Mondjuk, megehetem, amit főztem, kell nekem szerkeszteni, szinte nem múlik el nap anélkül, hogy grafomán hölgyek és urak ne keresnének meg kézirataikkal. Félreértés ne essék, a grafománia nem bűn, nem szégyen - állapot. Sőt igen hasznos valami, ha tehetséggel párosul. Magam részéről kifejezezetten szeretem ezeket a kéziratokat olvasni, egyrészt, mert perverz örömet okoz, hogy én vagyok a legelső olvasójuk, másrészt, mert perverz örömet okoz, hogy ott vagyok valami jó születésénél, harmadrészt, mert perverz örömet okoz segíteni, akár egy névelővel is jobbá tenni valamit, negyedrészt, mert perverz örömet okoz együtt dolgozni valakivel, ötödrészt, mert perverz örömet okoz a látni, ahogy kezdőből profi lesz, még ha ez egyelőre "csupán" minőségi átcsapás, nem publikálás ezen a tetves kis alsómerán könyvpiacon.
De vannak emberek, akik még csak nem is kezdők. Nem is lesznek azok soha. Nem jutnak el odáig, hogy kezdők legyenek, hogy elkezdjenek írni, mert fogalmuk sincsen, hogy mi az irodalom. Írástudók, akik nem tudnak írni - jó kis paradoxon.
Undorító és etikátlan, tudom, nyilvánosságra hozni a szerkesztői véleményt (Jaj, de szörnyen nagyképű!), mentségem legyen, hogy mindezt nem óhajtom még egyszer leírni, okuljon belőle aki akar és tud. Másik mentségem, hogy mindezekből senki sem ismerhet rá sem a műre, sem alkotójára. Annál is inkább, mert ha ez a novella valaha is napvilágot lát jelenlegi formájában az az emberiség publikációs tevékenységének szégyenfoltja lesz. Azután már csaknem mindegy, hogy ráismersz vagy nem. Az az írás galaxisának saját fekete lyukába roskadása lesz.
Az alábbiak tehát a szerk. vélemény általánosítható pontjai, a nyelvtanra, nyelvhelyességre vonatkozó kifogásokat elhagytam.
  • [1] A jó irodalom hallgatólagos megegyezésen alapul író és olvasó között, miszerint az író hazudik, manipulálja és becsapja az olvasót, aljasul rákényszeríti az akaratát, világnézetét és gondolatait, akár még őrültségét is, de cserébe az olvasót elszórakoztatja, gondolkodásra készteti, elkápráztatja a stílusával, egyszóval csupa olyat tesz, amire az olvasó általában képtelen. Az olvasó mindezekért cserébe elhiszi a hazugságokat, hagyja magát befolyásolni az író gondolataitól. Ez amiatt működik, mert az író a történeten, az ábrázolt jellemeken keresztül adja elő ezeket a gondolatokat, és az olvasó ezekre a történetekre, jellemekre kíváncsi. De abban a pillanatban, amikor valamelyik fél felrúgja ezt a hallgatólagos megállapodást, az irodalomnak vége! Ha az író tesz így, mint jelen esetben, akkor a dolognak kereskedelmi reklám szaga lesz: „Íme az én gondolataim, remek gondolatok, legyenek a tieid is!” Az általános olvasói reakció erre ma – függetlenül a hirdetett gondolatok minőségétől – az elutasítás. Egyszerűen, mert túl sok mindent próbáltak rásózni az emberekre az elmúlt századokban. Ha az olvasó szegi meg a megállapodást nem irodalmi szövegek befogadásával, akkor az az olvasó nem irodalmat akar, hanem esszét, tanulmányt, szakkönyvet, publicisztikát, politikai kiáltványt, reklámszöveget.
  • [2] Akik nyilván tojásból keltek ki. Nem gúnyként mondom. Egy fantasztikus történet sem rúghatja fel az elemi logikát, főleg nem saját logikáját. Egy novella önmagában nyilvánvalóan egy nagyobb valami kiragadott része, de ilyenformán is, mint a hologramnak, tartalmaznia kell az egészet olyan módon, hogy az gondolati úton rekonstruálható legyen belőle. Ha a kis részlet önmaga súlyát sem bírja el, önmagával is logikai ellentmondásba keveredik, akkor a nagyobb rész bizonyosan működésképtelen – hamis. Különösen igaz ez a tudományos fantasztikus műre, mely a legfőbb racionalitást, a tudományt tűzte ki cégérére.
  • [5] Gratulálok! Sikerült szándékával ellentétesen leírni a legrosszabb fajta totalitarizmusok egyik legfőbb jellemzőjét. A kikényszerített „jó” tartalma a semmi. Sőt matematikai nonszenszként előjelet vált: „rossz” lesz.
  • [6] Összekeveri az egyszerűséget az együgyűséggel. Hiba
  • [15] Kialakulatlan nemi ösztön nélkül miféle paráznaságot tapasztaltak meg? Egyáltalán: mi a paráznaság?
  • [16] Ez az, amit író nem tehet meg olvasójával és saját magával: kifejtés nélkül csak „odakenni” egy ilyet, hogy „minden egyéb valamilyen valami”.
  • [19] Sok mindent láttam már, de alázatos gyereket még nem. Szörnyű is lenne. Az alázat az önismeret legmagasabb rendű formája, tudatos döntés kérdése. Az ún. veleszületett alázat vagy együgyűség, vagy félelem, vagy álszentség.

15 megjegyzés:

Névtelen írta...

Mindig vannak önértékelési problémák.
Az úr ír, a szerkesztő meg szerkeszt.
Nade hogy kiszerkeszt? Ki hallott már ilyet?

Volt egy műsora Hajós Andrásnak az önjelölt celebekről (benne leszek a tévében), kellene valami hasonló lehetőség az irodalomban is. Bár lehet hogy ez a már megvan, olvasva a Libri irodalmi sikerlistáját

http://konyves.blog.hu/2009/01/07/osszesitett_sikerlistak_2008_fokusz_libri_bookline#more859815

Névtelen írta...

Na bazd+, csak nálam nem látszik a hivatkozás?

Balfrász írta...

A hib a koszvetitő vonalban ban...
Nálam látszik.

Én nem vállakoznék ilyes médium moderálója lenni!
A hazai celebek és celebjelöltek olyan hülyék (vagy ravaszak), hogy az ilyesmi nem zavarja őket.
Ellenben a magyar fantasztikus író és írójelölt olyan nagyeszű(nek) hiszi magát, és oly nagy ambíciói vannak a világnak az ő megváltására*, hogy vérre menő sértődések lennének belőle.
Lásd a "Hogyan bomlott fel avagy sohasem jött létre igazán a magyar SF klubélet" című tételt 2050-ből a tömegpszichátria tantárgyből.

Különben egy csomó papíros fanzin és magazin, továbbá vagy tucatnyi honlap kiválóan ellátja ezt a szerepet. Ráadásul önkéntes jelentkezés alapján. :-)

* Vö. Názáreti Jézus: neki egyáltalán nem voltak világmegváltó ambíciói...

Névtelen írta...

Ugyan verbális, de ajánlott előszűrésnek az alábbi két nyelvtörő.
Ha delikvens a nyelve ökölbeszorítása nélkül, folyamatosan végig tudja mondani, lehet írással is próbálkozni, addig nem ajánlott:
o Absztrakt expresszionizmus
o Ede, de bedezodoroztad magad!

Névtelen írta...

A paráznaság eredeti jelentése egy szövetség megszegése. Mostanra elég érdekesen beszűkült és némileg meg is változott a jelentése, persze. :)

Névtelen írta...

Kedves szs,
Érdekes.
Milyen szövetség megszegése? Istennel való ~é? Vagy a házasság ~é?

Névtelen írta...

A mi "parázna" szavunk szláv (valószínűleg szlovák) eredetű. A szó eredeti jelentése 'szűz'.

Balfrász írta...

Azért akadtam ki a szövegben előforduló paráznaságon külön, mert kifejezetten dühít, ha egy szót a népek képtelenek eredeti jelentése szerint használni.
Az angol adultery egyértelműen latin eredetű és egyértelműen házasságtörés. A magyarban se lenne baj, ha a szövegbe nem ez a szerencsétlen paráznaság került volna, valószínűleg a parázna (buja) szláv erdetű szó félreértelmezéséből. Viszont érdekes, hogy erre nekünk nem volt szavunk...
Ehhez képest a kurva megjelölése a Monrachia idején a cári Oroszországban az volt, hogy vengerka...
Mi volt az erdeti héber szó, szs?

Balfrász írta...

Általában ki tudom mondani, hogy absztrakt expresszionizmus, de leírni nem mindig sikerül jól... Különösen nem billentyűzeten...

A próbával az a baj, hogy a szerk. - Hál' Istennek! - ritkán kerül verbális kapcsolatba az íróval. Magam többnyire azután, ha már minden egyéb teszten átment az illető...

Én már annak is örölnék, ha nem írna minden kezdő "és" helyett "s"-t, nem tenne minden kibaszott főnév elé határozatlan névelőt, és tisztában lenne a magyar szórenddel, mely nem is olyan szigorú - vagy igen.
Ja, és ha nem használnák a beszéd jelölésére gondolatjel helyett a Word lista funkcióját... Grrr.

Névtelen írta...

De azt már - fogadjunk - nem tudod kimondani, hogy (Köszönet, Lecso!)

Ede, de bedezodoroztad magad!

(A színjátszók is sokáig küzdenek vele.)

Névtelen írta...

Sajnos a Word lista funkcióját használtam.

Le kell mondanom a kommentezésről!

Balfrász írta...

Érdeklődhetem, hogy hl teszett használni a Word lista funkcióját beszéd jelölésére?
Hátha akadnak mentő körülmények...

Névtelen írta...

Nyelvtörő, fent :-(

szs írta...

Nem vagyok hebraista, de azt hiszem, az eredeti szó a félreizélést jelentette (tehát amikor egy házas férfi nem a feleségével -geivel), de már az ószövetség idején kiterjedt a jelentés az ember-Isten szövetség megszegésére, gyakori ide-oda kapcsolásokkal (pl. Hóseás úgy ábrázolta ki a nép hűtlenségét, hogy az út széléről vett feleséget magának.)

Apropó, a Luther idézetről: miért angolul van? (csak érdekel, nem kötözködésből)

Balfrász írta...

Kösz, tehát az angol fordítás pontos. Legalább valami az.
Az valóban érdekes, hogy miért nem volt szó a magyarban a házasságtörésre a bliafordítások idején.

Azért van angolul mert így találtam és rest voltam utánanézni a magyar fordításnak. Fejből nem megy, mert egyrészt katolikusnak kereszteltek, másrészt ebből a vallásból is ki-elsőáldoztam magam... (Ez annyit jelent, hogy az elsőáldozásra készülvén tapasztaltak vették el a kedvemet a vallásoktól, plusz folyton elájultam a tömjénfüstől. Hát igen, tudom, ördög meg ilyesmi... Pedig másképpen indult, a Biblia volt az első könyv, melyet öreganyám kétéves koromtól felolvasott. Aztán a Robinson jött. Négyévesen, amikor már egyedül olvastam a Robinsont, fel is háborodtam rendesen, hogy mekkora részek hiányoznak belőle. Lehet, hogy a hittanon meg a Robinson részek hiányoztak? :-) )