2008. november 28., péntek

SF Section, 1st Meeting

Megvolt a Zírószöveccség SF tagozatának (Az SF Szövetség Írótagozatának? Túl sok amerikai szabadalmat töltöttem le és olvastam máma, ráadásul tegnap éjfélig a Trombi... Grrrr!) első rendezvénye, Botond új regényének (Isten gépei) és a Mysterious Universe új novelláskötetének (A katedrális őrzői), valamint a Galaktika harmincadik születésnapja alkalmából.
Várakozásaimon felül sikerült!
Nem azért, mintha tolongott volna a nép, sajna valami kommunikációs fekete lyuk magába nyelte az információt, így a nagyközönség valószínűleg nem is értesült az eseményről, tehát sajátos író-író találkozó lett belőle.
Ezúttal ezt nem bánom, ugyanis a sajtó jelenlétében (a Népszabó újságírója is megjelent körünkben) még egy kis vita is kerekedett a végén, csaknem irodalomelméleti kérdésekről a szokásos könyvrekesztés-anyázáson, az arcok rituális meghasogatásán, ruházat megszaggatásán és Matyi Dezsőt ábrázoló vudubabák kötőtűvel való bökdösésén kívül. (Mintha nem tudnánk, mi, a fantázia napszámosai, hogy a vudu működjön, kell a célpontból egy darab: haj, köröm, sonkacsont, szív, vese-velő, ilyesmi.)

Ami nagyon fontos, alkoholos erjedés eredményeképpen készült italok jelenléte nélkül, viszont Sárdi Tanárnő jelenlétében vitáztunk.

Ez hiányzott az elmúlt évtizedekben, az irodalmi közélet, a viták, a teoretizálás: mostanában döbbenek rá, hogy ha mi nem tudjuk ugyanazt a lilaködös esztétizáló baromkodást nyomni magunkról, az irodalom másik fele sohasem vesz rólunk tudomást. Amikor a hetvenes években a science fictiont itthon és külföldön egyenrangú irodalmi teljesítményként ismerték el, tucatjával munkálkodtak e kishazában is a zsáner teoretikusai, kritikusai, nem a hulla(rothadás)szagú csend, hanem pezsgő viták hozták be a tudományos fantasztikumot az irodalomba.
A rencerváltással ez úgy megszűnt, mintha sohasem is létezett volna, és nagyon különös módon még azt megelőzően, hogy a vállalhatalan szemét beözönlött, és egy gererációra ellehetetlenített a fantasztikus zsánereket. (Az okokba ne menjünk bele!)
Természtesen a vitakultúrát még tanulni kell, egyelőre a hárítás, visszatükrözés, más témára evezés vagy szimpla elhallgatás négyszögében próbálunk díjlovas teljesítményt nyújtani kényesebb felvetések esetében - megjósolható eredménnyel.
Ami bitagul nem teszett, az az, kiderült, utolsó sznobok vagyunk. Mi, elvtársak, a kortárs irodalom rajtunk kívüli egészét nézzük le! Ez a felállás önmagában nagyszerű teljesítmény, a "mindenséggel mérd magad" elv tudom, hogy sohasem volt cél, de, hogy még a "legjobbakkal mérd magad" elve helyett is az "önmagammal mérem magam" elvével beérjük, ez azért több, mint szerénység - ez, barátaim: nagyképűség. Még akkor is, ha magam sem vallom magamat írónak akkor, ha "AZ ÍRÓ"=Karafiáth Orsolya, Tisza Kata, Fejős Éva... Legyen akkor csak író R. Norbert!
Az viszont véleményem szerint tarthatatlan, hogy Esterházy művészetét öntetszelgő, belterjes gőzölésnek tartjuk, a többieket meg, attól tartok, nem is ismerjük. (Félek a grófot sem, bassza meg!)

Felteszem itt tehát újra a gonosz kérdést: Született-e rencerváltás óta eltelt majd két évtizedben olyan fantasztikus mű, mely megállja a helyét mondjuk az Esterházy Péter (Harmonia Celestris/Javított kiadás)-Temesi Ferenc (Por) tengely mentén felsorakoztatható nem zsáner irodalmi teljesítményekkel?

Vidámabb téma: a tagozatzüllés után valódi züllésre gyűltünk (Valódi gyűlésre zülltünk?) a Trombitásban, ahol kiderült, hogy Jun elolvasta az ÚG 13 címlapgrafikáján fellelhető karaktersorozatot. Muhahahahaha!

Ezúzon is gratulálok Junnak!

Viszont ez két és fél dolgot tételez:
  1. Ártatlan lelkek nem ismerik fel, hogy az említett karaktersorozat a kép része, "Az íráskép jövője, a jövő írásképe", hogy picit stílszerű legyek. Ez már többszörre fordul elő. Remélem, hogy csupán a neten fellehető kis méret rovására írható.
  2. Mégiscsak el lehet olvasni azokat a fránya, az ábécé mai betűinek (kizárólag általam definiált és jósolt) evolúciójának eredményét.
  3. A fél: Jun japán génjeiben még benne van a krikszkrakszok silabizálgatása utáni titkos vágy és képesség, a genetikus memória akadémikusok által kételt jelensége tehát bizonyítást nyert!
Még egy kérdés felmerült züllés közben:
Ha az Egyesült Államoknak nem, akkor vajon kinek vagy minek érdeke az amerikai hadsereg tartós jelenléte Irakban? Megfejtéseket a következő címre várják:

Mahmoud Ahmadinejad
Irán
Teherán,
Félemelet balra, a bakkecskét kéretik nem arrébb rúgni!

(Miért volt egy olyan érzésem, hogy az iráni tárgyú honlapok böngészése közben mintha vonakodna a hálózat a letöltésekkel...? Mert paranoiás vagyok, természetesen.)

2008. november 27., csütörtök

Fantastyka i arogancja

Minden tisztelet mellett az író Lem zsenialitásának, de valahogy mindig is sejtettem, hogy úgy általában egy arrogáns, felfuvalkodott senkiházi, aki a környezet tudatlanságát kihasználva pumpálja magát a zseniális és megkérdőjelezhetetlen teoretikus szerepkörébe - olykor (soxor) minden alap nélkül. (Amióta tudom is, hogy kicsoda, mindezeken nem is csodálkozom.)

Mindazonáltal amikor a Nyugati asztali antikváriusánál fefedeztem az első kiadású Summát és a Tudományos fantasztikus irodalom és futurológia kötetet, azonnal elvertem hatezret rájuk.
Most regényt írok, tehát a szükségesnél több irodalmat nem olvasok, olvasni viszont kell. A megoldás az elméleti művekben tanulmányozása - kapóra jött tehát a Fantastyka i Futurologia. (Ugye látod, hogy szó sincs tudományos fantasztikumról, az öreg is szépen összekaparja, ami összetartozik... De ez most nem tartozik ide.)

A könyv tanulságairól általában majd ha végeztem vele, most csak egy jellemző lemiádát hadd ismertesek az elejéből!
Farmer műveinek elemzésekor Lem erre a következtetésre jut:
"A szexuális oppozíció viszonya szolgál, mintául Farmer A fiú című elbeszéléséhez is...
...A szexuális oppozíció abban nyilvánul meg, hogy a rab úgy viszonyul automata 'börtönéhez', mint egy nőhöz... "
Erre abból következtet, hogy "az egyes szám harmadik személyű névmással - she - nevezi meg, holott az angolban sem a hajó, sem a tengeralattjáró nem nőnemű".

Muhahahaha! És senki sem verte bele az orrát a saját szaharába 1970 óta! Pedig - felteszem - már akkor is akadtak Lengyelhonban olyan egyének, akik tudtak angolul.

Ugyanis: de!
Az angol hajósnemzet és a hajóit nőként nevesíti, személyes névmás szintjén is kifejezve. Sajnos - she.

Bang!

Az, hogy valamit egy nyelvtani nemekkel operáló nyelv (Bárcsak a miénk is olyas lenne!) - tiszteletből, szeretetből, félelemből - nőneművé tesz, nem jelent okvetlen szexuális tartalmat. Azért mert a matróz she-zi  hajóját, nem okvetlenül keféli is meg. (Illetve valószínűleg szó szerint megkeféli, muszáj neki, ez a munkája, ez viszont már  a magyar nyelv leleménye, nevezzük tehát nevükön a dolgokat: nem bassza meg.*)
 
Így épül fel verbálisan nem káromkodásból és nem katedrális, hanem magabiztos félműveltségből (ál)tudományos akadémia.

Csak a megfelelő kontraszelektív környezet kell hozzá.

Csak úgy mellesleg, non sequitur,  ez Lengyelországban történt, a hetvenes években.

Mi lehet(ett) nálunk?

Jegyzet:
* A reklámok tanulsága szerint ugyan a norvég halászok elég huncutkodós fajta, legalábbis már bőrradírt meg szempillaspirált is használnak, de a hajó megbaszását még róluk sem tételezném fel.

2008. november 25., kedd

Új Galaxis Megjelenés

Tisztelt Megrendelőnk!

Tájékoztatjuk, hogy az Új Galaxis 13. kötete 2008. november 14-én jelenik meg. Amennyiben még a könyvesbolti árusítás előtt igényt tart rá, kérem e-mailben (kodex@t-online.hu), vagy faxon (72-213-999) jelezze kiadónknak.

Egyúttal kérjük, hogy a kiadvány árát (1500 forintos bolti árral szemben 1100.- forintos áron) átutalással (MKB Bank 10300002-24620303-00003285) vagy készpénzátutalási csekkel (7627 Pécs, Rigóder út 25.) küldje el kiadónk részére és mi a pénz beérkezése után, elküldjük Önnek az Új Galaxis 13. kötetét. A postaköltséget kiadónk fizeti.

(A megrendelés feltételeiről és az új kötetről részletes tájékoztatást olvashat az ujgalaxis.hu web oldalon.)

Üdvözlettel: Simon Béla ügyvezető