Tartalmától és megítélésétől függetlenül irodalom az írásmű, mely hivatalosan vagy organikus folyamatban egy táradalom kultúrájának részévé vált.
Hivatalos irodalom, melyet egy társadalom irányító rétegei ideológiai (hamis tudat: politika, vallás, érték [esztétikai, morális, stb.] stb.) megfontolásból adott társadalom kultúrájának részéve kívánnak tenni. Ennek a kanonizálásnak két lépése:
- hivatalos kritikai elismerés,
- beemelés adott társadalom oktatási rendszerének kötelező tananyagába.
- hivatalos vagy nemhivatalos kritikai elismerés,
- közönségsiker,
- hagyomány, stb.
A kétféle folyamat természetesen sokszor átfedi egymást, mint a meghatározás is mutatja például a kritikai elismerés szintjén. És természetesen a két folyamat sokszor antagonisztikus ellentétbe kerül adott mű megítélésében. A hivatalos kritikai eliesmerés hiánya, sőt negatív megítése ellenére Lőwy Árpád és Rejtő Jenő művei a magyar kultúrába láthatóan kiirthatalanul beágyazódtak, SzVSz minden idolizálás ellenére Kertész Imre művei sohasem fognak. József Attila annak ellenére beleágyazódott a kultúrába, hogy a hivatalos kultúracsinálók fél évszázadon keresztül idolizálták, de ha nem vált volna tanagyaggá a bolsevizmusban, egy a Horthy rendszerhez hasonló társadalomban bele sem kerül a köztudatba. Faludy György annak ellenére a kultúra része, hogy még mindig nem tananyag. Esterházy Péter mindkét folyamatban a kultúra részévé vált.
Nos, ez a meghatározás talán segít abban, hogy a fantasztikus irodalomnak melyik részét tekinthetjük nyugodt szívvel irodalomnak. Asimov Alapítványa irodalom. Saramago Vaksága is az. Tolkien Gyűrűk Ura is. Valljuk be, a Harry Potter is. Az más kérdés, hogy milyen hosszú ideig.
Igen sajnálatos, hogy a hazai fantasztikum egyetlen gyöngyszeme, Zsoldos Péter lassan a sci-fi rajongók új generációi számára is elfelejtődik.
Az amerikai sci-fi Aranykorában az egész téma társadalmi impaktja olyan magas volt, hogy a téma a kultúra részévé tudott válni, és részben még most is az.
A Sztrugackij fivérek harminc éven keresztül az irodalom része voltak. Nem tudom, most mennyire vannak jelen az orosz kultúrában. Az ő érdekükben (mármint az oroszok) remélem, hogy ott vannak. A miénkből már szinte mindenestül hiányoznak.
Az egynyári franchise (űr)fantasy viszont biztosan nem irodalom. Még átmeneti hatása sincsen. Egyszerű szórakoztatóipari termék.
A Távoli tűz minden percben leköt, most is csak azért szakadtam el tőle, hogy elmondjam, azért nem kell ám leírni az újgenerációt Csak nevelni ké. Bottal :) (Annak ellenére vagyok oda s vissza a műtől, hogy nem ez az első könyv, amiben a szerző egy modernkori embert helyez középkori viszonyok közé.)
VálaszTörlésDe fasza, amikor az S-fórumon vagyok, már szoktam sejteni, hogy melyik topik bővül majd ki blogbejegyzéssé a lövészárki levelezőlapokban... Tiszta doktor Watson vagyok már.
VálaszTörlésNem hiszem, hogy a botnak sok értelme volna. Minden generációnak megvannak a saját belső törvényei - ízlés tekintetében is. A Solárián éppen most írják le Wells-t és Vernét - meg az Iliászt. De láttam már fórumon leírni Gogolt, és az index SF fórumán "a világ legrosszabb SF-je" topikban ezt a listát találtam:
VálaszTörlésA világ lerosszabb SF-je", vagy valami ilyesmi rovatban ezt a listát találtam:
VARSAVSZKIJ, Ilja: Molekuláris kávéház
JAKUBOVSZKIJ, Aszkold: A Galaktika kupolája
GOR, Gennagyij: Varázsos út
Ezzel a mentalitással már közös platformom sincs. Aki Takeshi Kovácsból akar irodalmat tanulni, az megérdemli.
A Távoli tűz a Viking visszatérrel együtt szól igazán. A harmadik részt borítsa jótékony homály.
Congratulations, dear Watson! I'm heading home and we could set a private investigator enterprise mutually. I should mention, however, I'am an eager but untalented fiddler.